Zárszó

Kedves Mindenki, akik eddig türelemmel kivárták, hogy írjak végre!

Kicsit sűrű volt az elmúlt két hét, de - remélem! - vége jó, minden jó. Eladtuk a házat, így a falusi mese itt és most véget ér.

A történet eléggé jó példázza, hogy a világon minden mindennel összefügg, hogy nincsenek véletlenek, és a többi ilyesmi.

Előre bocsátom: jó alaposan újra kellett mángorolni ahhoz az univerzum szövedékét, hogy vevőre találjon a házunk.

Ezelőtt két héttel csütörtökön csendeskén vacsorához láttunk a családdal, lehetett olyan este hét óra körül. Ember egyszercsak felugrott, hogy jött hozzánk valaki. Ránéztem: ugyan, ki jönne ilyenkor, biztos csak valami kutyát sétáltatnak, azt ugatják a kutyák. Ő azért kiment, és pár pillanat múlva be is szaladt: gyere, szívem, angolul kell beszélni.

Nos, utoljára egyetemi éveim alatt próbálkoztam bármi ilyesmivel, de gondoltam, a látvány magáért beszél, meg amúgy is, öt-tíz mondatot el tudok mondani a házról, aztán úgyis elmennek, nem gond. Egy fiatal, nagyjából velem egyidős házaspár jött két kislánnyal, hogy látták kint a FOR SALE feliratot, megnéznék a házat. (A történethez hozzá tartozik, hogy ez a felirat csak néhány hete került ki a házra. Korábban csak magyarul volt kiírva, hogy eladó, meg a telefonszámaink, de aztán gondoltuk, kiírjuk németül is, sokan járnak erre, hátha valakinek megtetszik. Aztán jött valami sugallatom, kértem embert, hogy csináltasson angol feliratot is, hátha hollandok vagy egyéb náció jön, akik németül nem biztos, hogy tudnak, legyen kint angolul is, az elég nemzetközi nyelv.) Mikor bementünk a házba, csak úgy rutinból megkérdeztem, honnan érkeztek, feltételeztem, hogy németek, osztrákok vagy ilyesmi, csak épp beszélnek angolul. Aztán dobtam egy hátast: a kedves házaspár a két gyerekkel ausztrál. Igen, a Föld másik feléről. Pontosabban, a hölgy és a két gyerek ausztrál-osztrák kettős állampolgár, a hölgy édesapja Bécsben él, de ők bizony a nagy ausztrál földrészen laknak, és itt csak a szüneteket szokták tölteni. Oké, gondoltam, ti se jöttök vissza, de azért igyekeztem mindent szépen, érthetően, meg persze, szegényes nyelvtudásomtól telhetően bemutatni. Mikor mentek el, a hölgy megjegyezte: igazából kint voltak a tónál, aztán jöttek vissza Himodra (az apukájának is van itt háza, bár mi még sosem találkoztunk vele), és meglátták a táblát, hogy angolul van, és gondolták, megnézik, elvégre itt értik őket. Szóval a táblán múlt, hogy bejöttek hozzánk.

Másnap erősen esett a eső, délutánra is beszorultunk a lányokkal a szobába, épp hintáztunk a nappaliban, mikor megláttam a férfi fejét a kapuban. Beinvitáltam, és közölte, hogy meg tudják-e venni a mellettünk lévő üres telket. Némi telefonos segítség és miegyéb után sikerült elmagyarázni neki, hogy elég furcsa tulajdonviszonyai vannak annak a kis földdarabnak, de fel tudjuk kutatni a tulajdonosokat, ha akarják. Akarták, azt mondta, majd küldenek sms-t, hogy a következő héten mikor jönnek újra Magyarországra. Oké.

