Ellentétek

Már a blog indításakor is tervben volt, hogy írok magáról a faluról, néhány fotóval, csak folyton közbejött valami. Vagy folyton rossz idő van, amikor nem megyünk sétálni a lányokkal, sőt, az orrunkat sem dugjuk ki, tehát nem fotózok. Vagy elmegyünk, de épp nincs itthon ceruzaelem, tehát nem fotózok. Aztán lesz itthon ceruzaelem, de beáldozom,  mert Orsi zenélős macijából kifogyott, ami sorstragédiával egyenértékű hisztit von maga után.

Ma végre minden összejött (idő elfogadható, elem, fényképezőgép rendben, lányok kilencre az ajtó előtt kabátban-cipőben, ami önmagában is felér egy csodával), úgyhogy nem volt akadály előttünk :-).

A faluban a fogyó magyar lakosság mellett fokozatosan megjelentek a külföldiek, egy időben sikk volt osztrákok, németek részéről a magyarországi nyaraló, ráadásul ebből a faluból több család is Ausztriában telepedett le, akik később, talán nosztalgiából itt vettek házat. Legtöbben régi parasztházat, amit aztán saját ízlésük szerint felújíttattak. Első pillantásra szokott látszani, hogy melyik ház magyar, melyik külföldi tulajdon. Néhány példa:

Ezek az itteni "típus" parasztházak, ezzel a homlokzattal, két ablakkal, és persze átláthatatlan kerítéssel. A sárga és a kék osztrák, a közöttük lévő fehér magyar... Látszik? :-)

Aztán persze van olyan is, akinek nem tetszik, hogy az itteni stílusban legyen felújítva a háza, ő (pontosabban, mint az látható, ők, mert a kéket később pont ugyanúgy csinálták meg) az ittenitől teljesen eltérő homlokzatot csináltattak. A sorrend itt is osztrák-magyar-osztrák, elég látványosan... Érdekes egyébként, hogy az alig néhány napot-hetet itt töltő osztrákoknak mennyivel szebb, zöldebb, gondozottabb az udvaruk, mint az állandóan itt lakóknak. És persze, majd mindegyiknél van tó, szökőkút, miegyéb.

Ez itt - még a gólya ellenére is - az egyik kedvenc házam (persze, ezt is egy oda-vissza illetőségű újította fel, azóta, mivel neki van másik háza is itt, kiadja egy kedves idős osztrák párnak). Kicsi, aranyos, gyönyörű kerttel, fatüzeléssel, hagyományos berendezéssel.

Ez meg itt a másik véglet. Ez a szörny eredetileg egy pusztuló tízszer tízes kockaház volt. Megvették, ráépítették ezt a böhöm tetőteret (reped is a fala rendesen azóta) ezekkel a ferdén betett ablakokkal, mögé egy monstrum toldás, nagyobb, mint az eredeti ház, mellé nem tudom, mit szimbolizáló diadalív, elé tavacska szökőkúttal (ez van körbeültetve bokrokkal), a kertjében rengeteg gipsz-cucc (törpék, libák, mindenféle más állatok), a festményen  a magyar rónaságon lovagoló betyár... szóval minden földi jó. A tetejébe ráadásul évente egyszer egy hétvégét szoktak itt lenni.

És persze, itt van a falu másik arca:

Ebből a házból tavaly halt ki a tulajdonosa. A néni volt a falu bolondja, szó szerint, gyakran kezelték két faluval arrébb. A ház minden komfortot nélkülöz, se víz, se villany, és szegénynek tüzelőre se nagyon volt pénze. Az önkormányzattól ingyen ebédet kapott, meg valami kis segélyt. Álló nap állt a ház előtt, és beszélgetett a világgal. Meg haragudott rá sokszor. Nem tudom, vannak-e egyáltalán örökösök, valakik biztos kell legyenek, mert láttuk, ahogy hátul elégetik a ruháit. De a ház, egy másik, még rosszabb állapotú házával együtt, biztosan így fog összedőlni.

Ez is egy teljesen lakatlan ház, nem is tudom, mióta. Sosem láttunk ott senkit sem. Tavasztól őszig nem is lehet látni, mert az előtte levő cserjék-bokrok csak levéltelenül átláthatóak. Jó kis patkányfészek-hely ez is.

