A mese vége

Az előzmény itt található.

A könnyebbség kedvéért nevezzük az okos fiút Jánosnak, a szépet Gábornak.

A cég, amihez kerültek, nagy hangsúlyt fektetett a team-munkára, a projekteket három-négy munkatárs kapta, és elsősorban munkaértekezletekkel, brain-stormingok során haladtak előre a megvalósításban. János ebben kevéssé érezte otthon magát, és bár a feladatokat egyedül is könnyedén meg tudta oldani, az értekezletek során képtelen volt a saját megoldásait (melyek költséghatékonyak, gyorsan megvalósíthatók és kevés befektetést igénylőek voltak) úgy elmondani, megértetni a többiekkel, hogy azok egyet is értsenek vele. Nem tudta sem az elgondolásait, sem az érdekeit megfelelően képviselni, emiatt nagyon hamar kudarcok sorozataként élte meg munkáját. A könyveihez menekült, egyre többet és többet olvasott, új technológiákat tanulmányozott, külföldi tudósokkal levelezett egyenrangú partnerként, ugyanakkor a negyedévente esedékes vezetői meetingeken rendre rossz értékeléseket kapott, kiemelték, hogy képtelen a team-munkára, nincsenek önálló ötletei, a megvalósításhoz nem járul hozzá (bár szakértelmét, hozzáértését elismerték). Magányosan élt egy szerény garzonlakásban, melyet még szülei vettek neki az egyetemi évek alatt.

Gábor ezzel szemben szárnyalt. A rá osztott projektek megbeszélésein vele született képességeivel egyből sikerült az irányítást magához ragadni, így nagyon hatékony vezetővé vált. Az általa vezetett brain-stormingokat minden munkatárs nagyra értékelte, mert humorával, kötetlen modorával mindig sikerült a legjobb gondolatokat előhívnia másokból, vezetői stílusa pedig segített mederben tartani, célra irányítani a többiek kreativitását. Magánéletében folytatta az egyetemen elkezdetteket, azzal a különbséggel, hogy az egyetemi csoporttársak helyett a saját cége, és a tárgyalópartnerek női alkalmazottait hódította meg. Tartós kapcsolata nem volt, de nem is vágyott rá. Karrierje meredeken ívelt felfelé: előbb csoport-, majd osztályvezetővé léptették elő, kicsit később ő lett a cég legfiatalabb igazgató-helyettese. Mind beosztottai, mind főnökei kedvelték, a céges bulikon pedig ő volt a társaság központja. Fényűző házában egymást érték a partik, kapcsolatai révén a legfelső körökben mozgott.

Hamarosan a vállalat, ahol dolgoztak, kénytelen volt új technológiák felé fordulni. Gábornak elintéztek egy angliai ösztöndíjat, hogy élőben tanulmányozhassa az új kutatási irányokat, így fél évre eltűnt a cég életéből. Egy hónappal távozása után került elő egy általa vezetett, korábbi projektben egy hatalmas hiba: a cég óriási összegeket költhetett volna a helyrehozatalára. Ekkor lépett színre János, aki főnöke asztalára kész tervet tett le a veszteségek minimalizálására és a probléma gyors megoldására. A szorult helyzetben nem volt sem idő, sem lehetőség egy team összehívására, emiatt a terv azonnal eljutott a megfelelő kezekbe, ahol igent mondtak rá. Jánost megbízták a lebonyolítással, aki azt rendkívül gyorsan és hatékonyan intézte, ráadásul a vélt óriási veszteségből kis mértékű nyereséget, és nagy hírnevet is szerzett a vállalatnak. Az egyik igazgató-helyettes felfigyelt a képességeire, hosszasan elbeszélgetett vele, nemcsak a céges ügyekről, hanem az általános érdeklődéséről is, és rájött, hogy az eddig háttérbe szorított ember valójában csiszolatlan gyémánt, akit nem szabad csoportban dolgoztatni, hiszen képességei legjobban az egyedüli munkában mutatkoznak meg. Ettől fogva János egyedül dolgozott, és egyre-másra elképesztően jó megoldásokat, kreatív ötleteket, remek terveket készített. Előléptetést, fizetésemelést ugyan nem kapott, de immár a többiek is elismerték, sőt, meg is szerették a furabogár, magánakvaló figurát. Felfigyelt rá Ágnes is, egy nem feltűnően szép, de csinos és kedves lány is. Lassú, szívós munkával sikerült közel kerülnie a különc zsenihez, aki hamarosan azon vette észre magát: életében először szerelmes. Ettől a ponttól kezdve felgyorsultak az események: összeköltöztek, majd két hónappal később össze is házasodtak. A kicsi garzonlakást hitelből nagyobbra cserélték, és tervezgetni kezdték a jövőt: két gyereket szeretnének, esetleg egy autót is, hogy könnyebb legyen az életük.

