Kis éji önreklám

Ezennel ünnepélyesen megígérem, ez az utolsó eset, hogy a házról írok. Cserébe ma jó hosszan... :-)

Nagy átrendezők vagyunk, én is, az ember is. Az elmúlt években gyakorlatilag végigaludtuk a házat (mindhárom szobában volt már a hálószobánk), a nappali funkcióját is gyakran variáltuk, ráadásul ha a lomisnál találunk valamit, amibe beleszeretünk, az teljesen biztos, hogy nem fér be oda, ahová szeretnénk, és akkor újra átrendezzük az egész házat. Az én mostani nagy szerelmem két rattanfotel, szintén lomis vétel, jelenleg a hálószobában állnak, így valahogy:

A hálószobához még egy ágy tartozik, szekrénykékkel (meg a túloldalon, az ablak mellett egy lefényképezetlenül hagyott gardróbszekrény):

Aztán itt vagyon még a ház "eredetiség-igazolása", vagyis a meghagyott, bár immár funkciótlan mestergerenda. Látszani a fényképen nem látszik, de élőben szépen olvasható: Monár Jozef es Pap Julianna építető (valami kriszkraszk, és az évszám) 1879:

A másik kedvenc helyem a konyha, amiről már volt egy fotó, de azért van még róla néhány :-). Talán látszik, hogy a konyhabútor ajtajai igazi fából vannak, nem valami utánzat mdf-lap, ráadásul külön kértük a mesterembert, hogy ne hossztoldott fából csinálja, hanem hagyja csak meg a fa eredeti erezetét, görcseit, mindenféléjét, mert az úgy természetes. Én nem pont ilyen fogantyúkat választottam eredetileg, hanem még ennél is sokkal régiesebbet, de aztán nem bántam meg, hogy csak ilyen volt, és ilyen lett. Szép is, kényelmes is. A tűzhelyre meg igazán büszke vagyok, nagyon jól használható, kombinált tűzhely, alul hőlégkavarással.

 

 

A fürdőszoba igazából nem egy nagy durranás, de sokat nem tudtunk vele tenni, ennyi hely van, ezt kell szeretni.

 

Van még egy szép kis előszoba (lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, mintha végigvezetnék? Lehet, de különösebb érzelmi szálak nem fűznek hozzá, itt vesszük a cipőt, és kész :-D).

Rendelkezünk még egy nappalival, ami mostanság kizárólag játszó-térként üzemel (igen, így, kötőjellel), mivel a lányaink hintái, csúszdája és ezernyi apró vacka is itt kapott helyet (a gyerekszobát csak alvásra használják). Általában úgy néz ki, mint amit nemrég bombatalálat ért, és a napom nagy része arra megy el, hogy rendet rakjak, aztán rendet rakjak, és végül rendet rakjak itt. Viszont tágas, világos, kényelmes, és szerintem szép is...

 

 

Végül következzék (tatatatam!) a gyerekszoba, ami egyébként egy gyermektelen házaspár esetén ideális hálószoba lenne, lévén, hogy ablaka keletre néz. Amíg itt aludtunk, imádtam azt az érzést, hogy a napocska simogatására ébredek.

 

Hát, ennyi a mi házikónk. Ha esetleg valakinek rajtam kívül tetszene, kérem, egy aprócska kommenttel járuljon hozzá önbizalmam erősítéséhez, abból nekem úgyis mindig kevés van... És persze, ha esetleg valakinek lenne olyan ismerőse, akit érdekelne, ne felejtse el ajánlani neki :-). Még akár e-mail címet is hajlandó vagyok megadni ezen cél érdekében :-).

Címkék: ingatlan berendezés parasztház belső tér

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr20933730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inka30 2009.02.10. 19:43:07

Tényleg gyönyörű! És nagyon jók a képek a falakon, többségüket még nem is láttam.
Az én álomházam csak a fejemben létezik, de ha belegondolok, hogy megvan és meg kell válnom tőle, akkor talán jobb a sóvárgás.