Mai mese a falusi életről

... még a házunk festése is. Vasárnap 11 órára a mesteremberek végeztek. Fele annyi idő alatt, és fele annyi pénzért, mint az első, egy hét után elhajtott festő. Nem mondom, hogy totálisan hiba nélküli, de összességében igen tetszetős munkát végeztek. A neheze, persze, csak utána jött, kipucolni mindent, és visszapakolni az összes cuccot. Ide értve a közel ezer darab könyvet. Egy teljes órámba került, mire minden kötet visszamászott a polcra, és a végén már nem tudtam eldönteni, hogy a derekam vagy a karom fáj-e jobban. Persze, ez szinte kizárólag az edzetlenségemnek köszönhető, más biztos röhögve végzett volna vele. Estére, mire mentünk a lányokért, már nagyjából rend volt, vacsora előtt már ember a képeket szögelte vissza a falra. Ma a szomszéd bácsival még falburkolatot raknak fel néhány neuralgikus pontra, és kész.

Én meg, bevallom, ma alig csináltam valamit. Ott lenne még a konyhaszekrény, amit félig már kipucoltam, de a fele még hátravan. El is kezdtem serényen, de valahogy fél óra ténykedés után elszállt belőlem minden lelkesedés. Fáj a kezem, a hátam, meg különben is, meleg van, meg száll a por is (emberék munkálkodásának hála). Szóval úgy döntöttem, ma pihizek. Rám fér. A szabadságomból még úgyis egy egész hét hátravan. Persze, ahogy magamat ismerem, ez abba fog torkollani, hogy eszement tempóban pénteken fogok kapkodni, de úgy kell nekem.

Holnap fényképezek. Nem mintha úgy gondolnám, hogy bárkit is érdekel (akit meg igen, az jöjjön el, mert az úgyis személyes ismerős :-D), de ha már a régi házról is volt egy sorozat, hadd mutassam meg, milyen lett az új. Mert szerintem most már szép lett. Ja, és még a rendelőmet is meg kell mutassam (amit ember következetesen vendégházként aposztrofál, de hát legyen neki vendégház, amíg tényleg nem fogok benne rendelni :-D).

Ma érkezik még délután az új ágyunk, ember még lefest itt-ott ezt-azt, és tényleg-tényleg kész lesz minden. Már csak annyi maradt hátra, hogy a lányok szobájának újragondolását jövőre halasztottuk, mivel az iskolakezdéssel fontos funkciókat kell megváltoztatni. Meg majd, egyszer, sokára, a konyhabútorral kell valamit tenni. Első ránézésre az ugyanis úgy néz ki, mintha szépen fából lenne megcsinálva, de valójában csak pozdorjalap, amire valami fahatású műanyagot vasaltak rá. Ettől még jó lehetne, de pl. a gáztűzhely felett-mellett a műanyag a meleg hatására szépen elkezdett leválni, ami esztétikailag nem a legjobb. Meg a helyiség tulajdonságai miatt én el tudnék képzelni jobb beosztást is. Szóval, már nem sok van addig, hogy ez a ház is álomházzá váljon. Néhány év, és kész is lesz :-).