Nyaralás - látnivalók

Hazaértünk :-). Elnézést a kimaradásért, én próbáltam a nyaralás alatt is onlány maradni, de a mobilinternet, bár elvileg széles sávúnak becézik, nem nagyon akarta ezt. Pontosabban túl sok éve van már gyors netünk, és egyszerűen nem bírtam cérnával a két-három perceket kivárni, míg betöltött egy-egy oldalt. Aztán egyszer mégis nekiveselkedtem, és írtam egy csomót az első két napról, de az meg elszállt a szélben, nyoma sem maradt. Akkor döntöttem úgy, hogy majd inkább itthonról, egyben készül el a beszámoló.

Naszóval, a nyaralás alapötlete az volt, hogy szeretnék valahol a Kis-Balaton mellett nyaralni, mert onnan könnyedén elérhető a Balaton is, ugyanakkor nincs zsúfoltság, csend van és béke, és persze, a szívemnek oly kedves zalai dombságban is lehet gyönyörködni közben, meg a páratlan Kis-Balaton is megtekinthető (már amennyi persze látogatható belőle). Szerintem nincs olyan, aki a Tüskevárt ne olvasta volna, és akkor, gyerekkorában ne szeretett volna bele abba a tájba. Azóta újra rendben van, élőben is gyönyörű, ezért akartam oda menni. Célzott keresés vezetett Sármellékre, ahol számos vendégház áll rendelkezésre, ezek közül választottam ki ezt, ahol végül az elmúlt öt napot töltöttük.

A hétfő eltelt az utazással és a berendezkedéssel, és mivel a lányok a délutáni alvást kihagyták, ezért csak egy rövid séta fért a napba ezen kívül, csak a szállás közvetlen környékén mentünk egy kört, a két kis tartalékgenerátoron levő pislogónak ez is épp elégnek bizonyult.

Kedden reggeli után elmentünk a Kis-Balaton Bemutatóházhoz, ami nekem azért is emlékezetes, mert nem sokkal a 2000-ben történt megnyitása után a nagypapámmal mentem oda először. Akik ismerték őt, tudják, hogy az mekkora élmény lehetett. Sikerült a kilenc órás nyitás előtt odaérnünk, így a lányok nagy örömmel ismerkedtek meg az ott épült játszótérrel. Később olvastam el, hogy ők tulajdonképpen oda be sem mehettek volna, mert csak 6 éven felüli gyerekeknek ajánlják, de ez őket nem zavarta abban, hogy az ember által működtetett vízi játékokat csodálattal nézzék, és nagyot pancsoljanak benne.

A bemutatóházban nagyon tetszettek nekik a kitömött állatok, a csónak, amibe be lehet ülni, aztán az az elsötétített folyosórész, ahol az éjszakai nádast mutatják be, és persze az a terem is, ahol rajzolhattak a kikészített eszközökkel.
Ezután átmentünk a Kányavári-szigetre is, hogy lássanak szép madarakat. Nagyon élvezték a csodás fahidat, meg persze az egészen közelről látható kacsákat, hattyúkat, szárcsákat, békákat, mindenfélét. Még az egyik kilátóba is felkapaszkodtunk, körbenéztünk, gyönyörű volt (csak persze oda pont nem vittem gépet :-D).
Következett a Bivalyrezervátum Kápolnapusztán, ami a gyerekeknek inkább csak az ottani játszótér miatt volt élvezetes (ekkor más vészesen közeledett az ebédidő, és az éhes, álmosodó kölök nem igazán fogékony a sárban dagonyázó bivalyok látványára), nekünk felnőtteknek viszont a hőség ellenére nagyon tetszett az egész. Szépen van megcsinálva, látványosan, ugyanakkor látszik, hogy az állatok is jól és kényelmesen vannak elhelyezve, e kettő nem szokott minden esetben egybe esni - sajnos.