Sms természetesen nem jött, szerdára én már le is tettem magamban arról, hogy valaha újra látjuk őket (persze, még hétfőn kikértük a szomszéd telek tulajdoni lapját, felhívtam az öt tulajdonosból kettőt, hogy ez van, ha netán jönnének az ausztrálok, majd telefonálok, döntsék el, hogy mennyiért akarják eladni, elvégre mind az öten testvérei/unokatestvérei egymásnak). Nos, csütörtökön délután ismét beállítottak az ausztrálok, kérdezték, hogy mi van a szomszéd telekkel, mondtam, hogy mit intéztem. Aztán - rettentően félve - megkérdeztem, hogy akkor ők most meg akarják venni a házunkat? Mondták, hogy igen, és a szomszéd telket is. Na, itt kezdtem kicsit örülni. Kiderült, hogy a hölgy - ugyanúgy, ahogy annakidején én - első látásra beleszeretett a házunkba, de annyira, hogy mindenképpen meg akarják venni. Sőt, javasolta a férjének - aki persze emiatt teljesen őrültnek nevezte -, hogy költözzenek véglegesen ide, mert ez annyira szép és hangulatos. Az is kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlít a két család egymásra: nemcsak a lányaink egykorúak, de ember előző házasságából származó két fia majdnem pontosan annyi idős, mint a hölgy előző házasságából származó két fia. A születésnapunk is majdnem egyszerre van (csak nem egy évben persze). Rácsodálkoztam, hogy a mi álomházunk új tulajdonosa egy olyan emberpár, akik nagyon-nagyon sok dologban nagyon hasonlítanak hozzánk. Csak épp a világ másik felén élnek, és ahhoz, hogy idáig eljussanak, elég sok időnek kellett eltelni onnantól, hogy a gondolati hullám, miszerint eladó az álomház, elindult végtelen útjára a föld körül.

Nem részletezem, az ügyletben volt sok félreértés (mármint nem azért, mert nem értettük egymást, hanem azért, mert náluk valahogy teljesen másként megy az adás-vétel, egészen más világban élnek, mint mi. Például ők azt gondolták, hogy mindent, de mindent le lehet játszani interneten keresztül, szóval ők most nyugodtan hazamennek, mi készíttessük el a szerződést, küldjük ki, aztán ők átutalják a pénzt, és kész. De aztán sikerült velük megértetni, hogy Magyarországon ez nem így megy), de aztán mára csak eljutottunk a célig: ügyvéd előtt szerződést írtunk alá, melyben vállalták, hogy december 30-ig kifizetik a ház teljes vételárát.

Úgyhogy most örülünk. Nagyon. Szeptember végén megyünk a célvárosba, és keresünk egy lakást, amit meg tudunk venni.

A történet - remélem! - véget ért. És a blog is. Néhány hét múlva törlöm.

Köszönöm mindenkinek, hogy megtisztelt eddigi figyelmével.

Címkék: szolgálati közlemény parasztház

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr841382051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.09.14. 20:30:16

Gratulálok :) örülök, hogy sikerült végül eladni a házat. Jó keresgélést az új otthonhoz.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.14. 20:45:31

@tüncite: Wow, de gyors voltál! :-) És köszönöm, tündér vagy, és igazi Tüncite :-).

amugy36 · http://hetevutan.blog.hu 2009.09.14. 20:50:19

Drága!!!!

Nagyon örülök, hogy teljesült a kívánságod...de azért szomorú is vagyok(tudod miért).
Biztos célvárosban is lesz majd egy "beleszeretős" cuki lakás, ahol pont olyan jó lesz mint itt volt.

péterlovag (törölt) 2009.09.15. 06:49:59

Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy törlöd a blogot. :(
Nem maradhatna meg csak úgy, olvasnivaló gyanánt?

csizla 2009.09.15. 11:51:52

szia,
orulok hogy vegre sikerult eladntok a hazat, annak viszont nagyon nem, hogy torolni akarod a blogot. mi lenne, ha folytatnad? nagy elvezettel olvastam eddig is, nagyon sajnalnam, ha itt most minden abbamaradna.
minden jot tovabbra is!

kurugla 2009.09.15. 14:08:18

Kérlek szépen, ne töröld a blogot!!! Olyan jó volt olvasni!!
Gratulálok a sikerhez, megérdemeltétek. Isten /vagy valaki, valami?/ útjai kiszámíthatatlanok.Elsírtam magam olvasás közben.........