Ez meg egy félbemaradt próbálkozás. A ház egy lerobbant alkoholistáé volt valaha, aki, mikor épp leszokóban volt, igyekezett valamit karbantartani rajta, de aztán mindig jött a visszaesés, és egyre jobban leromlott ő is, a ház is. A végét az jelentette, hogy egy szép napon leégett az egész (az alkoholista megmaradt). Egy télen át ázott isten szabad ege alatt, mert a tetőszerkezetből semmi sem maradt, csak a csupasz, kiégett falak meredeztek. Aztán valaki megvette vagy megörökölte, már nem tudom, de fantáziát látott benne. Erdélyi ácsok jöttek, gyönyörű tetőt ácsoltak rá. Még örültem is, hogy ez a ház is megmenekedik. De aztán kiderült, hogy aki megvette, arra számolt, hogy mennek tovább felfelé az ingatlanárak, és majd de jó üzletet köt ő, ha felújítja. Árak megálltak, majd csökkenésnek indultak, úgyhogy a munkálatok befejeződtek. Itt áll egy rom, gyönyörű tetővel.

Az egész falura ez a kettősség jellemző. Egymás mellett állnak a full extrás külföldi, a normális színvonalú magyar és a lepukkant lakatlan házak. Sokszor vérzik a szívem, hisz régi-ház imádó vagyok, ha látok egy-egy gyönyörű parasztházat, jó szerkezettel, de ebek harmincadján.

Hétvégén, ha normális idő lesz, egy-két kedvencemet még lefényképezem. Sokszor érzem azt, hogy kár ezért a faluért. És az országban erre-arra járva azt is, hogy kár a falvakért. Ami valami nagyobb város agglomerációjában van, azért hal meg, mert az újonnan odaköltözők eldózeroltatják a régi házakat, helyükre modern, rikító színű valamik kerülnek, falu helyett kertvárossá válik. Ami meg mindentől túl távol van, az szép lassan elhal, a gondozatlan öreg házak összeomlanak, vagy kényszerbontásra ítéltetnek. Akik meg maradnak, általában nem a szülői házat újítják fel, inkább újat építenek. A régi házak lakói meg vagy túl öregek, vagy túl szegények ahhoz, hogy ne menjen tönkre az épület.

Tanulság? Az ma nincs. Jó lenne néhány év múlva úgy visszatekinteni, hogy de jó, ilyen és ilyen kezdeményezésekkel megmentették a magyar falut, de sajnos, ez nagyon-nagyon valószínűtlen.

Címkék: fájdalom problémák falu parasztház

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr681015291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

péterlovag (törölt) 2009.03.22. 08:05:29

Na, most jutottam el odáig, hogy kommenteljek ide... :)
Szóval első sorban azt kell rólam tudni, hogy egy átlagosnak cseppet sem mondható (értsd: különc) 16 éves srác vagyok, hasonló gondolkodásmóddal mint a te.
Igazából csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon tetszik a blog, szinte teljesen egyezik a világszemléletünk és még rengeteg minden más is a gondolkodásmódunkban.
Hogy az igazat megvalljam, szebb helyet el sem tudnék képzelni magamnak ahol szívesen leélném az életemet mint a ti falutok és a ti házatok. :)
Úgyhogy így tovább, én minden nap megnézem, érkezett-e már új bejegyzés, mondhatni, lelkes rajongód vagyok! :)
Remek téma, igényes kivitelezés, jó fej blogger: szerintem ettől lett a "Mai mese a falusi életről" az egyik kedvenc blogom. ;)

Falusi liba 2009.03.22. 11:37:12

Érdekes ötlet ez a terápiás jellegű blog! Nagy érdeklődéssel olvastam el pár napja.
Elgondolkoztam, vajon velünk is így fog-e történni... Öt éve költöztünk egy ici-pici falucskába a fővárosból (kb. 100 km-re), két gyerekkel (azóta három van). Eddig bejött az óvoda meg az iskola, pár faluval odébb (igaz, előre felmértük, kb. mire lehet errefelé számítani). Több hasonszőrű (városból szalajtott) családdal is megismerkedtünk, így társaság is van. Ha mennünk kéne, az nehéz lenne. Annyi munkát öltünk a házunkba (a miénk "csak" 100 éves), hogy már nagyon kötődünk hozzá. Egyik ötletünk az, hogy ha költözni kéne, inkább bérelnénk valamit a célvárosban/ környékén, és akár a kétlakiságot is vállalva, de nem adnánk el a házikónkat. Nálatok ez nem merült fel? Nyilván nem egyszerű dolog, de kinek van pénze arra, hogy vegyen is, meg megtartson is?

