Mai mese a falusi életről

Elkészült ám a gardrób, már jó régen, csak szegényke nem igazán fotogén. Próbálgattam én, de ha a szoba végéből fényképezem, csak az ajtó látszik, ha meg belülről próbálkozom, akkor meg csak a polcok egy része, az akasztós résszel, és eléggé vérszegénynek tűnik úgy.…

Néha vannak csodák. De tényleg. Itt állunk egy nagyon balsikerű festetés kellős közepén, bár már látszik, hogy ha egyszer kész lesz, akkor szép lesz, de nagyon sok idegesség volt/van/lesz még vele. A gyerekek nehezen bírják, hogy anya-apa nem ér rá, pedig szünidő van, csak napi…

Ez tök érdekes. Mióta újra írogatok a blogba, megint nézegetem, hogy milyen keresőkifejezésekkel találnak ide az kedves olvasók. Korábban elsöprő többséggel vezetett a parasztház alaprajz, és tényleg, mikor megnéztem, a google képtalálatai között igen előkelő helyen volt az…

A másik nevemre akartam váltani, aztán valahogy mégis ránéztem ennek a blognak a statisztikájára, és azt láttam, hogy július 17-én valaki(k) szinte együltő helyé(ük)ben végigolvasta(ák) az egészet. Oké, más blogjával (itt a reklám helye: lustanyu volt az) én is…

Ezt a szegény blogot képtelen vagyok tovább írni. Amit korábban éreztem, valóra vált: a városi életünket olyannyira kevéssé érdekesnek találom (mármint élvezem, meg szeretek itt lakni, meg minden, csak nincs benne olyan extra, mint a falun lakásban), hogy nem tudok bejegyzésre…

Tetszenek még emlékezni? Arról áradoztam, hogy ugyan sok várakozás után, de milyen remekül sikerült elintézni, hogy áthelyezzék a telefont-netet, milyen remek volt az ügyintéző, stb., valamint arról, hogy az upc tányéros-tévé lemondás milyen kellemetlen emlékeket hagyott…

Kedves Mindenki, akik eddig türelemmel kivárták, hogy írjak végre! Kicsit sűrű volt az elmúlt két hét, de - remélem! - vége jó, minden jó. Eladtuk a házat, így a falusi mese itt és most véget ér. A történet eléggé jó példázza, hogy a világon minden mindennel összefügg,…

Kicsit furcsán érzem most magam. Nagyjából úgy, mint az az ember, aki otthon, saját szórakoztatására énekelget a tükör előtt, mikor váratlanul azon veszi észre magát, hogy egy stadionnyi ember özönli el a fürdőszobáját. El nem múló hála és köszönet Index anyánk azon…

Hihetetlen dolgokra képesek a madarak. Én - mint általában a macskakedvelők - nem csípem őket különösebben, de ezen valahogy könnyekig meg bírtam hatódni.Azt már megszoktuk, hogy a kertünk fáin mindenütt feltünedeznek ilyentájt a szárnyasállatok. Az akácunkon idén pintyek…

Tessenek nekem megbocsátani, a blog nem halt meg, csak pillanatnyilag az éjszakáimat más foglalja el írás helyett. Ember és Dóra után sikerült Orsolyának is megfáznia, márpedig koránál fogva ő ezt sokkal nehezebben viseli. Éjszaka kb. harminc percenként felébred, és ha nem vagyok…