Mire neveljük?

Imádom Popper Pétert. Imádom a stílusát, az egyenességét, a gondolatait. De hogy előre ki tudja találni, hogy miről akarok ma írni, és pont arról - is - beszél egy mai nyilatkozatban?!...

"A leggyakoribb telefon, amit mostanában kapok, a következő: „Popper, mondja meg, hogyan neveljem a gyerekem. A probléma az, hogy ha hagyom, hogy ő egy simlis, ügyeskedő, mindig az érdekei szerint orientáló ember legyen, akkor egy sikeres ember lesz, de mi nagyon távol fogunk egymástól kerülni. Ha az én erkölcsi normáimra nevelem, akkor egy balek lesz. Mit tanácsol?” Soha nem tudok ez ügyben tanácsot adni, ezt el kell döntenie mindenkinek. Erre nincs tanács. De hogy ezen vívódnak emberek… Nem volt olyan félév az egyetemen, amikor erkölcsi fejlődést tanítottam, hogy ne állt volna fel egy hallgató azzal, „Professzor úr, azt tetszik tapasztalni, hogy az erkölcsös embernek jobb sora van a társadalomban?” Nem, azt tapasztalom, hogy rosszabb sora van. Nem egy jutalmazott magatartás a tisztesség. „Akkor miért tetszik minket erre tanítani?” Mondom, nyuszi, én nem azt tanítom, hogy jó üzlet tisztességesnek lenni, hanem vannak emberek, akik annak ellenére megpróbálnak tisztességesek maradni, hogy ez társadalmilag hátrányos helyzetet teremt számukra."

Na, hát pont erről akartam írni. Dórával gyakran beszélgetünk, pontosabban ő folyamatosan beszél, csacsog, kérdez, és néha enged szóhoz jutni engem is. És amikor a világ dolgairól kérdezget (főként a miértek érdeklik mostanság, bár mintha kezdenénk előrelépni a számomra jóval könnyebb "miből készült" felé :-D), óhatatlanul is belebonyolódunk olyan témákba, ahol szóba jön igazmondás, hazugság, lopás, tisztesség, becsület, szófogadás, tekintély, miegyéb. Csupa olyan dolog, ami meghatározza, hogy később hogyan fog viselkedni másokkal szemben. Bennem folyton ott a kétely - bár azért igyekszem őszinte maradni, és a saját nézőpontomat közvetíteni felé -, hogy jól teszem-e, amikor tisztességre, becsületre, őszinteségre tanítom. Hiszen ez - és nem csak szerintem, ld. fent - hátrányos helyzetbe hozza. Nehezebben fog boldogulni az életben, és nem is csak anyagi szempontból. Engem sokkal inkább az zavar, hogy a tiszteséges, becsületes, őszinte emberek nagyon ritkán találnak maguknak tisztességes, becsületes, őszinte barátot. Sokkal gyakoribb, hogy hazug, haszonleső, számító emberre lelnek, aki kihasználja őszinteségüket, jóhiszeműségüket, majd ezt megunva lelép, sokszor mindenféle kisebbrendűségi érzést, fájdalmat, bizalmatlanságot hagyva maga után. Ráadásul a tisztességes, becsületes, őszinte emberek nem valami népszerűek. Manapság el vagyunk szokva az igaz szótól, épp ezért ha valaki megmondja őszintén, amit gondol, arra sokkal inkább megharagudnak, legjobb esetben nagyra becsülik, de elkerülik, lehetőleg jó messzire :-).

Nem bánnám, ha lennének esetleg ötletek: van ebben középút?

Címkék: gyerek gyereknevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr731028149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Falusi liba 2009.03.27. 08:25:27

Nem népszerű lesz, hanem Ember. Azért, mert divat simlisnek lenni, attól az még nem lesz követendő (hová is lenne a világ, ha mindenki beállna a sorba?). Egyébként, igaz, őszinte embernek is lehet magához való esze, én ismerek többet is. Már megfigyeltem olyan tendenciát is, hogy egy bizonyos fajta ember vonzza a hasonszőrűeket. Netán keresi is a társaságukat. Ez nem csak a rossz embereknél működhet.

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.30. 00:25:23

@Falusi liba: Elnézést a nem-válaszolásért, sűrű volt a hétvége :-).

Nagyon eltérő tapasztalataink lehetnek, azt hiszem. Sokszor elolvastam a hozzászólásodat, de még nem egészen értem. Például ezt sem: "Egyébként, igaz, őszinte embernek is lehet magához való esze". Azt hiszem, nem írtam ennek ellenkezőjét. Nem az észt hiányolom én az őszinte emberekből, hanem jelenleg úgy érzem-látom, hogy a világban sokkal jobban boldogulnak a - mindegy, milyen értelmi képességekkel megáldott - ügyeskedők, másokat becsapók, nem egyenes emberek.
Szeretném ugyanakkor hinni, hogy neked van igazad, és tényleg fog találni olyanokat, akik hasonló szellemben nevelődtek, mint ő, és nem fogják kihasználni. Nekem erről nincsenek túl jó tapasztalataim, amiről persze gondolhatnám, hogy szakmai ártalom. Remélem - kombinálva egy másik hozzászólásoddal -, neked a költözés után is sok baráti kapcsolatod megmaradt, és sok-sok pozitív élményed fűződik a fentiekhez. A gyermekeid találtak új barátokat maguknak?

Falusi liba 2009.03.30. 11:25:19

Igen, biztosan mások a tapasztalataink. Voltak negatív élményeim, de nem látom olyan sarkosan a helyzetet, mint Te. Nem érzem kizárólagosnak az ügyeskedők boldogulnak-becsületesek semmire sem jutnak felállást (és akkor még ott van a rövid- és hosszútávú siker kérdésköre...). A "magához való ész"-en azt értettem, hogy becsületes ember is rájöhet, mikor akarják átvágni, attól függetlenül, hogy ő maga nem folyamodna becstelen eszközökhöz (és esetleg kitérhet a helyzet elől). Nem gondolom, hogy nekem van igazam (lehet, hogy nincs realitásérzékem), de én így látom.
A költözés után volt olyan barátság, ami elhalt, de a fontosak megmaradtak. Ez viszont nem a jóhiszeműségen múlt:). A gyerekek könnyebben barátkoznak, mint én (jómagam egyre nehezebben). Mikor költöztünk, még nagyon kicsik voltak, nem voltak még szilárd baráti kapcsolataik. Jól beilleszkedtek a közösségbe és barátokat is találtak.
süti beállítások módosítása