Eközben Gábor hazaérkezett, sok-sok új kapcsolattal és kevésnyi tudással gazdagodva. A technológiai újítás bevezetését bízták rá, és kapott egy tíz fős team-et, melyben kiemelt szerepet szántak Jánosnak is. Gábor hamarosan rájött, hogy János sokkal, de sokkal többet tud mindarról, amit őneki kellene tudnia, így óvatosan úgy irányította a feladatok elvégzését, hogy János írja meg, csinálja meg a terveket, amiket aztán ő prezentált a vezetőség előtt. Ha dicséretet kapott, rögtön megjegyezte, hogy azt nem ő, hanem az egész team érdemli meg, de azt elhallgatta, hogy a team legnagyobb részt János munkájából él, és munkaidőben főként játékkal, szellemes e-mailekkel szórakoztatják magukat, esetleg egy-egy kisebb részproblémát oldanak csak meg. Viszonzásként megemeltette János fizetését, még némi előrelépést is biztosított neki egy főreferensi cím kiosztásával.

Hamarosan elérkeztek egy olyan problémához, mely az addigi eszközökkel megoldhatatlannak látszott. János éjt nappallá téve dolgozott, levelezett, információt gyűjtött, és három hét alatt elkészült egy fantasztikus műszaki újdonság terveivel, melyek csak a kipróbálásra vártak, ez azonban nagy anyagi erőforrásokat igényelt. Tervével Gáborhoz ment, mint főnökéhez. Gábor rájött az újításban rejlő óriási lehetőségekre, de Jánosnak azt hangsúlyozta, hogy mennyire kétséges ennek a jövője, túl nagy ráfordítást jelentene, melyet a jelenlegi helyzetben nem engedhetnek meg maguknak. Azonban kérte, hogy hagyja nála az anyagot, igyekszik a főnökökkel elintéztetni, legalább a kipróbálás első fázisát. János jóhiszeműen otthagyott mindent, leírást, feljegyzéseket, hogy tanulmányozható legyen az anyag. Gábor már másnap a vezérigazgatónál volt, ahol mint sajátját tálalta az ötletet. A vezér igazolva látta négy évvel korábbi megérzéseit Gábor képességeit illetően, hiszen a terv zsenialitásához nem fért kétség. Új projektcéget hozott létre teljes titokban, nehogy a konkurencia megsejtsen valamit, melynek élére Gábort nevezte ki. Gábor az előző posztjáról való távozásakor azt mondta Jánosnak, hogy sajnos nem sikerült a vezetőséggel dűlőre jutnia, így egyelőre pihentessék az elgondolást. János elkeseredett, mert rengeteget dolgozott a terven, de ismét csak a munkába menekült: egy új feladat megoldásában keresett vigaszt.

Az új cégnél megkezdődött János újításának kipróbálása, és Gábor szerencséjére a terv olyannyira tökéletes volt, hogy minden simán ment. Fél évvel később műszaki szenzációként jelentették be - Gábor újítását. Sikert, elismerést, és rengeteg pénzt hozott neki a konyhára.

János is értesült a dologról, és nagyon felháborodott volt iskolatársa/főnöke aljasságán. Mivel Gábor telefonon letagadtatta magát előle, egy nap megvárta az új cég székháza előtt, és a nyílt utcán vonta kérdőre Gábort. Az nagyképűen az arcába nevetett, és közölte vele: bizonyítsa be, hogy az övé volt a terv, hogy ő dolgozta ki. János csak habogni tudott, nem tudott ekkora pofátlansággal mit kezdeni, és természetesen rögtön átlátta, hogy Gáborral szemben nem tudná megfelelően képviselni az érdekeit. Csalódottságában felmondott a vállalatnál, és visszament az egyetemre tanítani és kutatni. Feleségével szerény anyagi körülmények között, de kiegyensúlyozottan és harmóniában éltek tovább.

Gábor harminc éves korára szakmai karrierje csúcsára érkezett. Mindent megkapott az élettől, amit csak akart. Elismerés, pénz, siker, és persze nők, nők és nők. Egy céges buliról kapatosan hazafelé tartva túl gyorsan ment a legújabb sportkocsijával, nem tudott bevenni egy kanyart. Azonnal meghalt, holttestét csak többórai munka után tudták kiszabadítani a felismerhetetlenségig összetört autóból.

Címkék: mese

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr341293579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.08.07. 11:46:18

ahhoz képest, hogy én vagyok a királylány aki még hisz a mesékben a te befejezésed is hasonlatos véget ért :P helyreállt a világ rendje :)

inka30 2009.08.11. 13:37:16

oké, így is jó! :-)

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.08.11. 16:58:08

@tüncite: @inka30: Fejben már kész van a mese végének vége, remélem, az is tetszeni fog, ha egyszer végre leírom :-).