Önmarcang

Újabb értelmetlen önostorozás következik. Arról van szó, hogy nekiláttam a 20 éves általános iskolai találkozónk megszervezésének. Mentek is szépen a dolgok a maguk útján, kikerültem a korábbi, hasonló szervezős dolgokkal kapcsolatos tapasztalataimból leszűrt buktatókat (nem rendelünk előre kaját, mert egy csomóan nem jönnek el, és akkor ott vagyunk megfürödve, nem szervezzük agyon, mert sokan csak beugranak, kár az erőfeszítésért, stb.), és azt gondoltam, hogy most végre minden rendben lesz.

Ám közben kitaláltam, hogy ahelyett, ami szokott lenni, hogy mindenki feláll, és elsorolja, hogy mi minden történt vele, mit csinál, hol él, stb., inkább ezen infókat előre begyűjtöm, csinálok belőle egy kis vetíthető gyűjteményt, amit mindenki megkap cd-n, hogy a találkozó szűkre szabott idejét valóban beszélgetéssel tölthessük el. Megírtam, hogy én ezt gondolom,  így szeretném, és kaptam is vissza pozitív jelzéseket, hogy jó lesz. Mivel sürget az idő, e-mailben igyekeztem kicsit fokozni az erre irányuló erőfeszítéseket, mindenféle alternatívát kínálva azoknak, akiknek nincs idejük rendesen megcsinálni (összesen mindenkitől néhány mondatot és egy-két fényképet kértem).

És annak ellenére, hogy próbáltam magam felvértezni, ma azért csak sikerült eldurrannia az agyamnak. Kaptam az egyik volt osztálytársamtól egy levelet, melyben arra hivatkozott, hogy a munkahelyén nincs ideje rá, otthon meg nincs gépe, ezért ő nem küld semmit. És tudom, hogy én vagyok a hülye, látnom kellett volna, hogy ez csak kifogás, és nem AKAR küldeni semmit. De én nem láttam. Lelkesen felhívtam, hogy akkor diktálja le nekem telefonba, képet meg szedek róla össze a neten, és meg van oldva a dolog. Mert én ilyen kis probléma-orientált vagyok, ha valaki azt mondja, hogy ez és ez a gond, igyekszem megoldani. És persze, a telefonbeszélgetés során kiderült, hogy nem kellene, hiszen a kifogás nem problémát, csak ürügyet takar.

Nekem meg eldurrant az agyam. Konkrétan nem azon, hogy nem akar küldeni, hiszen az szíve joga, az ő döntése, még akár meg is tudom érteni, ha nagyon tornásztatom rajta az agyamat. Hanem azon, hogy miért nem lehet ezt megírni, miért nem lehet ezt így megírni. Tudom, hogy rengeteg időt töltöttem már itthon, csak a gyerekeimmel, az emberektől elzárva. Tudom azt is, hogy alapvetően is aszociális vagyok, az a "megmondom az arcodba a frankót" típus, aki nem szokott kifogásokat keresgélni, meg túlzottan udvariaskodni sem. És azzal is tisztában vagyok, hogy mások nem így működnek, sőt, általában nem így működnek.

De hová tegyem akkor mindazt, amit pszichológusként tapasztaltam-megtanultam?! Az emberek egymás közötti gondjainak kilencven százaléka abból fakad, hogy nem mondanak igazat egymásnak. Hogy udvariaskodnak, színlelnek, elhallgatnak. Párkapcsolatokat mérgez meg és tesz tönkre az őszinteség hiánya. Barátságok mennek rá, ha az egyik fél nem akarja megmondani a másiknak, hogy ő nem úgy gondolja. És persze, sokszor, legtöbbször nem rosszindulat, hanem félreértelmezett féltés, aggodalom, jó szándék van a hazugságok mögött. Amikor dolgoztam, sokszor derült ki az eseteimből, hogy néhány őszinte szó egészen reménytelennek hitt helyzeteket is meg tud oldani. Vagy éppen szabadulást kínál teljesen kilátástalan kapcsolatokból. És hogy legtöbbször igenis érdemes, kell, már csak saját méltóságunk és jól-létünk érdekében is muszáj tisztázni a dolgokat.

Most komolyan: ezek után nekem vissza kell majd tanulnom a megalkuvások, kifogások, udvarias hazugságok világába? Önnön lelki egészségemet kell majd újra és újra kockára tennem, csak hogy képes legyek beilleszkedni? Jaj!

 

 

Címkék: fájdalom hazugság hitvallás hivatás

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr161152321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kurugla 2009.05.31. 07:59:29

.....és mindenekfelett légy hű magadhoz.........mint napra éj következik!!!!!!