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 00:22:12

@péterlovag: Hú, jó lovag, nagyon köszönöm a dicsérő szavakat. Örülök, hogy tetszik a ház, a falu és a blog is, nagyon jó érzés, hogy nem csak én vagyok ilyen őrült :-). Nincs véletlenül belőled egy 10-20 évvel idősebb is, aki megvenné a házikónkat? :-D

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 00:28:33

@Falusi liba: Jé, egy majdnem-sorstárs! :-) Reményt csöpögtettél a szívembe, hogy máshol, másvalakik mégis meg tudják valósítani, gyerekkel is az álmot. Jó olvasni. Bár a körülmények biztos mások, hiszen nálatok többen vagytok hasonszőrűek, azaz oda, hozzátok költöznek inkább az emberek. Innen csak elmennek :-(.
Hihetetlenül jó lenne, ha megtarthatnánk. De sajnos, a jelenlegi jövedelmi viszonyaink között ezt nem tehetjük. Egy időben gondoltam rá, hogy meg kéne nyerni a lottóötöst, de hát erre elég irreális lenne számolni, nem igaz? :-)
Ha erre jársz még, szívesen venném, ha mesélnél a te tapasztalataidról. Biztosan lenne, amit tanulhatnék tőled (ha már egyszer blogod nincs :-D).

péterlovag (törölt) 2009.03.23. 06:47:51

@m e o w: Sajnos nem tudok róla... :D De ígérem, szólok amint tudomást szerzek egy ilyen emberről. :D

pancsi726 2009.03.23. 09:47:58

Remélem nem veszed rossz néven, de ki kell, hogy javítsalak.
Párszor már jártam Himodon, és azt pont tudom, hogy a "szörnyként" említett ház falán nem műfestmény látható. A képet Ivánkovics Szabolcs höveji festőművész készítette.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 20:05:31

@pancsi726: Javítottam. Bocsánat. Nekem messziről ragasztott matricának tűnt. Elnézést a művész úrtól. És szeretném hangsúlyozni: az itt leírtak semmiképpen sem képeznek értékítéletet, pusztán a saját, egyéni, sajátos, mindenféle hozzáértés nélküli véleményemet.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 20:19:50

@pancsi726: Szeretnék kérdezni valamit, mert szörnyű műveletlen vagyok, és a google nem felelt a kérdésemre. Amennyire olvastam, Ivánkovics Szabolcs festőművész főként tájképeket festett, azonban fiatalon elhunyt. Ő valóban a ház felújításakor eljött, és személyesen festette meg az ott látható képet a falra? Vagy esetleg ez egy reprodukció egy festményéről?

Falusi liba 2009.03.23. 21:46:14

Blogom az tényleg nincs, valószínű nem is lesz. Tapasztalatom annál több :)
A kezdetek: véletlenül találtuk a helyet háznézegetés közben (parasztházakat nézegettünk), nem is ide készültünk. Abszolút impulzus-költözés volt, hiszen eredetileg nyaralónak vettük a házat. Gondoltuk, kipróbáljuk, milyen itt élni, legfőképp a gyerekek miatt. Jó levegő, csend, hatalmas kert - ezek közül a nagyvárosban egyiket sem tudtuk volna biztosítani nekik. Az én urbánus lelkem azért berzenkedett egy kicsit (férjem urbánus lelke kalandvágyóbb volt), a rokonok/ismerősök meg nyíltan (vagy a hátunk mögött) megveszekedett ötletnek titulálták a költözést. "Mit fogsz ott csinálni?" "Vannak ott értelmiségiek is?" "Mivel fogtok fűteni?" -ilyen és hasonló kérdésekkel fárasztottak, mintha minimum egy lakatlan szigetre készültünk volna. Ennek ellenére jó döntés volt. Most még van, aki irigyel is. Még oldalakon keresztül tudom folytatni, de bizonytalan vagyok, tapasztalathalmazom mely részére vagy kíváncsi. Szűkítsd a keresést !:))

pancsi726 2009.03.23. 21:59:45

@m e o w: A Google sem tud mindent:)! Ő tényleg eljött és megfestette a képet. Ebben teljesen biztos vagyok, mivel a saját szememmel láttam. Hát igen, az tény, hogy a tulajdonosnak nincsenek anyagi gondja(legalábbis akkor nem voltak). Nem állt szándékomban kritizálni, és a házzal kapcsolatban (a képet leszámítva)egyetértünk- a kevesebb néha több:).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 00:22:24

