Kettészakítva

Döbbenet. Ma figyeltem fel rá, de biztos már megint egy ideje így megy. Legutóbb 2006-ban volt ugyanez, és most megint előjött. És én nem akarom, hogy ez legyen.

Pontosan tudom, hogy működik. Meg hogy milyen - egyébként roppant hasznos - énvédő mechanizmusok és mindenféle szociálpszichológiai tényezők alakítják. Azt is tudom, hogy korábbi évszázadokban - mondjuk úgy a törzsközösségi társadalmak korában - az ilyen működések valóban életet mentettek, és tényleg segítették a természetes kiválasztódást. Ha innen nézném, akkor egy fantasztikus végtermék vagyok (legalábbis pillanatnyilag), aki arra választódott ki, hogy pontosan ilyen túlélési mechanizmusokkal rendelkezzen.

Na jó, rákanyarodok. Minden esti rendes elfoglaltságomnak hódoltam, olvasgattam a facebook-on az ismerőseim által feltett hivatkozásokat, cikkeket, híreket. Szeretem ezt csinálni, egy csomó olyan cikkre, véleményre és persze vicces vagy megható dologra is felfigyelek, amit amúgy magam nem bányásznék elő (és igen, baromi sok időmet el is viszi, és tudom, hogy teljesen boldog lennék enélkül is, és sokkal több időm és energiám jutna sokkal fontosabb dolgokra, és mivel már idáig eljutottam, lehet tudni, hogy egy-két héten-hónapon belül le fogok állni ezzel). Szóval nézelődtem. És hirtelen rádöbbentem: kezdek szelektálni. Nem a híreket, mert azt amúgy is meg kellene tennem. Hanem az emberek között. Hirtelen felfigyeltem rá, hogy azon ismerősök illetve oldalak bejegyzéseit, amik a politikai paletta nekem tetsző oldalán vannak, szinte minden esetben megnyitom, részletesen végigolvasom, ember felé kommentálom, szóval hosszasan törődöm vele. Azon ismerőseim bejegyzéseinek, melyek a számomra kevésbé szimpatikus oldalt képviselték, legfeljebb az egy-két mondatos bevezetőjét olvastam el, és nem voltam belőlük többre kíváncsi. És közben biggyesztettem. Vagy húztam a számat.

Mindezt úgy, hogy az ismerőseim nagyrészt fele-fele arányban ilyen vagy olyan politikai meggyőződésűek. És hogy nagy részükkel régi élmények, akár régvolt barátságok is összekötnek. Akiknek a szakmai tudását vagy emberi helytállását nagyra becsülöm. És mégis. Elkezdtem szűrni a hozzám érkező információt, és elkezdtem az általam vélt politikai meggyőződés szerint szelektálni embereket.

Nem akarom ezt. Képtelenségnek érzem, hogy azért, mert így vagy úgy ítélünk meg helyzeteket, hozzáállásokat, intézkedéseket vagy embereket, azért össze kelljen vesszünk. Hogy ne legyen más témánk. Hogy azt keressük, hol és hogyan tudjuk meggyőzni egymást.

Kérem szépen, hiszen még nincs is választási év! Most egészen ki tudja, meddig ez lesz? Nem lehetne, hogy ne kelljen a politikával foglalkozni? Nem lehetne, hogy akiknek ez a dolguk, csinálják jól, nekünk pedig, akiknek más a dolgunk, ne kelljen ezzel foglalkozni? Nem lehetne ezt úgy csinálni azoknak, akiknek ez a dolguk, hogy ne osszák ketté az országot, helyeslőkre és ellenzőkre? Nem lehetne ezt valahogy együtt csinálni?!

Gyerekkoromban nagyon szerettem egy számot, talán Sztankay István... hát, azt nem mondanám, hogy énekelte, inkább mondta rá a zenére. Rengetegszer meghallgattam, már nem emlékszem, hogy még a lemezes, vagy már a magnókazettás korszakban. A szövegre is csak nyomokban emlékszem, egy nagy korongról szólt, ami felett angyalok fáztak, alatta meg az ördögök unatkoztak. És a kíváncsi emberek elindultak, és elmentek a korong széléig, és a sok súly alatt a korong szélei elkezdtek lassan gömbbé hajlani. Így egy helyre került a sok kíváncsi, és most együtt kell valami jót csinálni... (ez utóbbi két részmondatban szinte egészen biztos vagyok, hogy szó szerint így volt benne). Nem tudom, kislányként miért fogott meg ez az egyébként nem túl zenetörténeti jelentőségű alkotás. De megfogott. Főleg ez a két sor, hogy ha már együtt vagyunk, mindegy, honnan jöttünk, de együtt is kellene valami jót tennünk.

Én szeretnék hinni ebben. És nem szeretnék olyan világban lakni, ahol nem így van. Kérem szépen.

(És persze, ezért is imádom az internetet, mert a keresett dal kettő kattintásra meglett, de már nem írom át az emlékeimben megmaradt sorokat.)

Címkék: politika álom problémák

A bejegyzés trackback címe:

http://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr443603162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

the3bestkids 2012.01.29. 04:12:24

Fú, nagyon jó ez a vers, és a képek:)Köszi!
És igen. Nagyon igazad van......... A héten leiratkoztam többek közt emiatt is a FB-ről. Nem akarom a sok negativumot, vitát, na. AZ utóbbi pár hétben az sem tetszett, amit ott láttam. Lehet, strucc lettem.