Hurca

Ott hagytam abba, hogy december ötödikén volt egy nagyon lázas nagylányom, és másnap indulni akartunk a szüleimhez, a kiskorúak leadására. Természetesen Dóra lázát másnapra elfújták, úgyhogy nem volt akadálya a dolognak. Átadás-átvétel megtörtént, kaptunk finom ebédet, és mentünk is haza, csomagolni.

Vasárnap nagy munkával zsákokba kerültek a könyvek, elkezdtem átnézni az iratokat, ember meg a saját holmijait kezdte osztályozgatni, megy-marad alapon. Eszméletlen mennyiségű zsákot, dobozt töltöttünk meg a hat nap alatt. Jutott persze izgalom bőven, mert az ausztrál vevő hozta ugyan a pénzt, de ragaszkodott az ügyvéd előtti átadáshoz (mondjuk megértem, miért), az ügyvéd viszont be volt táblázva, a mi eladónk meg ragaszkodott a gyors kifizetéshez, hogy 12-én szombaton költözhessünk. De végül az ügyvéd csak szakított időt, a pénzt átvettük, azonnal befizettük a célvárosi ügyvédünk letéti számlájára, úgyhogy kedd délelőttre az adminisztratív dolgok végül is kisimultak.

Egészen sokszor elérzékenyültem a pakolás során, minden kis apróságról egy sereg emlék jutott eszembe, sajnáltam a fákat, amit otthagyunk, meg mindenfélét, amit nem tudtunk elhozni, de közben láttam, hogy ha maradni akarnánk, mennyi mindent kellene újrakezdezni (újra festeni kell, a falakat is, ablakokat is, a kerítés sem százas már, hiába telefa, stb., stb., stb.), meg valahogy bennem volt, hogy az új ház is milyen nagyon szép, szóval azért megvigasztalódtam. Volt néhány megható pillanat is pakolás közben, például amikor ezt hallgattam:

és közben a szekrény tetejéről lepakolóban találtam egy elfelejtett, valahogy ott maradt, nagy címletű bankót (mert hát persze, a pénz mindig jól jön :-D). Vagy amikor a gyerekek által régóta keresett puzzle-darab került a kezembe a könyvespolc mélyéről.

A végére már nagyon elfáradtunk, pénteken már kezem-lábam-szívem-lelkem kivolt a sok pakolástól, és csak arra vágytam, hogy legyen már végre vége, költözzünk már el. Szombat reggel remek kis havas esőre ébredtünk, volt nagy öröm. (Ennek előzménye, hogy még 2008-ban, aznap, mikor megállapodtunk az ingatlanügynökkel, este mindketten azt álmodtuk emberrel, hogy hóesésben fogunk költözködni. Akkor még reméltük, hogy azon a télen lesz ez, de egy évet késtünk. Viszont a hóesés bejött :-D). Fél tizenegykor indultunk Himodról, fél kettőre itt voltunk, úgyhogy igen jó időt futottunk. A segítők pillanatok alatt bepakoltak, mindenki nagyon aranyos, kedves, segítőkész volt. A kutyák nyugtatót kaptak, úgyhogy nagyon jól bírták a költözést. A megérkezés után Sába teljesen be volt rezelve, hogy mi lesz most vele, el nem mozdult mellőlem, mindenhová jött utánam, de miután sikerült beügyeskedni a kutyaházukat (nem fért be a kapun, mivel itt csak egy szűk kiskapu van, kerítést kellett bontani hozzá), megnyugodott, és már aznap este elkezdte őrizni az új házat.

Szinte ünnep volt, hogy amint minden bekerült a házba a kocsikról, előszedtem kávét-cukrot-tejet-bögrét, és az egész csapattal megkávéztunk. Kicsit olyan felavatás-érzés volt. Aztán a segítők elmentek haza, kettesben maradtunk emberrel. Ő nekiállt összerakni az újonnan vett, lapra szerelt bútorokat meg a gyerekek ágyait, én meg kipakoltam mindent a konyhában. Este kilencre iszonyú fáradtak voltunk, de a gyerekek szobája a polcok kivételével rendben volt, nekünk volt már ágyunk, a konyhában minden a helyére került. Vasárnap ezt folytattuk, meg persze, folytattuk még napokon át. De vasárnap délután már "visszakaptuk" a csajokat is, akik egész gördülékenyen fogadták az új házat. Azóta Dóri sokszor elmondta már, hogy nagyon örül az új háznak, és itt sokkal jobban érzi magát, mint a régiben. Orsolya nem fogalmazott meg ilyen véleményt, de nagyon élvezi az új szobát, a nagy teret, úgyhogy szerintem ott is minden rendben. Kis utóhatás (de ezt szerintem inkább a nélkülünk töltött egy hét, és nem maga a költözés okozza), hogy hisztisebb, követelőzőbb, mint volt, de remélem, gyorsan elmúlik majd nála.

