Mai mese a falusi életről

Sok drogossal beszéltem már életemben. Mindegyik azt mondja, legalábbis eleinte, hogy ő aztán nem. Vagy csak néha. És különben is, ő pontosan tudja, mennyi az elég, és azt sosem fogja átlépni. És attól még, hogy időnként csinálja, még nem lesz a rabja, dehogy...Hát,…

Előszoba, kissé furcsa szögből fényképezve (ha szemben álltam az ajtóval, akkor a vaku nem villant, úgy viszont a fal színe totál másnak nézett ki, mint amilyen a valóságban): Ez itt az étkező (na jó, fényképezés előtt még feldobhattam volna némi terítővel, és a függöny…

Az ideköltözésünkkor még tudtam, milyen speckó programmal lehet alaprajzot csinálni, de mostanra elfelejtettem, úgyhogy marad a szabadon improvizált paint. Korábban, ugye, így nézett ki a házunk:  Most viszont sikerült pont fordítva lerajzolnom, úgyhogy tessenek szempontot…

... még a házunk festése is. Vasárnap 11 órára a mesteremberek végeztek. Fele annyi idő alatt, és fele annyi pénzért, mint az első, egy hét után elhajtott festő. Nem mondom, hogy totálisan hiba nélküli, de összességében igen tetszetős munkát végeztek. A neheze, persze, csak…

Néha vannak csodák. De tényleg. Itt állunk egy nagyon balsikerű festetés kellős közepén, bár már látszik, hogy ha egyszer kész lesz, akkor szép lesz, de nagyon sok idegesség volt/van/lesz még vele. A gyerekek nehezen bírják, hogy anya-apa nem ér rá, pedig szünidő van, csak napi…

A fantasztikus festő (aki egyébként a legkorrektebb volt az itt járó festők közül, míg árajánlatot kellett adni) hétfőn összesen kb. három és fél órán dolgozott, kedden délben jött, négykor elment, szerdán nyolckor kezdett, és egész normálisan dolgozott kb. ötig,…

Megjött a festő. Az ígért reggel hét helyett kettőkor. Majd rögtön elment anyagot venni. Aztán megjött ismét, lefóliázta a padlót. Aztán elment haza a többi eszközért. Aztán visszajött, hozott egy zeneládát (nem tudom, hogy rádió vagy magnó, de nem is megyek oda megnézni)…

így belejöttem, akkor még elmesélem azt is, hogy ismét totálisan átrendeztük a házat, és ember épített bele az áldott jó szomszéd bácsi segítségével egy csomó új falat, és lett nekünk rendes előszobánk, és kisebb, de funkcionálisabb étkezőnk, és külön nyílós-nem…

Csírájában el kellett fojtanom feltámadt természetfotósi ambícióimat. A múltkor bizony arra gondoltam, hogy majd ha hazaérek, lefotózom szép sorban, ahogy madár-mama üldögél, aztán a kikelt fiókákat, majd a szárnypróbálgatást, végül a távozást. Csak épp nem számoltam…

Kicsit későn sikerült már a tegnapi írást elkészíteni, ezért az egyik legfontosabb momentum lemaradt róla. Bocsánat. Jó szórakozást!