Felújítás
Az előbbiekből következően hozzáfogtunk a ház felújításához. Rendes ember ezt úgy csinálja, hogy felvesz egy csomó hitelt, lehetőleg ingatlanalapút, hogy jó sokáig fizethesse, és probléma esetén rámehessen az egész háza is. Nos, mi kis buták nem ezt az utat választottuk, hanem szépen apránként csinálgattunk mindent (na jó, volt benne egy három éves személyi kölcsön is, de csak azért, mert a tető-födém dolog nagyon sürgetős volt). Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy hét éven át minden nyáron volt valami nagyobb átalakítás-javítás-felújítás. Elsőként ereszt kapott a házikó, és kicserélgettük a törött cserepeket elsősegély-képpen. Lassacskán, évenként egy-egy helyiségben ablakot cseréltünk, a bejárati ajtókat megkettőztük. Aztán nekiláttunk a födém és tető renoválásának: a tető fóliát és válogatott régi cserepet kapott (valahogy nekem nem tetszett volna a 130 éves ház vadiúj cseréppel), meg egy ablakocskát, hogy több fény legyen a padláson.
A födémet két szobánál teljesen kicseréltük, a sárpadlás meg átadta helyét egy kőzetgyapot szigetelésnek, felülre deszkaborítás került járófelületnek. A szobák padlóját apránként szép és tartós járólapra cseréltük. Kedvenc gyönyörűségem a húsz méter hosszú ház egyik végéből átnézni a másikba, ahogy a padlón fut a fuga.
Ezen a képen ugyan nem ez volt a lényeg, és a konyha nem is látszik (holott ott is van folytatás), de azért talán szemlélteti, mire gondolok:
A konyhát és a fürdőszobát teljesen felújítottuk, új csempe, új berendezés mindenhová. A konyhabútorra nagyon büszke vagyok, magam terveztem-válogattam össze.
Legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy meg kellett válnunk a kemencétől. Használhatatlanként csak a helyet foglalta, a felújítása-újraépítése rendkívül drága lett volna, és hát persze, kellett a hely is. Ahol állt, ott most gyerekszoba van... :-)
Az előző hibalistából már csak néhány elem maradt hátra: a gázt végül 2001. szeptemberére sikerült bevezetniük (február végén indult el az engedélyeztetés), a csőtörést meg már a beköltözés után két nappal sikerült megtalálni-felszámolni. A kertbe gyümölcsfákat ültettünk, mogyoróbokrokat, málnát, szedret, mindenfélét. Kocsibeálló, előtető a tornáchoz (hogy több hely legyen kiülni), belátást megakadályozó kerítés az utcafrontra... ezek már csak a végső simítások voltak.
Tavaly úgy éreztük: végre kész lett. Itt kellene jönnie a heppi endnek...
-
2009.02.04. 22:55
-
m e o w
- szólj hozzá
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