@Falusi liba: Nagyjából mindenre kíváncsi vagyok :-). De kezdjük mondjuk azzal, hogy oldjátok meg az ott-élést. Találtatok-e munkát, hogyan jártok be, hogy viszitek a gyerekeket, szóval először menjünk végig azon, ami miatt nekünk költöznünk kell. Hátha neked van olyan recepted, amit mi is tudnánk használni (ami a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetet tekintve lehet, hogy életmentő lesz számunkra).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 00:27:00

@pancsi726: Köszönöm, megint tanultam valamit. Például azt, hogy igenis lehet festőművésszel házra képet festetni, ha valakinek épp ez a vágya. Talán azért akartam műnek látni a képet, mert nekem ez eddig elképzelhetetlen volt. De hát Michelangelo is falra festett, miért is csodálkozok? :-) És kritizálj nyugodtan, attól csak jobban érzem magam :-).

Falusi liba 2009.03.24. 09:13:40

Munka: a Férfi Pestre jár be (nem adtuk fel az ottani munkahelyünket, de én most GYED-en vagyok), kb. két órát autózik naponta. Ennyi volt a külvárosból is az út a munkába, dugóban. Ha letelik majd a GYES is, én szeretnék itthonról dolgozni, ezért most suliba járok. Két kocsink van, az itteni ügyeket én intézem, ez tömegközlekedéssel errefelé lehetetlen lenne (gondolom, Nálatok sem járnak túl sűrűn a buszok). Ha jól emlékszem, nem vezetsz. Nincs jogsid, vagy csak valamiért nem szeretnél? Szerintem ha maradni akartok, ezen kéne elsőként változtatni. Nem lennél bezárva a faluba, szabadabban választhatnál iskolát is a gyerekeknek. Nekünk ez az egy költségünk (benzin) nőtt a költözés óta, de valamit valamiért... Én pl. kocsi nélkül csak egy iskola (közeli kisváros) közül választhattam volna, amelyikbe ingyen visz a kistérségi busz. Így meg sokkal közelebb (kocsival tíz perc) járnak a gyerekek, nekem sokkal szimpibb suliba, viszont oda röhejes módon nincs normális közlekedés. (A megélhetésről még annyit, hogy van, aki vendégházat üzemeltet (a környéken egyre többen), így tartja fenn magát, ehhez azonban vagy bérelni kell egy házikót a közelben, vagy rendelkezni kell egy extra házzal. Pedig még ezen is gondolkodtunk.)

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 15:02:29

@Falusi liba: Van jogsim. Csak vannak olyan emberek, akiknek jobb, ha önkritikát gyakorolnak, és soha a büdös életben nem ülnek autóba. Én ilyen vagyok. Rettegek a volán mögött, folyik rajtam az izzadtság, izgulok, állandóan vészfékezek, túl lassan megyek, rángatom a kormányt... ugye, te sem szeretnél mögöttem menni? Tudom, mondhatod te is, mint mások, hogy menjek el órákat venni, mert ez csak a rutin hiánya, és ha magabiztosabb lennék, nem rettegnék, és biztosan igazad is lenne. És természetesen megoldás lenne az itteni életünkre is, mert akkor lenne suli, és előbb-utóbb lenne valamilyen munka is. De nem börtön lenne, márpedig én azt szeretném. És a gyerekeim még mindig megkapnák, hogy "falusiak", amit megint nem szeretnék... :-(
És hányan vagytok a faluban "beköltözők"? Mert ezek szerint a tietek turisztikailag vonzó falu lehet, ahol nyilván többen vagytok városiak is.

