Női dolgok

A gyerekek előtti felnőtt életemben 45-48 kiló között mozgott a súlyom, több sosem, csak kevesebb voltam. Mindezt úgy, hogy általában csokit ettem csokival, néha csokis jégkrémmel, sütivel, szóval édességet minden mennyiségben, és igencsak mozgásszegény életmódot folytattam (buszra felszáll, leül, elalszik, buszról leszáll, átszáll, leül, elalszik, leszáll, dógozóba bemegy, leül, óránként-kétóránként egyszer két-három percre feláll, majd hazafelé ugyanez, hétvégén a fel-sem-kel az ágyból-egész-nap motívummal dúsítva). Meg sem fordult a fejemben, hogy valaha lehetek kövér, hiszen akármennyit ettem, nem híztam meg/el, sőt, általában az anorexia határán egyensúlyoztam. Épp ezért a kövér emberekről azt gondoltam, hogy falánkak, szeretethiányosak, és általában jól be is szóltam nekik ezért.

Aztán terhes lettem, és kilenc hónap alatt rögtön fel is szedtem harminc kilót. Szülés után 64 kilósan jöttem haza, nagyon utáltam magam, a hájért, kövérségért, meg főleg azért, mert az étvágyam nem csökkent, életemben először szerettem enni, és sokat is ettem. Ennek ellenére kínkeservesen lefogytam 59 kilóig, majd újra terhes lettem. Itt már vigyázni igyekeztem a súlyomra, így szülés után épp 59 kiló voltam, örültem is nagyon. Nem sokkal később viszont elkezdett fogyni a tejem, és a védőnő azt tanácsolta: kényeztessem magam, csináljak olyan dolgokat, amitől lelkileg jobban érzem magam. Hehe. Hát, elkezdtem csoki zabálni, amitől tényleg jobban éreztem magam, és a tejem is megszaporodott, viszont alig két hónap alatt sikerült 80 kg-ig elmenni. Háj, undor, újabb és újabb ruhák (szerencsére van lomis :-D), rettenet.

Elmúlt a szoptatás, gondoltam, most akkor én lefogyok. Mivel nem tudok hetente többször konditerembe járni, meg amúgy is olyan lusta vagyok, mint az agyag, a mozgásos majd-én-jól-leugrálom-magamról módszer szóba sem jöhetett. Maradt a sok-sok fogyókúrás tanácsból számomra egy használható: délután négy után már ne egyél semmit. És tényleg: elkezdtem nem vacsorázni, és hetek alatt leolvadt rólam egy csomó háj, 64 kg-ig meg sem álltam.

Két probléma volt ezzel: egyfelől iszonyúan gyötört a csokihiány, rettenetes elvonási tüneteim voltam. Ha volt itthon csak egy falatka csokoládé is, rávetettem magam. Nem vettünk csokit, ha kaptunk (ami viszont előfordul), akkor azonnal bezabáltam. A másik probléma, hogy 64 kg-nál megállt a folyamat, főként azért, mert onnantól ha sikerült is acélos elszántsággal megállnom, hogy ne vacsorázzak, akkor este tíz körül elkezdtem nassolni, mivel éhes voltam. Egy kis keksz, egy kis sonka, végső esetben a lányok félretett csokija (amihez igyekeztem nem hozzányúlni), valami mindig akadt. Így pont a lényeg sikkadt el, és igenis volt kalóriabevitel esténként, sőt, éjszakánként is. Fogyás megállt, súly stagnál.

Talán egy hónapja jött egy isteni szikra: egyik este kilenc után, mikor Dórit sikerült ágyba rakni, rettentően fáztam és boldogtalan is voltam, mert az ember megint házon kívül aludt. Csoki nem akadt itthon egy egész picike darab sem, hát gondoltam, csinálok magamnak egy forró csokit, a fene egye meg a fogyókúrát. Kiskanál igazi kakaót összekevertem két kanál cukorral, kicsi tejjel, majd hogy sűrűbb legyen, egy tojással, mindezt két deci forró tejben megfőztem kicsit, és kanalanként, ízlelgetve megeszegettem-iszogattam (na jó, volt rajta egy kevés tejszínhab is, de ez azóta már elmaradt). Isteni volt, ráadásul egészen éjjel kettőig, míg aludni nem tértem, nem is lettem éhes, tehát kimaradt a nassolás végre. A sikeren felbuzdulva elkezdtem nem vacsorázás mellett esténként ezt a kevercset fogyasztani, gondolván, hogy amennyire hízlal, annyival kevesebbet eszem éjszaka, tehát ártani biztos nem árt. Nos, tényleg nem, hét végén egy kilóval kevesebb voltam. És azóta is, tegnap már csak 59 kg-ot mutatott a mérleg. Ennek örömét csak az tudja átélni, aki belül valójában sovány, és közben rémülten látja a tükörben, a mérlegen, hogy valójában mennyire kövér is.

Szóval úgy érzem, feltaláltam - de csak saját magam számára, másnál nem garantálhatok eredményt, úgyhogy ideillik a felirat: otthon ne próbálják ki! - a forrócsoki diétát. Kifejezetten nem ugribugrizó, csokifüggő, lassan fogyni kívánó, falusi középkorúaknak :-).

Hozzátenném: néztem én a neten csokidiétákat, de mind arról szól, hogy egy-két napig szabad csak csokit enni, aztán hónapokig nem, és azt is fene egészséges étrend mellett, úgyhogy én inkább azokból nem kérek :-). A csoki csokival jó, esetleg egy kevés sütivel, netán kis kakaóval :-).

Nem tudom, ez a fajta "diéta" meddig lesz működőképes, de ha netán mégis sikerülne ezzel visszanyerni régi alakomat, és még ez a blog is élni fog, beszámolok róla :-).

Végezetül egy méltatlanul elfeledett kedvenc, akár fogyókúrás receptként is :-):

 

 

Címkék: fogyókúra csokoládé

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr9992695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sailor 2009.04.01. 00:11:49

Szia,
ma találtam a blogodra, érdeklődéssel olvastam.
Sokmindenben hasonlít a családunk, másban más - ahogy illik.
De ez a fogyókúrás ötleted írásra serkentett: IGEN, a kakaó segít fogyni. Pl. étcsoki formájában. Sokkal tovább tart a jóllakottság, mint tejcsoki, vagy kenyérféle után.
Szóval, ahogy mondani szokták, "feltaláltad a spanyolviaszt", de ez nem baj - még csak kevesen ismerik :)
Sok sikert a ház eladásához és a család vezetgetéséhez!

Eszter50 2014.04.08. 21:54:10

Kifejezetten nem ugribugrizó, ám gyorsa(bba)n fogyni vágyó, csokifüggő városlakó vagyok, a középkoron még innen. :) És elég bátor ahhoz, hogy megszegjem az "otthon ne próbálja ki" figyelmeztetést. :)
süti beállítások módosítása