Készülődés

Hétvégén illusztris vendéget várunk. Eléggé izgulok. Ennek nem a vendégek az okai (bár személyesen még nem ismerjük egymást, az eddigi információk szerint kedves, aranyos, szerény emberek, olyan igazi örömmel vendégül látható-fajták), sokkal inkább az, hogy lassan két éve már nem jött hozzánk más, csak a közvetlen rokonok, sőt, mióta a gyerekek megvannak (immár négy éve), csak elvétve érkezett hozzánk egy-egy barát, villámlátogatásra. Emiatt enyhén szólva kijöttem a gyakorlatból, úgyismint vendégvárás, beszélgetés, kikapcsolódás. Szóval nagyon örülök, emellett rettentően izgulok is.

A vendéglátás részleteit e-mailben próbáltuk kissé felvázolni a vendéggel, aki - ugye, milyen aranyos, jó vendég? :-) - felajánlotta, hogy a szombati vacsorát ő készíti, hoz is hozzá mindenfélét, de kellene kerti sütési lehetőség hozzá, van-e nálunk. Hmmmm. Eddig nem volt. Mi régebben is csak a bográcsolós fajták voltunk (pontosítok: ezer éve, midőn az utolsó ilyen vendégünk érkezett, még nem volt ennyire divatban a grillezés, tehát nem volt rá szükség, azóta meg időnként felmerült, hogy kellene valami ilyesmi, de valahogy csak a magunk kedvéért úgysem ülnénk ki, raknánk tüzet, miegyéb, úgyhogy elmaradt). Mondom embernek, hogy mi a helyzet. Morran kettőt, térül-fordul (mint kiderült, a lomisnál járt), először hoz egy elektromos grillt, mint mondja, rossz idő esetére, ha esne vagy fújna, mert azt, ugye, a tornácon, tető alatt is lehet balesetmentesen üzemeltetni. Aztán már csak azt látom, hogy talicskázik, építőzik a kavicsaival, rácsokat, csöveket pakol, egyenget. Mire odanéztem (kb. délre, tíz órakor említettem neki a helyzetet), már ez a látvány fogadott:

Igen. Épített egy tűzhelyet, a saját anyagaiból (tetszenek emlékezni: az a fajta, aki mindent elrakosgat, mert jó lesz az még valamire), meg a lomistól hozott három rácsból. Fölé eszkábált egy bográcstartót, mert hát az is kell (persze forgathatós, hogy grillezés esetén ne zavarjon), és kész. Belülről így néz ki:

Az alja egy kondér-szerűség, ahová a pernye, hamu hullhat, felette, a rácsokon kell tüzet rakni, a legfelsőre meg pakolászni.

Mondtam már, hogy imádom az emberemet? :-)

Címkék: álom luxus parasztház lomi

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr831248104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inka30 2009.07.15. 20:26:29

upsz.. leesett az állam is :-)
a szomszéd meg tavat csinált? grillezés után egy jó hideg sörrel hallgatni a békákat - de jó is az.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.07.16. 06:50:14

@inka30: Az ottan kérem szépen egy halastó, tizenakárhány hallal, békák nem élnek benne. Grillezés után jó hideg sörrel manapság nem a békákat, hanem az átvonuló zivatarokat lehet hallgatni :-).

Nővér 2009.07.16. 15:02:52

Jó is az, ha ügyes az ember :)). Az én párom is ügyes, csak ki kell várni, mire rászánja magát és hozzákezd :)!