Falusi liba 2009.03.24. 18:27:56

Bocs, nem akartam a lelkedbe gázolni ezzel a vezetés dologgal. Csak felvetettem. Egyébként a kormányrángatós fázison én is átmentem. Pár évig nem is vezettem. De aztán elegem lett abból, hogy másoktól függök, ha valahová mennem kell. Én ilyen vagyok.

Valóban, a miénk egyre inkább nyaralóövezet lesz (sajnos), kb velünk egyidőben két másik család is költözött ide. A falu lélekszáma most 100 körül van. A gyerekeinket eddig még senki nem "falusizta" le, tájszólásuk sincs, szerintem bizonyos tekintetben többet is tudnak a városiaknál. Én azt gondolom, az számít, itthonról mit visznek, erre némi rálátásom is van/volt (hat évig tanítottam). Az egy országos hírű suli, mégsem oda irattuk a fiunkat, és egyáltalán nem félünk, hogy lemarad. Igen, ha konkrétan egy munka van, amit szívesen csinálnál, akkor nehezebb az ügy, mert sokszor csak adódnak dolgok. Akkor megértem, hogy már több van az "elköltözni" serpenyőben. Ezt Ti látjátok, érzitek.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 23:55:12

@Falusi liba: :-) :-) :-) bocsánat, ezek lemaradtak az előző kommentemből, ettől egész másként fest, mint ahogy gondoltam. Mentségemre csak annyit tudok felhozni, hogy Orsolya végig itt settenkedett a székem körül, és folyton bele akart írni, amikor pedig nem sikeredett neki, úgy döntött, inkább a villogós egérkével játszik egy kicsit. Ettől kezdhettem újra (van rajta "vissza az előző oldalra" gomb, amit persze rögtön megtalált), és a második verzió már erősen elkapkodott lett, többek között az emotikonok is kimaradtak, meg egy csomó minden. Szóval teljesen nem gázoltál a lelkembe, totálisan igazad van, hogy vezetnem kéne, és én ezt tudom is. És én is utálom, hogy folyton várnom kell, hogy ember hazajöjjön, ha bármit is akarok, vagy őt kell nyúznom, hogy elintézzen dolgokat, stb. De ez valahogy még mindig nem elég hajtóerő arra, hogy a bennem lévő félelmet le tudjam küzdeni. Nem tudom, mi kellene hozzá, ha még az imádott házunk sem elég... Volt egy próbálkozásom néhány éve, vetettem magamnak egy kispolskit, hogy majd ha nem a nagy családi autót kell vezetni, akkor biztos bátrabb leszek, de nem. Szegény autó itt porosodott az udvarban, aztán egy év után - belátva, hogy ennek így nincs értelme - túladtunk rajta. Gyáva kukac vagyok, tudom :-).
A serpenyőkben vannak még más dolgok is, tervezem, hogy a napokban írok róla :-).
Meg szabad kérdezni, mit tanulsz? Hogy mi lesz az az otthon végezhető munka? Szerettél tanítani?

Falusi liba 2009.03.25. 08:13:43

Nálam gyávább biztosan nem vagy. Sajnos nekem pár baráti kapcsolatom elhalt amiatt, hogy egyik barátnőm sem volt hajlandó kilépni a férje árnyékából, kocsiba ülni, és meglátogatni minket. A férjek meg ritkán érnek rá... Nem fair, hogy mindig én megyek, ha valakivel találkozni akarok.
Először csak a sarokig kell elmenni, aztán a kisboltig, így lehet egyre messzebb merészkedni. Hangsúlyozom, nálam komplexusosabb tuti nem vagy. A lényeg, hogy sík terep legyen és nagyjából ismerős.
Igen, szerettem tanítani, és úgy hiszem, jól is csináltam. A mostani állás szerint valószínűleg nem fogok még egy ideig. A gyerekek átrendezték a fontossági sorrendet, most az az első, hogy nekik minél tovább biztosítani tudjuk ezt a paradicsomi állapotot, amelyben most élünk. Ennek érdekében mentem el suliba (már nem először módósítok pályát:) ), tolmács/fordító leszek, ha sikerül. Aztán, hogy lesz-e elég munkám, az a jövő zenéje.(A férjem ad reményt egyébként, ő nagyon optimista, emellett hisz abban, ha valamit nagyon akarunk, az sikerül is.)