Mai mese a falusi életről

Néha vannak csodák. De tényleg. Itt állunk egy nagyon balsikerű festetés kellős közepén, bár már látszik, hogy ha egyszer kész lesz, akkor szép lesz, de nagyon sok idegesség volt/van/lesz még vele. A gyerekek nehezen bírják, hogy anya-apa nem ér rá, pedig szünidő van, csak napi pár óra jut nekik. Ember totál kész, állandóan fáradt, szúr a szíve, folyton ideges, holott most van szabadságon, elvileg pihennie, regenerálódnia kellene. Szóval ez az augusztus, a rosszul sikerült nyaralással és a még rosszabbul sikerült piktor-választással nem a mi hónapunk.

És erre derült égből csillagfény: nyertünk. Konkrétan ezt. Szóval holnap délután gyerekek mennek a mamához (és vasárnap estig haza sem jönnek), mi meg kettesben elautókázunk Siófokra, és egy remélhetőleg nagyon kellemes estét töltünk el Fűszeres Eszter társaságában. Nem tudom, milyen őrangyal lebegett felettünk, igazából amikor beküldtem, nem is gondoltam rá, hogy nyerhetünk, mivel soha az életben még semmit sem nyertem. És mégis. Szóval most eléggé úgy érzem, hogy az élet igyekszik egyensúlyban tartani a dolgokat.

A ház meg gyönyörű lesz. Mert gyönyörűnek kell lennie. És kész :-).