Régen, a középkorban a falun élő jobbágyság helyzete reménytelen volt: a röghöz kötés miatt nem szabadulhattak a jobbágysorból, generációk élték le ugyanabban a házban az életüket. A kitörés egyetlen útját a városba szökés jelentette, mert - biztos emlékszik mindenki - "a városi levegő szabaddá tesz"...

Akinek mai napság van egy városi ingatlanja - legyen bár az egy felső emeleti panel, vagy egy kifejezetten luxusingatlan - nagy reményeket fűzhet hozzá, hogy ha reális árat határoz meg, akkor hat hónapon belül biztosan eladja azt.

Akinek van egy falusi háza, főként, ha az felújított, netán igényesen felújított, szinte teljesen biztosra veheti, hogy soha az életben nem fogja eladni, vagy ha igen, annyira áron alul, hogy nem hogy az általa fizetett vételár plusz a felújítás árát, de önmagában az eredeti vételárat sem fogja megkapni érte.

A házunk itt áll:

Nagyobb térképre váltás

Az alapadatai: telek 898 m2, a ház 111 m2, 1879-ben épült, igényesen felújított hosszú parasztház. Két és fél szoba, nagy konyha, fürdőszoba-wc, és egy kis spájz tartozik hozzá. A telken könnyűszerkezetes garázs található, sok-sok termő gyümölcsfa, mogyoróbokrok, folyton termő málna, szeder, virágoskert, egy gyerekjátszóka (csúszda, mászóka, homokozó), kerti bútorok (szék és asztal négy személyre, hintaágy, napozóágy). A házzal együtt teljes gépészetet adunk (fűnyíró, sövénnyíró, kézi szerszámok, láncfűrész). A ház alaprajza:

A nappali kb. 30 m2, ehhez kérem viszonyítani a többit :-). Igény esetén bútorozva eladó, egyedül a gyerekszoba (a kisebbik hálószoba) bútorait vinnék el, de helyette egy a múlt század harmincas éveiben készült garnitúrát (két fotel, kanapé, üveges tálalószekrény, dohányzóasztal) hagynánk itt. Ez így, tokkal-vonóval annyiba kerül, amennyiért Budapesten 30 m2-es felújítandó panelt adnak, nem is túl jó helyen. Sopronban a Jereván lakótelepen általában felső szinten lévő, 55-60 m2-es részben felújított panelt lehet kapni az áráért. Debrecenben 35 nm-es, felújított panel kerül ennyibe... És ezekhez nem adnak semmit, legfeljebb a beépített konyhaszekrényt nem viszik el...

Röghöz kötöttség... Itt állunk a gyönyörű álomházunkkal, amit magunknak csináltunk (tehát nem az errefelé divatos optikai tuning van rajta, hogy nézzen ki jól, aztán majd tönkremegy két hónapi használat után), és most azon kell folyamatosan idegeskednünk, hogy el tudjuk-e egyáltalán bármikor is adni.

Ma volt itt egy nézelődő... szándékosan ezt írom, és nem vevőt vagy érdeklődőt, mert nem venni, vagy érdeklődni jött, csak nézelődni. Elmondta, hogy most adja el a saját lakását, és jaj, hogy az milyen gyönyörű (nem túl messzi kisvárosban), és hogy neki tetszik a mi házunk, nagyon szépen néz ki, bár neki egyedül túl nagy, nem tudja fenntartani a jövedelméből, de adna érte hat millió forintot, bútorostul, mindenestül...

Bár a statisztikából úgy gondolom, hogy csak közeli hozzátartozóim és néhány ismerősöm olvassa ezeket a sorokat, mégis a remény hal meg utoljára: ha esetleg valaki tudna olyan személyt a saját ismeretségi körében, akit érdekelne a házunk, kérem, szóljon neki. Holnap teszek fel fényképeket a belsejéről is, hátha mégis... :-)

Szeretném hinni, hogy a 21. században már nem vagyunk röghöz kötve... hogy szabadon választhatjuk meg lakóhelyünket. Szeretném hinni...