Karácsonyra minden készen volt. A könyvek az új polcokon, a csecsebecsék-korsók új helyükre kerültek, lett már függöny az ablakon (nem kicsit zavart az első négy napban, hogy nem voltak), a képeket is feltettük, szóval otthonosan, kényelmesen berendezketünk. A dologra a koronát két dolog tette fel: egyrészt az, hogy annyi látogatónk volt az elmúlt egy hónapban, amennyi Himodon egy év alatt sem (a szüleimen kívül eljöttek a tesóim családostól, a nagymamám, a nagynénémék, ember nagybátyja, szóval kész vendégjárás volt, és akkor ez még csak a rokonság, a barátok-ismerősök még csak ezután következnek - remélem). A másik pedig, hogy nagy vágyunk valósult meg: mivel ezen a házon van kémény, lett egy kandallónk is. Eszméletlenül hangulatos (és persze, meleg, meg gázspórolós érzés), amikor késő délutánonként ember begyújt (vagy ha nem ér haza, én teszem meg), és a lányokkal odaülünk nézni a tüzet. Imádom, na! :-)

Még egy kis burleszk a végére: nagy szájjal dicsekedtünk a szüleimnek, hogy 14 éves együttélésünk történetében először új ágyunk van emberrel (merthogy nem találtunk egyik lomisnál sem megfelelőt, így a Jysk-ben vettünk egyet). Mert valahogy úgy alakult, hogy mindig használt ágyban aludtunk. Na de most aztán igazi, új ágyunk van, amiben még senki sem aludt.
Ehhez képest a negyedik éjszaka, hajnali négy órakor a vadiúj ágyunk ember egy fordulásakor egyszer csak összecsuklott, eltört a középső merevítője. A másnapi ügyintézésből (szó nélkül visszacserélték, ráadásul még néhány pót-merevítőt is adtak hozzá) az derült ki számunkra, hogy nem ember alvási szokásaival van probléma, hanem a remek új ágyunk lehet némiképp rosszul tervezett, esetleg típushibás. Mondanom sem kell, ilyen egyik használt ágyunknál sem fordult elő :-). Ember persze ezek után jó alaposan megerősítette-összecsavarozta az új ágyat, úgyhogy reméljük, most már kibírja néhány évig. Azért nagyon fickándozni nem merek benne, a gyerekek pedig (akik az előző ágyunkban ezt imádták a legjobban) kategorikusan le vannak tiltva az ágyon ugrálásról.

Hát itt tartunk most. Holnap jönnek a belső képek.

 

Címkék: költözés új ház

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr31668004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2010.01.13. 09:27:54

Örülök, hogy minden ilyen szépen rendeződött, és annak külön, hogy megtapasztalhatod a kandalló csodáját.. én nem tudnék már élni nélküle :)

Messzenéző Minyon 2010.01.13. 12:18:46

Azt látom és értem, hogy nem akarod leírni Célváros nevét. De valahogy én úgy érzem, hogy az összes költözésetekkor kilométerszázakat mozdultok. Így van? És ezekben a távolságokban hol helyezkednek el a szülők, a barátok?

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2010.01.13. 12:40:06

@tüncite: Bizony! :-) Egyszer azt mondtam neked, hogy jöhetsz bármikor, csak kandalló nincs. Az ajánlat maradt, annyi módosítással: már van kandalló is :-).

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2010.01.13. 12:46:56

@Messzenéző Minyon: Most néztem meg, 286 km kaputól kapuig. Előtte, 2001-ben nagyobbat költöztünk, az 430 km volt. A szüleim már régebb óta itt, Célvárosban élnek. Barátok? Hát, azok nincsenek sokan. Én egy emberre mondom azt, hogy barát, ő Pesten lakik most. A gyerekkori barátok mára már ismerősökké váltak, ha találkozunk (nagyon ritkán), tudunk még mit mondani egymásnak, de ez nem rendszeres kapcsolat. Vannak még nagyon kedves ismerőseim, akikkel örömmel beszélgetek/beszélgetnék, de ezek már jó sok éve távkapcsolatok, telefonon, esetleg interneten keresztül kommunikálunk.

húsgombóc · http://husgomboc.blog.hu 2010.01.13. 13:30:29

Na, végre, örömmel olvastam a berendezkedésről.
Házasságunk első tíz évébe 6x költöztünk, ebben volt helyi és 2x200 km-es távolság is.
Profi csomagolók lettünk.
20 éve egy helyen. Voltak dobozok, amiket csak évek múlva bontottam ki, nagy meglepetéssel: jé, ilyenünk is van...
Sok örömet az új otthonotokba!

húsgombóc · http://husgomboc.blog.hu 2010.01.13. 13:49:11

ban. lemaradt egy betű.

Erről jut eszembe, egyik költözésnél elveszett egy lemezjátszónk. :(

Nővér 2010.01.13. 19:30:15

És mikor lett meg a kandalló? Én még nem is láttam :(. Képeket légysziii!

ninimimi 2010.01.14. 19:54:54

Már nagyon vártuk a híreket, örülünk, hogy sikerült. Gratulálunk, és boldog új évet - éveket - kívánunk az új házatokban!