Nos, ennyi kedvesség és pozitív megerősítés után hol vagyok én attól, hogy ne folytassam, uram bocsá töröljek? :-)

Köszönöm szépen mindenkinek, aki írt, telefonált, skype-on keresett, nagyon jól esett. Bevallom őszintén, én tényleg azt gondoltam, hogy ha eladjuk a házat, akkor a blog is véget kell érjen. Hiszen miért lenne érdekes egy városi életmód, egy két gyerekes anya, ha ugyanúgy él, dolgozik, gyereket nevel, mint bárki más. Meg voltam róla győződve, hogy ennek a blognak a létjogosultságát a parasztházas körítés adja, épp ezért még csak meg sem fordult a fejemben, hogy bárkit érdekelhet a folytatás. Úgy tűnik, tévedtem :-). És köszönöm.

Lesz folytatás, majd talán blogátnevezés is, ez egyelőre időhiány miatt csak egy kis átöltöztetésben nyilvánul meg, többre most nincs időm.

Amit viszont nagyon szeretnék leírni, és segítséget kérni, meg mindenféle webkettős dolgot bevetni ennek érdekében, az a kutyák problémája (mint azt theodore is kérdezte). Van nekünk két gyönyörű, nagyon szelíd, nagyon aranyos, kedves, család- és gyerekszerető német-juhász kutyánk. Nyolc évesek lehetnek kb., és hét éve együtt élnek, egymással, imádják egymást. Szeretnék nekik gazdát találni, olyat, aki szabadon, nem megkötve, nem kennelben tudná tartani őket, mind a kettőt egyszerre, ráadásul. Tudom, a lehetetlennel határos ilyen embert találni, de van szűk három hónapunk. És persze, sok-sok "barátunk", aki segíthet. Ugye? :-)

Ők azok itt:

Kutyaházat, etetőtálat, fésűt, bárakármit adunk velük, leszállítjuk a kellő helyre, szóval igyekszünk rendes örökbeadók lenni, már ha lesz kinek.

Lesz kinek?