Magyar

Kaptam ma egy továbbított levelet. Tudni való, hogy sosem küldöm az ilyeneket tovább (na jó, sose mondd, hogy soha, szóval nagyon-nagyon ritkán teszek kivételt), és aki nekem ilyet küld, előbb-utóbb (általában a másodiknál, de ha az első rögtön az a fajta, hogy márpedig egész életedre szerencsétlen leszel, ha nem küldöd tovább, akkor már elsőre is) megkapja ezt a linket. Viszont ez annyira tetszett, hogy be fogom ide másolni, továbbküldés helyett. Előtte viszont kell még egy kis bevezető, hogy miért is ilyen fontos ez nekem.

A héten teljesen szokatlan fellendülés van nálunk (talán Eszterék hozták meg a szerencsénket). Először kedd délelőtt hívott fel az egyik ingatlanügynökünk, hogy jövő hétfőn hoz egy nézelődőt (más talán vevőnek mondaná, de addig nem az, amíg nem megyünk ügyvédhez :-D). Örültünk. Kedd délután háromnegyed háromkor a másik ügynök telefonált (két irodánál van beadva a ház), hogy most indulnak Kapuvárról, negyedóra múlva itt vannak. Egy holland házaspár érkezett, sajnálatomra egy olyan ingatlanügynökkel, aki nem beszélte a nyelvüket, de még az általuk szintén birtokolt németet is csak nagyon-nagyon alapfokon. Viszont nagyon tetszett nekik a ház. Szerda délután fél négykor csörgött a telefon, az első ügynök volt, hogy nem emlékszik, hány órát mondott, de csak fél hat körül érnek ide. Micsoda? Ma? Hát hétfőről volt szó! Igen, de ma is jön, meg pénteken is, meg hétfőn is. Hurrá. Még jobban örültünk. Hát még ma, amikor a hollandok visszajöttek, eleinte azt hittem, alkudozni, de csak fényképeket csináltak, és közölték (ekkor már hálisten volt velük holland tolmács is), hogy most hazamennek, és az összes megmutatottból (két napig járták velük a környéket) csak ez az egy kell nekik, ám még át kell tekinteniük az anyagi helyzetüket, majd jelentkeznek. Oké, bár én szóltam, hogy ha közben bejön egy másik vevő, kanyar nélkül eladom nekik, azt mondták, ez természetes.

Szóval, túl azon, hogy most örülés van, mert mintha lenne már egy kis fellendülés ingatlanpiacilag (vagy ez most egy ilyen széria, aztán újabb fél évig nem lesz senki), rá kellett jönnöm, hogy hiába minden nyelvtanulás, én bizony csak értek, de nem beszélek angolul (a hollandok valamennyire, a tegnap itt járt hölgy tökéletesen és szépen beszélte). Éspedig azért nem, mert folyton gúzsba köt beszéd közben az, hogy csak nagyon egyszerűen, árnyalatok nélkül tudnám elmondani, amit akarok, viszont az agyam nincs ráállva arra, hogy a legegyszerűbb szavakban gondolkozzon, csak erre a nyakatekert, körmondatos, körbemagyarázós stílusra (szegény -sg-, a kmk-n szerintem vért izzad, mire egy-egy általam megírt posztból közölhetőt gyúr). Emiatt van, hogy nem és nem szeretnék külföldre menni, nem szeretek olyan társaságban lenni, ahol angolul (is) folyik a szó, mert beszélni, azt nagyon szeretek, de csak és kizárólag magyarul.

És az említett levél, szívem melengetője:

Mit mondtak a külföldiek a magyar nyelvről?

Nicholas Lezard kritikája Szerb Antal "Utas és Holdvilág"-ról a The Guardien-ben 2004. ERTL ISTVÁN fordítása)

"A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli-faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket."

 

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta:

"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

 

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):

"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

 

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:

"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

 

Grover S. Krantz amerikai kutató:

"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

 

Berglund svéd orvos és műfordító:

"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

 

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."

(Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Olvassátok és járjon át benneteket is a büszkeség, hogy a magyart mondhatjátok anyanyelveteknek!

 

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . ..
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

 

Címkék: ajánló

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr561264055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nővér 2009.07.27. 15:54:08

Ez a vers nagyon tetszett nekem! Tényleg sokszor nem is gondoljuk át, hogy milyen árnyalt is a nyelvünk :D!

stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.08.02. 16:44:34

ez tényleg csodálatos:-) a te írásaidat is szeretem ám olvasni;-)