Mai mese a falusi életről

Még mindig nincs fénykép, mert már elaludt az egész család, én meg elfelejtettem idekészíteni a memóriakártyát, úgyhogy majd legközelebb.

Voltunk háromszor is nyaralni az elmúlt három évben, mióta nem írom a blogot. Kétszer ugyanott. Mert az úgy volt, hogy tavalyelőtt elmentünk végre a Zemplénbe (imádom, az egyik legszebb része Magyarországnak, csak korábban túl messze laktunk tőle, most meg egész kibírhatós az odaút, ha nem is éppen a legrövidebb). Szóval két éve közöltem emberrel, hogy márpediglen itten Zemplénbe nyaralás lesz, ellenvetés meg nem. Kerestem is, hová tudnánk menni, ami megfelel a lányoknak is, meg kellően vadregény, és jó helyen is van, sőt, még szépséges kártyát is elfogadnak (ez alap, cafeteriából nyaralunk). Rá is találtam erre, és rögtön az első lapon ott volt a két kulcsszó, ami számomra mindennél többet ért: gyermekbarát, és NINCS TÉRERŐ. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert ember képtelen kikapcsolni a telefonját. Van neki valami elemi erejű fontosság-tudata a bekapcsolt telefontól, és hiába van szabadságon, netalán a családjával, és mondjuk épp ebédel, az tuti, hogy a telefont felveszi, ha csörög. Na de, ugye, ha nincs térerő, nincs csörgés, nincs stressz - szóval ezt a helyet nekünk teremtették.

És tényleg. A családi apartman ugyan foglalt volt, de az egyik emeleti, három ágyas szobában remekül elfértünk, a lányok élvezték a kihúzott kanapét, nekünk kényelmes franciaágy jutott. Isteniek voltak az ételek, ugyan nem ötoldalas az étlap, de finom ízű, jól elkészített, és a lányok számára is ehető fogások vannak rajta. Nagyon finomak a limonádék is. Rengeteg játék van fönt, az emeleti játszószobában, és az udvaron is. A háziak kislánya az én két lányom között van korban, és amikor először voltunk ott, még nagyon barátságos, kedves leányzó volt, szívesen játszott együtt Dóriékkal. Az udvaron van egy hatalmas trambulin, ami a lányaimnak akkor mindennél többet ért. Volt ott néhány állat, csacsi, juhok, ez-az, amiket lehetett simogatni, szóval minden adott volt, hogy ha ki sem tesszük a lábunkat a panzióból, akkor is remek lesz.

Persze, azért kitettük a lábunkat. Voltunk a sárospataki várban, a füzérradványi Károlyi-kastélyt is útba ejtettük (istenem, gyönyörű a parkja!), festettek a lányok porcelán-nyulat a hollóházi porcelánmanufaktúrában, kisvonatoztunk Pálházán, és egyik nap elmentünk a komlóskai tanösvény egy részét bejárni (rettentő meredek, ha nincs velünk egy fiatal házaspár két icipici gyerekkel, akik hihetetlen energiával és elszántsággal mentek, szerintem az első kétszáz méteren visszafordulunk). Remekük éreztük végig magunkat, az öt nap gyorsan elrepült - úgyhogy a lányok szinte azonnal azt kezdték el kérdezgetni, hogy ugye, jövőre is ide jövünk nyaralni.

Én alapvetően nem vagyok híve annak, hogy ugyanott nyaraljunk. Éppen az a nyaralásban a szép, hogy mindig máshová menjünk, folyton új és új dolgokat ismerjünk meg. Ha csak a lányok hajtogatták volna, akkor nem is lett volna belőle semmi, de ember is folyton azt mondogatta, hogy menjünk vissza, olyan jó volt. Semmi gond, térkép elővesz - nagyobbak lettek a lányok, itt az ideje a várakat megnézni, szóval mehetünk ugyanoda, de akkor teljesen más programmal - Boldogkőváralja, Füzér, Regéc, mind csupa vadregényes vár (esetleg csak a romja), szóval lesz mit megmászni, illetve megnézni. Azon kívül épp érett a gönci barack, tehát rossz már nem lehet :). Így is történt, sőt, hazafelé jövet megnéztük (már csak a vártúra jegyében) a szerencsi és a diósgyőri várat is. Azóta be van ígérve, hogy az északi várak következő tagját, az egri várat fogjuk legközelebb megnézni, de erre ezidáig még nem került sor.

És hogy miért nem érdemes kétszer ugyanoda menni. Nos, azért, mert ha először mész valahová, akkor jóleső érzéssel veszed tudomásul, hogy kényelmes az ágy, finom az étel, kedvesek a vendéglátók, remekek a szórakozási lehetőségek. Ha másodjára mész, mindezt már tudod, és elvárásaid vannak. Egy év távlatából megszépült emlékeidnek a legjobb hely sem tud másodjára megfelelni, hiába fejlesztettek azóta láthatóan sokat, bővült az állatállomány, van már ló, nyuszikák, állatsimogató is. Másodjára már a háziak kislánya nem olyan kedves, mint először, hanem inkább kis királylány, szeszélyekkel, aki nem akar folyton veletek játszani. Másodjára már észreveszed, ha a családi vállalkozásban működtetett hellyel valami nincs rendben, mert mintha túl sok feszültség lenne a vendéglátó házaspár tagjai között. Előszörre minden csodás, másodjára - bár ugyanolyan remek színvonalon kapsz mindent - egyre több hibát, nehézséget, apró, de zavaró körülményt találsz.

Úgyhogy a második nyaralás, bár szintén nagyon remek volt, egyúttal bebizonyította, hogy nekem van igazam, minden évben máshová kell menni. Úgyhogy idén már jött valami teljesen más, ezúttal az Őrségben, Kercaszomoron voltunk, de ez már egy másik történet, melynek elbeszélésre egy más alkalommal kerül sor.