Sétálnivaló

Az elmúlt években nem nagyon mozdultunk ki itthonról. Ennek eleinte főként forráshiány és munkamánia volt az oka, aztán terhesség, gyerekszülés egymás után. Mostanság érezzük úgy, hogy már a kölkek is elég nagyok az elmenéshez, pl. kibírnak egy-másfél órás autózást, és érdekli is őket a látnivaló.

Ennek örömére ma elmentünk a veszprémi állatkertbe, hivatalos nevén a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba. Rettentő régen jártam ott utoljára, akkor mindenre a felfordulás nyomta rá a bélyegét, épp megújulni próbáltak, barátságosabb otthont teremteni az állatoknak, nagyobb élményt nyújtani a látogatóknak. Örömmel mondhatom, ez sikerült. Kifejezetten szép az állatkert. Áttekinthető, tágas, és ami számomra a legfontosabb: láthatólag az állatoknak is kényelmes. Nem láttunk kéregető, éhes állatot egyet sem. Ha állatkertbe megyünk, kötelezően szoktunk venni két zacskó zoocsemegét, ami többnyire az első kétszáz méteren elfogy, mert az ehhez szoktatott állatok a rácsoknál állva elkunyerálják. Nos, itt, Veszprémben kifelé menet etette meg ember az antilopokkal, ugyanis a többiek egyszerűen nem kérték, vagy legfeljebb csak egy-egy falatot kóstoltak meg, és kész, vége. Jól táplált, fénylő szőrű, a látogatók iránt már-már közömbös állatokat láttunk. Ha odajöttek is a rácsokhoz (amik főként elektromos kerítések, semmint rácsok), csak kíváncsiságból, merő érdeklődésből. Különösen aranyosak voltak a vörös varik, hosszasan csodáltuk őket. Két dolgot nehezményeztem, az egyik az állatsimogató rekonstrukció miatti lezárása, a másik, hogy a sajátságos elhelyezkedés miatt az állatkert nem körbejárható, azaz az előrehaladás után, ha végigjártuk, vissza kell fordulni. Erről nyilván a hegyes-völgyes domborzat tehet, de hát annyi baj legyen. A csajok amúgy sem bírták végig, nem tudtunk mindent megnézni, de két ilyen kislánnyal az is csoda, hogy közel 70%-ban bejártuk. A lányoknál a varik mellett a baglyok és a nyulak vezették a népszerűségi listát, de bejött nekik az is, hogy az indiai antilopok közül kettő, hosszas félénkség után végül hajlandó volt az apjuk kezéből enni. Nekem az állatok mellett nagyon tetszett az is, hogy milyen családbarát, kulturált az egész hely. Gondoltak a kisgyerekkel érkezőkre az útvonalakban, mert majd mindenhová vezet rámpa is a lépcsők mellett, azaz a babakocsival sem kell mutatványokat végezni. De az állatkert területén lépten-nyomon wc-kbe ütköztünk, amik tiszták, kulturáltak, szépek, ráadásul nagyon igényes pelenkázóval is fel van szerelve a bejáratnál lévő (a többit nem próbáltuk). A szuvenírboltot az állatkert üzemelteti, így a kötelezően megveendő apróságok (esetünkben két hűtőmágnes, egy majom és egy boci) kifizetésekor még az a jóérzése is lehet a pénzkidobáson fogát szívó szülőnek, hogy legalább ezzel is az állatkertet támogatta. Láttunk gondozókat is, ahogy elmennek a kifutók mellett. Az állatok mindenhol örömmel üdvözölték őket, akkor is, ha épp nem volt náluk kaja. Egyikükkel beszéltünk is: hihetetlenül kedves, intelligens és segítőkész volt, látszott rajta, hogy szereti a munkáját és az állatokat is. Aki volt már néhány magyarországi állatkertben, az tudja, hogy ezek így, együtt nem mindig vannak jelen.

Szóval számomra hihetetlenül pozitív volt ez az állatkerti séta, meg is fogadtuk, hogy nyáron, mikor még több látnivaló lesz, visszamegyünk.

Kifelé jövet újabb kellemes élményekkel gazdagodtunk. Mivel elsétáltuk az időt, a lányok már nagyon éhesek voltak, nem akartunk hosszasan keresgélni. A bejárathoz legközelebb viszont a négycsillagos Hotel Villa Medici van, benyomásunk szerint nem az a tipikus családbarát hely (mármint túl elegáns, túl fennkölt két, kissé freestyle stílusban étkező, nem kevéssé hangos lánygyereknek), de láttunk egy feliratot, hogy Nosztalgia Kisvendéglő (a hotel területén belül), gondoltuk, megpróbáljuk. Készséges pincér, azonnal hozott gyerekszék, kedves kiszolgálás, finom étel, megfizethető ár. Nem döbbentek meg, hogy két adag ételt eszünk négyen, hogy kértem külön tányért a nagyobbiknak, hogy szívószállal rendeltünk hűtetlen narancslevet, szóval abszolút pozitív élmény volt. Teljesen le voltam lombozva, hogy megint nem fogok tudni a homárnak írni egy felháborodott levelet sem az egész napról :-).

Ja, és még az állatkert honlapja is igényes és informatív.

 

 

Címkék: szórakozás állatkert látnivaló állatok élménybeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr331002654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.