Látnivaló

Vasárnap kultúrprogram volt nálunk :-). Elmentünk a csajokkal a fertődi Esterházy-kastélyba. Régóta tervezgettem, itt van nem messze, a nagyobbik amúgy is rajong a királylányos-hercegnős mesékért, és nem lehet elég korán kezdeni a művelődést, jobb, ha kicsiként hozzászoknak az ilyen elmenetelekhez, mint hogy kamaszként húzkodják a szájukat, hogy mi ez a hülyeség.

(Csak zárójelben egy kamaszkori visszaemlékezés: gimisek voltunk, a suli énekkarával valami fellépős túrára mentünk a Zemplénbe, ide-oda. Odafelé útba ejtettük Széphalmon a Kazinczy Mauzóleumot. Mikor kiszálltunk a buszból, az egyik kedves kórustagunk igen nagy hangon megszólalt, mikor egy másik kedves tag érdeklődött, hogy ugyanvajon minek is álltunk meg itt, miért nem megyünk már a szállásra tovább: valami múzeum van itt, vagy micsoda, de én már voltam ott, oszt nem jaú. Nos, ők ketten nem is tették meg azt a néhány lépésnyi sétát... A gyermekeim ide-oda cipelésével épp az ilyen és hasonló megnyilvánulásaikat szándékozom megelőzni.)

Szóval a fertődi kastély. Hat-hét éve voltunk ott utoljára az emberrel, és akkor nagy csalódás volt. Kicsiny gyermekkoromból valami csodakastélyként maradt meg az emlékezetemben, hogy milyen gyönyörű, nagy, szépen berendezett, igazi királylány-kastély. A kétezeregynéhányas látogatás elég szörnyűre sikerült: mivel csak vezetett túrákra lehet menni, az egyedüli barangolás nem megengedett, kénytelenek voltunk csoporttal menni. Ez túl nagy létszámúra sikeredett, egy-egy terembe be sem fértünk egyszerre. Egy roppant unott idegenvezetőnő kalauzolt minket, látszott rajta, alig várja, hogy véget érjen az egész. A sablonszöveget darálta halk, monoton hangon, nem igazán lehetett hallani semmit belőle, főleg nem egy teremmel arrébb, az ajtóban ácsorogva. A kastély kívülről lepusztult volt, hámlott a randa sárga festék, és belülről sem volt sokkal jobb állapotban. Mindenütt az enyészet és a pénztelenség sütött.

A tervezésnél csak remélni mertem, hogy azóta talán haladtak valamit a felújítással, de mindenképpen el akartam vinni a csajokat, hogy kimozduljunk itthonról kicsit. Természetesen, bár tudtam, hogy óránként indulnak a csoportok, sikerült egész óra öt perckor érkezni, így majd egy órát kellett várni a következő csoport indulására. Sebaj, sétálgattunk a kastély udvarán, cicát simogattunk, emlékérmét sajtoltunk ötforintosból, beültünk a kávézóba. Ez utóbbi kissé alulméretezett, még így, szezonon kívül is erősen kerülgetni kellett a vendégeket, valamint a sütemények voltak kissé régiek, de a felszolgáló nagyon kedves volt, a kávé pedig kifejezetten finom, és azon sem akadtak ki, hogy szívószálat kértünk a narancslébe a nagylánynak. Szóval összességében végül pozitív volt, beleszámolva, hogy szezonon kívül vagyunk.

És akkor a kastély belülről: egy fiatal idegenvezető urat sikerült kifognunk, aki valóban nagy fogás volt. Az egész viselkedéséből, a mondataiból sütött, hogy imádja ezt a kastélyt, rajong érte, és nagyon sokat tud róla, nem csak a szokásos sablondumát. Igyekezett mindenféle háttérinformációkkal szolgálni az akkori életstílusról, a családról, a termekről, mindenről. Élvezetes, hallható, hallgatható, tanulságos, időnként mulatságos előadásban volt részünk. Családosként hatalmas pozitívum, hogy amikor Orsolya elindította a száját, és nem volt hajlandó csöndben maradni, még ránk is mosolygott, amitől kevésbé éreztem magam zavarban. Szóval remek élmény volt, még a két lánynak is tetszett, majdnem végig bírták türelemmel is az egy órás látogatást. A kastély sokat újult, szépült, mióta nem láttam, újrafaragott szobrokkal és az elülső homlokzat teljes felújításával kívülről, belülről meg több tárggyal, mint volt, restaurált kápolnával, és jól látható tervekkel a későbbiekre. Az idegenvezető nem mulasztotta el felhívni a figyelmünket, hogy két-három év múlva lesz érdemes újra visszalátogatni, addigra elkészül a hátsó park is, és a belső térben is jó néhány nagy munka befejeződik. El is határoztuk, hogy három év múlva ismét felkeressük őket. Remélem, a fiatal idegenvezető még ott lesz :-).

 Érzékeltetésre itt egy videó, örök hálám a készítőjének, hogy megkímélt a saját gyártású képek belinkelésétől :-).

 

Címkék: kultúra látnivaló élménybeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr2978595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása