Mese

Nem történik semmi érdekes (nem, még mindig nem rohantak meg a vevők minket, hogy a manók táncolnának rajtuk), úgyhogy kigondoltam egy mesét, olyan jó mait, cinikusat...

Volt egyszer két fiú, egyidősek voltak, egy óvodába, iskolába jártak, sőt, még gimnáziumba és egyetemre is egyfelé vitt az útjuk. Az egyik fiú szőke, kék szemű, megnyerő arcú, magas termetű volt, a másik alacsony, kövérkés, barna. A szőke fiú átlagos intelligenciával rendelkezett, viszont az érzelmi intelligenciája kimagaslóan átlag feletti volt, nagyon könnyen teremtett kapcsolatot, sok barátja volt, bármilyen nemű/korú emberrel remekül tudott beszélgetni, jó benyomást kelteni. A másik fiú, bár messze átlag feletti intelligenciával rendelkezett, és sorra nyerte a különféle versenyeket, ám jobb szeretett a könyvei mellett ülni, olvasni, tanulni, társaságba nem járt, másokkal nem barátkozott. Nem szerette a hangos összejöveteleket, képtelen volt másokkal könnyedén csevegni, ha pedig mégis beszélgetésbe elegyedett, hamarosan nyilvánvalóvá vált nyomasztó szellemi fölénye, emiatt - bár eszét, tudását, tájékozottságát mindenki elismerte - nem kedvelték, barátai nem voltak, begubózott, magának való embernek tartották.

A két fiú ugyanazt a hivatást választotta, s míg az okos könnyedén vette a vizsgákat, tanárait lenyűgözte hozzáértésével, olvasottságával, a szép fiú ugyanezt modorával, bájával érte el: bár tudása messze elmaradt a tőle elvárhatótól, ám szellemességével, kapcsolataival mindig elérte, hogy átmenjen a vizsgákon, társaitól jegyzeteket, puskákat, konkrét segítséget, tanáraitól megértést, bátorítást, egyszer-egyszer még meg nem érdemelt osztályzatokat is kapott. Ő végigbulizta, -szórakozta az egyetemi éveket, hetente-kéthetente másik lánnyal járt, népszerűsége töretlen volt. A másik fiú napjait a tanulás töltötte ki, évfolyamtársait jóformán nem ismerte, tudása viszont rendkívül széles körű, a társtudományokat is magában foglaló és elmélyült lett. Diplomájukat egyszerre szerezték meg, az alacsony fiú kiváló, a magas épp csak megfelelt minősítéssel.

Ugyanahhoz a céghez kerültek dolgozni mindketten, mint pályakezdők, az okos fiút kemény kiválasztási procedúra után fejvadászok javasolták felvételre, míg a szőke fiú (immár férfi) korábban megszerezett kapcsolatai révén, felvételi elbeszélgetést folytatott a vezérigazgatóval, akit azonnal megnyert magának, így őt is felvették, ugyanabba a beosztásba, ahová az okos is került.

Tessenek nekem bejósolni a fent elmondottak alapján: a következő négy évben mi lesz a két fiatalemberrel? Melyikből lesz a másik főnöke? Melyikük fog megnősülni? Melyikük fog ösztöndíjjal külföldre menni? És melyikőjük nevéhez fog fűződni egy nagyszerű újítás? (Igen, én tudom az én verziómat, de szeretném tudni, ki mire tippel :-D.)

Címkék: mese

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr671246571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.07.15. 07:28:33

remélem nem levegő dunsztolással akar előrukkolni az okos fiú, mert az az én projektem... a másik természetesen mínusz perc alatt előlép, mert a főnöknek megnyerőnek kell lennie, el vesz, egy hozzá hasonlóan felszínes, de roppant szimpatikus társasági primadonnát. a másik férfi külföldre utazik, kutatásai során megismerkedik egy hozzá hasonló tehetséggel megáldott hölgyet, akivel éjszakákon át tartó szakmai beszélgetésekbe bonyolódnak a tervezőasztal felett, majd szép lassan kialakul az egymásra vágyás érzése, félénken, lassan tapogatózva ismerik meg a szerelem világát, őszinte és mély barátságon alapuló házasságot kötnek. gyönyörű, és okos gyermekeik születnek, míg a szöszi hála a hozzá hasonlatosan semmitérő feleségének, aki a külcsínért nem hajlandó szülni, feleségétől gyermekáldás nélkül öregszik meg, szeretőtől- szeretőig éli kiüresedett életét.
a temetésén sokan lesznek, de fentről letekintve keveset ismer igazán, és még kevesebben fogják őszintén hiányolni, míg a barna fiú ravatalát csak néhány ember állja ki, de ők mély fájdalommal veszik elmúlását.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.07.15. 19:24:20

@tüncite: Királylány, te még hiszel a mesékben :-). Ez sem rossz befejezés, de az enyém ennél sokkal cinikusabb :-P.

tüncite 2009.07.15. 21:20:45

@m e o w: de most őszintén! mibe higgyen az ember, ha már a mesékben sem lehet :)