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.15. 15:15:54

@péterlovag: @csizla: @kurugla: Elnézést kérek, nekem álmaimban sem jutott eszembe, hogy valaki továbbra is olvasni szeretné a már meglevőt, vagy a jövendőt. Tényleg nem. Hiszen a mai mese a falusi életről véget ért, legfeljebb lehetne újabb mesét kezdeni a költözködésről, vagy a városi életről... Megfontolom, ígérem, elvégre a nép szava isten szava :-). Arra nem tudok ígéretet tenni, hogy folytatni is fogom, rengeteg időt vesz el heti két-három bejegyzés megírása, ráadásul most vizsga 25-én, aztán lakáskeresés, költözés, szóval lesz mivel múlatni az időt. De meghagyom az eddigieket, amíg nullára nem csökken a nézettség, így rendben lesz? :-)

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.15. 15:17:32

@csizla: Jézusom, te csak ezért regisztráltál?! Köszönöm! Marad a blog, és amint lesz időm, igyekszem folytatni is. Meggyőztél! :-)

tüncite 2009.09.15. 15:32:33

én is támogatom a folytatást :)

-Ani- 2009.09.15. 16:57:08

Én egy jó ideje olvasgatom, tetszett mert ugyanilyen öreg házat vettünk stb...
Szerintem is folytatnod kéne, "jóízű", hangulatos volt a blogod.

BaziJoe 2009.09.15. 18:13:08

S en is ezert regeltem. Bar ha jol gondolom regen IRC-s idoszakbol "ismerjuk" egymast :) Tovabbra is szeretnelek olvasni, mert szepen irsz, es okosakat. Nagyon koszonom.

Fuszeres Eszter · http://www.fuszereslelek.hu/ 2009.09.16. 13:24:00

Semmiképp ne hagyd abba! Bár a házat eladtátok, attól még sokakat érdekel mi történik veletek. És gondolj arra, milyen sok emberrel megismerkedhetsz :-) Mondjuk lehet, hogy épp ezért törlöd? :-D

theodore 2009.09.16. 15:09:44

gratula-gratula! és ja, nehogy töröld. én is miattad regisztráltam pár hónapja, h hozzászólhassak. :) (a blogodról meg eszternél olvastam először)

viszont eszembe jutottak a kutyusok...

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.16. 16:29:09

@BaziJoe: Köszönöm, nagyon aranyos vagy, de sajnos, nem ismerjük egymást régebbről. Már horasz is írta, hogy ismert irc-n egy másik meow-t, de az nem én voltam. Egy vacak film a hibás, onnan van a nevem, gondolom, más is onnan vette :-).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.16. 16:30:01

@Fűszer és Lélek: Dehogyis, én nagyon örülök minden ismerősnek, egyébként is nagyon kevés van belőle körülöttem! És nem törlöm :-).

BaziJoe 2009.09.16. 18:03:19

@m e o w: Akkor bocsi, de azon kivul, hogy ismerjuk egymast minden ugy van, ahogy irtam. A kutyusok nagyon szepek. Rezeg a lec, de van most eppen kutyank. Egyebkent nekem szinte mindig ilyesfele "hasznalt" kutyaim voltak, nagyon halasak. A folytatasnak nagyon orulok.

csizla 2009.09.16. 21:25:22

@m e o w:
szia,
bevallom, igen, csak ezert regisztraltam:) egy par hete talaltam ra a blogodra, fuszer es lelek blogjarol kattintottam ide:) azota mind a ketten marmint mind a ket blog allandoan nyitva van, nehogy lemaradjak az ujdonsagokrol:) a te blogodat egy-ket nap alatt olvastam el, amint engedett a masfel eves lurkom. oszinten, en eddig azert drukkoltam, hogy maradjatok a hazba...ne haragudj ram! de annyira mind az volt az erzesem, hogy nektek maradnotok kell. lehet a hasonlosag miatt, mi is ket eve koltoztunk falura, meg terhesen, mert nem szerettem volna ha a kolok a lakotelepen no fel a szemetkuka kornyeken. igaz, mi csak 10 km-re lakunk a varostol, viszont itt, szatmaron annyi minden nem torenik a varosban, sokmindenrol igy sem maradnank le..
azota mar harom kutyank van (mindenfele fajta, utcarol fogadtuk be oket), kicsi hazunk, igaz nem az a hangulatos paraszthaz mind a tietek.
bocsi a monologert, amit mondani szerettem volna, hogy irj irj irj meg!:) varom/varjuk a folytatast.
Csilla

amugy36 · http://hetevutan.blog.hu 2009.09.17. 09:19:33

NEKEM MEG NEM IS VÁLASZOLTÁL SEMMIT...brühühühühü....