Szerdán a nagylány által vágyott-várt Festetics kastély következett (erről is az Anna és Peti tehet :-D). Mikor bementünk, kiderült, hogy épp valami holland filmet forgatnak, ezért a kastély amúgy látogatható részéből jó darab le van zárva. Nem kis fejetlenség uralkodott, mert bár minden teremben állt egy-egy munkatárs, egyszerűen nem tudták megmondani, merre is kell folytatnunk az utat, hová-merre menjünk. Elég furcsa volt, de aztán végül csak sikerült megtalálni mindent, és a Dóra által reklamált márványkutyát is felleltük. Szép a kastély nagyon, és ha a filmforgatás nem jön közbe, teljesen hibátlan élmény lett volna, még a lányok is élvezték:

Utána elsétáltunk a Babamúzeumba (belinkelném, de a saját honlapja a vírusirtóm szerint trójaival fertőzött, úgyhogy inkább kihagyom, mint ahogy a kastélyra is azért nem a saját honlapján hivatkoztam, mert a google és a böngészőm egy emberként állították, hogy kártékony szoftvert tartalmaz. Nem tudom, ki haragudott meg ennyire Keszthelyre, vagy erre a két helyre :-D.), ami a sétálóutcáról nyílik. A babamúzeum nagyon kedves kis hely, de a lányok addigra már eléggé elfáradtak, úgyhogy nem volt lehetőség hosszas nézelődésre, egyedül a felső emeleten lévő makettekre volt szabad hosszasabban rácsodálkozni, az tetszett a csajoknak, mintha babaházakat láttak volna, úgy bámulták. Ebéd és alvás után elmentünk a Csillagvárba Balatonszentgyörgyön, itt a vár maga nem annyira, az állatsimogató viszont nagyon tetszett mindenkinek. Illusztráció:

Még egy itt készült képet muszáj beraknom, némi szöveggel körítve. Az állatsimogatóban volt egy ketrec, amiben két mosómaci éldegél. A mosómedve közismerten éjszakai állat, ennek ellenére az egyik épp két pofára zabált, nagyon édes volt, a másik viszont így, ebben a pozícióban aludt:

Szerintem tündéri :-).

Csütörtökön beautóztunk újra Keszthelyre, majd egy kisvonattal kimentünk a belvárosból a kikötőbe, ahol sétálgattunk kicsit, majd felszálltunk egy gyönyörűségesen szép vitorlásra, a Judittára:

Nagyon élveztük a sétahajókázást, pedig semmi extra nem történt, kicsit eltávolodtunk a parttól, majd visszahajóztunk ugyanoda. A legjobb rész számomra az volt, amikor kikapcsolták a motorokat, és csak vitorlával haladtunk, sajnos nem volt elég a szél ereje ahhoz, hogy az egész utat így tegyük meg. A kapitány hihetetlenül aranyos volt, sok érdekességet megtudtunk tőle (például azt is, hogy ezt a hajót direkt úgy építették, hogy kerekesszékkel is használható legyen). Szép út volt, a lányok rögtön szerettek volna újrázni is egyet, de persze, evés után visszavonatoztunk, és már mentünk is a szállásra, aludni. Péntek reggel pedig egyenesen haza jöttünk.

A nyaralás abban összegezhető, hogy legnagyobb meglepetésemre a lányokkal gond nélkül lehet menni akár hosszabb utakra is. Kevés hisztivel, minimális kiabálással lehetett velük ellenni, élvezték a programokat (ha azok nem nyúltak túl hosszúra), barátkoztak, beszélgettek, nyitottak és érdeklődők voltak, szóval minden rendben volt. Még mi is tudtunk pihenni-kikapcsolódni, és élvezni, hogy kicsit máshol és másként vagyunk. Persze azért nagyon-nagyon jó volt végre hazaérni, a mi kis házacskánkba is.

Holnap az éttermekről, holnapután a melegről lesz még külön bejegyzés.

És a végére, mintegy zárszóként muszáj egy, a Festetics-kastély parkjában lőtt képet ideraknom. Annyira szép és számomra sokmindent jelentően allegorikus, ahogy a kis magonc kinő a valahavolt nagy fa tönkjéből...

Címkék: ajánló család mese élménybeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr101345084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.08.29. 07:28:02

örülök, hogy ilyen jól sikerült a nyaralásotok! :) és az utolsó kép nekem is rettenetesen tetszik :)

kurugla 2009.08.29. 19:23:05

Nagyon jó volt olvasni, ott éreztem magam. Szívesen megcsinálnám én is ezt a túrát a családdal. Örülök, hogy jól sikerült a nyaralás! Különösen tetszik a mindent látó szemed...

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.08.30. 22:49:09

@tüncite: @kurugla: Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok! :-) Nincs már hátra, mint elindulni felfedezni a Kis-Balatont és környékét :-).
süti beállítások módosítása