Igazság és hazugság

Párbeszéd ma Dóra lányom és közöttem:

 - Anya, mit csinálnak ott azok a galambok?


 

 - Azok gerlék, kincsem.
 - És mit csinálnak?
 - A fiú gerle udvarol a lánynak.
 - Szeretik egymást?


 

- Igen, kicsim.
 - Barátok?
 - Igen.
 - És most mit csinálnak? Simogatják egymást? Anya, miért simogatják egymást? Barátok? És a barátok mindig simogatják egymást? És most mit csinálnak?...

 

A válasz helyett inkább elővettem a fényképezőgépet, és onnantól már - a háromévesek logikája szerint - természetesen az volt a téma, hogy fényképezzem le őt is, meg csináljak filmet róla és a tesójáról, ahogy táncolnak, szóval megmenekültem... Mára.

Amikor terhes lettem, tettem egy csomó, teljesen légből kapott, mindenféle előítéleten-félhallomáson alapuló ígéretet magamnak, hogy mit nem fogok tenni a gyerekemmel. Ezek között szerepelt a "nem fog tévét nézni", meg a "sosem fogom megütni", és hasonló, gyermektelen ésszel teljesen racionális, elfogadható dolgok, amik ellentettjét etikai magasságokból lehet elítélni. Persze, ezek nagy része egyáltalán nem állta meg a helyét később, "élesben". Mert igenis egy idő után én is bekapcsoltam neki a tévét, és bizony van, hogy a türelmetlenségem, saját idegességem a határait próbálgató gyereken csapódik le fenekes formájában. Ezekre nem vagyok büszke, aktívan önócsárló hangulataimban kifejezett szégyenfalat szoktam belőlük rakni. Egy dologból viszont nem és nem akarok engedni: nem akarok hazudni a gyerekemnek. Eddig még mindig sikerült a kérdéseire igaz válaszokat adnom, persze, egy miért-korszakban lévő gyereknél ez egyáltalán nem könnyű. Ráadásul az ember nem tett magának hasonló ígéretet, ami simán felveti annak problémáját, hogy mi legyen az ember által mondott, általam "időkímélő füllentésként" kategorizált dolgokkal? Mert hiszen a gyerek legközelebb megkérdezi tőlem is, és bizony szembesít vele, hogy "de apa azt mondta, hogy"... Ilyenkor mi a helyes álláspont? Azt mondani, hogy akkor bizonyára apád tudja jobban? Esetleg kiigazítani, ezzel aláásni az apai szóba vetett hitet? Vagy simán megkérni a gyereket, hogy ha apától már megkérdezted, akkor ne kérdezd meg tőlem is? Fejltett igazságérzetem azt sugallná, hogy el kell mondanom az igazat, összes többi (anya, feleség) szerepem pedig az ellenkezőjét ordítja.

Tanácstalan vagyok. Erősen... Valami ötlet esetleg?

Címkék: gyerek gyereknevelés hazugság

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr19997010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.