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.17. 09:49:09

@amugy36: Mert nem kérdeztél :-). Különben is, törölted a blogodat! És nem is szóltál előtte, brühühühühühü... Én is remélem, hogy lesz egy beleszeretős lakás, de anyagi lehetőségeink korlátozottak. Az már biztos, hogy börtönben nem fogok dolgozni, brühühü, tavaly tavasszal felvettek egy fiatal hölgyet, aki azóta is jól érzi magát. Igazából az lenne a legjobb, ha gyorsan megnyerné a lottóötöst, vagy valami hasonló nagyon pozitív történne vele :-).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.17. 09:51:06

@csizla: Csilla, egyáltalán nem volt monológ, sőt, én a legjobban azt szeretném, ha nem csak én írnék ide, hanem mások is, te is, mindenki, megosztanánk egymással a tapasztalatainkat, élményeinket. Úgy tűnik, összegyűltünk egy páran, akik falun élünk városi létünkre, vagy akik szeretnénk falun élni, városi létünkre. Ez már elég közös alap egy kis eszmecseréhez :-).

húsgombóc · http://husgomboc.blog.hu 2009.09.17. 15:16:18

Hát, nagyon mesés a finálé.
Én is szeretném olvasni az új-honfoglalás sztorit.
Egyébként a szomszédunk házát most kibérelte egy használtcikk kereskedő. Alig várom, hogy nyisson. :)))

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.17. 15:57:28

@húsgombóc: Na igen, a lomis fog a legjobban hiányozni a következő életünkből, ezt már többször is megállapítottam.
Megkérdezem itt is, mert ott nem válaszoltál: nem folytatod a saját blogodat már? Olyan élvezettel olvastam pedig... :-(

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.17. 16:02:25

@BaziJoe: Nem azért mondom, de a mi kutyáink mindig jól elvoltak más kutyákkal is. Az elmúlt hét évben egy csomó ideiglenesen befogadott kutya lakott nálunk ilyen-olyan okokból, Riki és Sába meg mindig tündérek voltak, úgy viselkedtek, mint a jó szívű vendéglátók, adtak a kajájukból, megmutatták a birtokot, a játékaikat, sosem kellett azért kimenni, mert verekedés vagy morgás lett volna. Ezt még fényképekkel is tudom igazolni :-).

csizla 2009.09.18. 08:17:26

huuu, hat a lomist azt nagyon nagyon irigylem toletek! nalunk nem igazan van, vagyis ami van az csak ruhakkal foglalkozik/foglalkoznak. nagyon irigykestem a butorokert, kavefozoert stb. Igaz nalunk a hazunk berendezese is mindenfelebol van osszerakva, amit orokoltunk szuloktol, orokoltunk a hazzal egyutt es egy-ket darab amit mi vettunk. nagyon megszabadulnek sokmindentol, csak hat az uj butorok vagyonba kerulnek ezert nagyon orulnek egy jo lomisnak.
egyebkent sok sikert a vizsgadhoz!
ja es mik a kilatasaid egy munkahelyhez?

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.09.18. 22:02:14

@csizla: Az a baj ezzel a lomis dologgal, hogy mire innen átvinnéd az ország túlsó végébe, addigra benzinnel-szállítással annyira felmegy az ára, hogy már nem érdemes megvenni. Mert hát egy használt bútorral ugye elég sok teendő van (minimum tisztítani kell, de inkább áthuzatni, újravarrni, hegeszteni, mittudomén), és akkor éri meg megvenni, ha tényleg nagyon olcsó, töredéke, mondjuk a tizede az új árának. Ha feleannyiba kerül, mint egy új, és még van rajta egy csomó teendő-költendő, akkor már semmi értelme az egésznek. Épp ezért van az, hogy igazán lomisok csak itt, az osztrák határ közelében vannak, máshol már legfeljebb csak "ócskások", de az meg tényleg nem éri meg.
Köszönöm, remélem, használ a sok siker, mert eddig úgy tűnik, hogy emelt fővel fogok megbukni :-).
Munkahely? Nem tudom még... reménykedek. Most valahogy az van bennem, hogy előbb adjuk el, aztán költözzünk el, szóval mindig csak a következő lépést látom, mert annyira nagy változás lesz itt mindennel, hogy nem is merek belegondolni. Meg hát, fatalista vagyok: majd csak lesz valahogy :-).