Budapest, Budapest, te...

Elnézést, hosszú volt a szünet, de már megvagyok. Apránként talán beszámolok róla, merre is jártam :-).

Adós vagyok a budapesti beszámolóval. Az úgy volt, hogy nagyon-nagyon nyígtam folyamatosan a barátosnémnak, hogy nekem milyen szörnyű, bezárva egy kis faluban, még moziba sem jutok el, és pedig úgy mennék... szóval addig sírtam agyon a fülét szegénynek, hogy meghívott, menjek el hozzá Pestre néhány napra, elvisz ide-oda, hogy örüljek. Persze, először rögtön kifogásokat kerestem, hogy miért is nem megyek, gyerekek, férj, miegyéb, de aztán vettem egy nagy levegőt, és inkább azon kezdtem el törni a kis buta fejemet, hogy hogyan lehet mégis megoldani, hogy mehessek. Néhány egyeztetés szülőkkel, emberrel, barátosnével, és kiderült: mehetek, kis híján két egész napra, csütörtök estétől szombat reggelig. És mentem :-).

Mikor kiderült, hogy megyek, a barátosném megkérdezte, hogy mit is szeretnék igazán csinálni. Mondtam neki, hogy nekem egy nagy vágyam van, de az teljesen lehetetlen, mert tudom, hogy a jegyek általában egy-két évre előre el vannak adva: Webbert szeretnék nézni a Madáchban. De menjünk bárhová, lehetőleg színházba, nekem minden megfelel, nyitott vagyok bármire. Nos, az én barátosném bizony egy csodalény: még aznap este elküldte a visszaigazolást: megyünk a Madáchba, a József és a színes szélesvásznú álomkabátra. Annyira örültem meg boldog voltam, hogy másnap az egész családomat végighívtam, és mindenkinek ujjongva újságoltam, hogy mi is vár rám.

Nos, a budapesti élményeimet röviden összefoglalva: a város büdös, koszos, zsúfolt, gyönyörű, szédítő és undorító, kedves és elllenszenves egyszerre. Volt jó és rossz éttermi élményünk, kellemes hegymászás (János-hegy, Erzsébet-kilátó), gyönyörű kilátás embertelen széllel, gyermekvasutazás, rengeteg tömegközlekedés, tömeg mindenhol. Iszonyú mennyiségeket beszélgettünk a barátosnémmal, alvásról nem nagyon volt szó. Kiderült, hogy hiába nagyon ritkán találkozunk, sőt, elég sok évig egyáltalán nem tudtunk egymásról, valahogy még mindig működik közöttünk az összhang. Egymás szájából vettük ki a szavakat, egy hullámhosszon voltunk, nagyon megmelegedett a lelkem, hogy együtt lehettünk. Egy hétig kellett azzal szembesülnöm reggelente, hogy ma este nem fogunk találkozni, mert álmomban valahogy az az érzés maradt bennem, hogy együtt leszünk. Pedig nem, legalábbis nem mostanában.

És persze, a színház. Teljesen elvarázsolódtam, mint mindig. Az első felvonást gyakorlatilag végigkönnyeztem (igen, tudom, ez egy nagyon vidám darab, csak hát... az a bizonyos érzékenység, amiről már írtam korábban), először azon, ahogy a gyerekek elkezdtek énekelni, látni, hogy milyen lelkesek, aranyosak, szépek, aztán azon, hogy jaj, én itt lehetek, és hallgathatom ezt, aztán magával ragadott a történet, és minden rezdülésén bírtam könnyezni, meg persze nagyokat röhögni, mert hihetetlen humorral van megírva-megrendezve az egész. És elvarázsolt a díszlet, a színészek, a zene, minden... Teljesen beleszerettem az egyik színészbe, ahogy azt ilyenkor kell, szóval rettenetesen élveztem. Amikor vége lett, még a ráadás előtt, hirtelen belémhasított a hiány, hogy jaj, de kár, véget ért... Még egy kicsit élvezkedhettünk, aztán tényleg véget ért. Persze, ahogy hazaértünk a barátosnémhez, megnéztük a youtube-on, amit lehetett, mert annyira magával ragadó élmény volt. Most is az... Pedig Nagy Sándor (a főszereplő) bizony érezhetően-hallhatóan meg volt fázva, be volt rekedve, de nem számított. Élvezet volt hallgatni, ahogy Gallus Niki mindenhol, ahol együtt énekeltek, a "hátára vette" Józsefet, ahogy a hangjával segített neki elénekelni a rá eső részt. És persze a mese, a zene, a színészi játék, a tánc, a díszlet, a humor, a poénok mind-mind együtt olyan élményt adtak, ami számomra a színházi szórakoztatás csúcsa.

Itt van az egészből egy mindenféle válogatás, kicsit hosszú, de akinek van ideje, érdemes megnézni. És hogy akinek csak kevés ideje van, az is hallgasson valamit, itt van ez, nekem ez a kedvenc dalom belőle:

 

 

Nekem Nagy Sándor hangján, előadásában sokkal jobban tetszett, de sajnos, az összes fennlévő Serbán Attilától van :-(. De majd keresem, és ha találok valahol "nagysanyist", cserélem :-).

Címkék: ajánló szórakozás boldogság luxus élménybeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr901216489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.