Költözés

Egészen pontosan 2001. április 4-én költöztünk ide. Kora reggel indultunk az ország másik feléből egy IFA-val és két személyautóval, a teherautó sofőrjén kívül három barátunk, két kutya és egy macska kíséretében. Végig a négyesen, át Budapesten, aztán az egyes főút, nyolcvanötös, majd kis mellékút, és már itt is vagyunk, gondoltuk. Persze, én sikeresen elnavigáltam az egyik kocsit, és persze nálam volt mind a két kulcs a házhoz, de sebaj. Azért késő délutánra csak sikerült lepakolni a teherautót, a dobozokat-bútorokat behordani a házba, így a kísérők elindulhattak haza.

A kedvünk azért mégsem volt felhőtlen, mivel némi probléma akadt a gázszereléssel. A házban nem volt fűtés, mikor megvettük, hát gondoltuk, ügyesek leszünk, gyorsan beszereltetünk néhány parapetet, és lesz itten jó meleg, mindenki meglássa.

Még nem is volt kifizetve a teljes vételár, mikor kaptunk kulcsot az előző tulajtól, hogy tudjunk ebben az ügyben is lépni. Kerestünk mérnököt, ajánlott szerelőt, megállapodtunk, megvettük a szerelvényeket, közöltük a költözésünk napját, és meg voltunk nyugodva, hogy gáz még ugyan nem lesz (a mérnök sejteni engedte, hogy néhány hónapba bele fog telni az engedélyeztetés-bevezetés), de legalább a falfúrásos-felfordulásos részt megcsinálják még beköltözés előtt.

Sokszori telefon, minden rendben, megcsinálták, mondta a szaki még a költözés előtti nap. Nos, tényleg megcsinálták. Arra értünk ide, hogy mindent elborít a téglapor, a fürdőben áll a víz a padlón, a csövek mellett tátonganak a lyukak. Telefon, sértődés (bezonyám, a mester úr meg volt sértve!), majd nagy nehezen kijöttek, foltoztak, az addigra úgy-ahogy összetakarított padlót ismét takarítani kellett, de sebaj, a lyukak eltűntek. Előzetes megállapodással ellentétben nem hatvanezerről, hanem több, mint százhúszezerről szólt a számla. Remek.

Mire minden idegeskedéssel megvoltunk, valamennyire a téglapor is leülepedett, és sikeredett két ágyat is összerakni darabjaiból, beesteledett. Fáradtak voltunk, fáztunk (összesen volt 16 fok a házban), de ember begyújtott a kemencébe, én sütöttem egy csirkét (szabolcsit, hűtőtáskában költözőset) elektromos edényben (hisz gáz az nem volt), elővettünk egy barackbefőttet hozzá, leültünk a tűz elé, teleraktuk a bendőnket, és azt éreztük: végre itthon.

Még kis vackolódás, valamennyi takaró és paplan előszedegetése, éjjel két órakor az addig csak ágyterítőként használt cserge magunkra húzása, és alvás.

Hajnalban mindketten arra ébredtünk, hogy szakad az eső, veri a tetőt a fejünk felett. Már épp készültünk visszaaludni, mikor meghallottuk: potty...potty...potty... Hát igen. Beázott a tető, több helyen is. A stratégiai pontokon vödröket, lavórokat helyeztünk el, majd visszafeküdtünk. Az ember homloka kissé kockásnak rémlett, ezért félálomban még odasuttogtam neki: meglásd, jó lesz itt nekünk, minden rendbe jön.

Címkék: költözés beázás parasztház

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr37921447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.