Mai mese a falusi életről

Dóri "dolgozójától" (ő hívja így az ovit) kb. húsz méterre, ráadásul buszmegálló-iránt van egy pékség. Nem olyan pékáru-bolt, ahová máshonnan hozzák az eladnivalót, hanem olyan igazi, ahol az üzlet hátuljában kis leselkedés árán láthatóak a pékek, amint a kemence mellett szorgoskodnak, ahonnan mindig hihetetlenül finom illatok áradnak. És ami ráadásul nem csak elképesztő nyitva tartással rendelkezik (hétfőtől szombatig 5-21, vasárnap 6-21 óráig!), hanem a nyitvatartási idő alatt végig tele vannak a polcok frissen kisült, még meleg-langyos finomságokkal. Legalábbis - bár már elég változatos időpontokban voltunk ott - nem sikerült még őket máson rajtakapni.

Ettől még nem kellene elájulni, láttam már más pékséget is, de ott nem jöttek be nekem a dolgok. Nem arról szól, hogy nem voltak finomak, csak nem voltak "olyanok", nem pont úgy készültek, ahogy én szeretem. Nos, itt sajna, amit eddig próbáltam, minden olyan volt. Pontosan.

Vegyük például a zsemlét. Szép termetes darab a máshol is szokásos 25 Ft-ért, és nincs benne elrejtve óriási légbuborék, nem ízetlen, épp annyira könnyű de tartalmas, ahogy azt kell.

De amire teljesen rákattantunk, az a kakaóscsiga. Gyerekkoromban erősen kakaóscsiga-függő (is :-D) voltam, még emlékszem, hogy anyukám mindig azt hozott nekem az oviba, ha jött értem. Tényleg nagyon szerettem. Aztán felnőtt életem során belefutottam egy csomó rossz tapasztalatba. Pl. sima kelt tésztás csiga. Az kérem, nem az igazi, még ha finom is. Vagy kicsi, alig-töltelékes, ízetlen vacak. Esetleg ugyanez, enyhe fűrészpor-érzéssel vegyítve. Vagy a teteje megszórva kókuszreszelékkel. Most komolyan, mi a csudát keres a kakaóscsigán a kókuszreszelék?! Szóval, annyi negatív tapasztalatom volt, hogy már nem is nagyon szerettem kakaóscsigát venni, inkább választottam a csokis croissant-t, nem mintha azt nem tudnák rettenetesen elszúrni, de az mégsem akkora csalódás, mint a gyerekkori kakicsigi vacak változatban.

Namost. Ebben a pékségben már ránézésre is éreztem, hogy ezt meg kell kóstolnom. A csiga kellően nagy (nem csak öt centi átmerőjű), de nem túl nagy (na jó, tudom, hogy finnyás vagyok, de azt is utálom, hogy végre átrágom magam a külső, keményebb részen, és azt veszem észre, hogy már teli vagyok, mert túl nagy a csiga mérete az én étvágyamhoz képest). Látszott, hogy tölteléket is tettek bele, úgyhogy tettem egy próbát. Teljesen elolvadtam. Rengeteg, ismétlem, rengeteg sok kakaós töltelék van benne, pont olyan állagban, hogy még épp nem folyós, de nem is ropog a fogam alatt. És az íze! Nem tudom, mit tesznek bele, de van benne a markáns kakaóíz mellett valami nagyon enyhe, szinte alig érezhető rumos felhang, amitől olyan nagymama süteménye-hangulata lesz az egésznek. És ami még jobb: nincs agyonszórva porcukorral, nem kell előtte morzsaporszívó az elfogyasztásához. És végig puha, még a külseje is levelesen omlós, finom, a belső karikák meg egyszerűen elomlanak a szájban. És ez reggelente még meleg, mikor Dórit az oviban leadva megvesszük és hazahozzuk. Egyszerűen mennyei.

Illusztráció előtte:

És utána:

Ezek bizony mind-mind olyan dolgok, amik ugyan az egészséges életmóddal és a lassú súlycsökkenéssel teljesen ellentétesek, ámde tovább erősítenek abban a meggyőződésemben, hogy egészen jó ötlet volt ide költözni.