Komolyan mondom, ügyintézés közben teljesen ledöbbentem. Volt ugye hétfőn a rendkívül hosszas várakozás a t-home-mal, meg a nem kicsit rugalmatlan ügyintéző a tányéros tévével. Kedden úgy láttam hozzá, hogy na, ha ma kettőt letudok, már jó voltam.

Először is felhívtam a szemeteseket. Azonnal felvette a hölgy (na jó, azért annyi kanyar volt benne, hogy a legutóbbi hírlevelükben rossz telefonszám szerepelt az ügyfélszolgálatnak, de aztán két kattintással megleltem a rendeset, és csak egy szám volt elgépelve benne), nagyon kedves és segítőkész volt. Csak az adásvételi szerződés kell nekik, ki lehet húzni a túlzottan személyes adatokat, és rendezni kell az esetlegesen fennálló tartozást. Ennyi. Két perces telefon, és a szerződést postán is el lehet juttatni, nem igénylik hozzá a személyes jelenlétet.

Nagy levegő, áramszolgáltató. Elsőre minden ügyintéző foglalt, másodikra húsz másodperc után kapcsolás. Kedves tájékoztatás, honlapról letölthető formanyomtatvány, postai küldés nekik megfelel. És tényleg. Honlap szép, átlátható, keresett nyomtatvány kettő perc alatt kikereshető, rendesen nyomtatható pdf állomány, gyönyörű, a kitöltéshez sem kell államigazgatási főiskola. Postázási cím a nyomtatványon. Döbbenet.

Klikk a vízszolgálgatóra, és na né, nekik is van letölthető nyomtatványuk, postacímük, minden. A biztonság kedvéért azért felhívtam őket is, elsőre, várakozás nélkül ügyintéző, információ megerősít: tényleg elég a postai küldés, másra nincs szükség, végszámlát új címre küldenek. Teljes elképedés.

Gázszolgáltató dettó. Nyomtatvány kinyomtat, ügyfélszolgálat felhív, húsz másodperc alatt ügyintéző, kedves, megerősít, igen, elég ennyi nekik. Hurrá.

Utolsó kör: lakásbiztosító. Ügyintéző azonnal (itt még géphang és számpötyögés sem volt!), csak az adásvételi kell, postán. Személyes adatok kihúzhatók. Hihetetlen.

Komolyan mondom, teljesen megdöbbentem. Anno, mikor idefelé költöztünk, még egy másik rendszerben éltünk. Az összes szolgáltatót személyesen fel kellett keresni, természetesen szigorúan ügyfélfogadási időben, amikor az ember is dolgozna, természetesen mindegyik más városban (Csorna, Kapuvár, Győr, Sopron), véletlenül sem lehetett egy nap alatt végezni semmivel. Mindenhol hosszasan kellett sorba állni, számokat huzigatni, meg minden. Most meg? Vevővel kitöltjük az előre letöltött nyomtatványokat (de mindenütt mondták, hogy ha nem tudom letölteni, akkor kérésemre kipostázzák), aláírjuk, postára adjuk, és maximum 30 napon belül át van írva minden. És mindenki az új címünkre küldi a végszámlát, nem kell a vevővel szórakozni, hogy akkor majd ő kifizeti, mi meg átutaljuk (a korábbi házunknál ugyanis még az sem működött, hogy a szolgáltató utánunk küldje a számlát). Szóval ez itten a Kánaán, vagyis inkább a 21. század. Betört végre az ügyintézésbe is.

Ja, és annyira, hogy hétfőn beszéltem a t-home-mal, hogy áthelyezés, meg tányéros tévé felszerelés az új házba. Kedden csörgött egy úr a mobilomra, hogy akkor egyeztessünk időpontot a tányéros tévére. Mondtam neki, hogy majd a költözés után lenne ez aktuális, erre nem lecsapta, meg káromkodott, vagy ilyesmi, hanem felírta magának a dátumot, hogy akkor az előtt egy nappal keresnek a beszerelés ügyében. Másnap ismét csörgött a mobilom, egy másik úriember volt ugyanettől a cégtől, hogy ő most épp a lesz-házunk előtt áll, mert szeretné megtudni, hogy odáig van-e vezeték, vagy nincs. Mondtam neki, hogy momentán én ebben nem tudok segíteni neki, mi még nem lakunk ott, a tulajék meg már nem sokat vannak ott. Nem lecsapta, nem káromkodott, hanem rögzítette magának az időpontot, és ígérte, hogy majd akkor újrahív. Tisztára nem tértem magamhoz. A szolgáltatók szolgáltatni akarnak?! És megértőek?! És intézkednek?! És visszahívást ígérnek?! Persze, csak nyugtával, ha karácsony előtt nagyon elnémulok, annak az lesz az oka, hogy mégsem :-).

Már csak a bankjainknál kell intézkedni, és kész lesz. Ezt viszont már csak személyesen lehet, úgyhogy hétfőn, ha normális lesz az idő, a csajokkal megint buszozunk Kapuvárra, úgyis imádják.

Ja, és a háziorvost még nem is meséltem. Mikor kiderült, hogy költözni fogunk, ember elballagott a háziorvosunkhoz (tetszenek még emlékezni, a felesége az orvosírnoka és egyben a falu polgármestere is), hiszen épp popsikenőcsöt is kellett felíratni, és kérte őket, adnák ki a papírjainkat, költözünk, úgyis új háziorvost kell választanunk. A polgármester asszony közölte, hogy azt nem lehet, keressünk magunknak új orvost, és majd az hivatalból kérje ki tőlük a papírokat. Na, mikor ember mesélte, kicsit megakadt a dolog a torkomon, elvégre nem először költözök, hat évig pl. egyáltalán nem volt háziorvosom, mert 1999-ben, mikor munkaalkalmassági vizsgálat miatt fel kellett keresnem az akkor már öt éve nem látott akkori háziorvosomat, attól kijelentkeztem, mondván, rég nem ott lakom, és aztán 2005-ig, míg terhes nem lettem, nem volt szükségem orvosra, így nem is mentem el egyhez sem. Szóval kicsit felhúztam magam. Csütörtökön gyönyörű napos idő volt, elmentünk a csajokkal motorozni, és mivel volt kedvük, a doktor bácsit is felkerestük. Írattam fel megint popsikenőcsöt (itt igen jó keveréket írnak fel, amilyet célvárosban nem ismernek, és fél évig jó, úgyhogy legyen belőle elég egy darabig), és újra kértem a papírjainkat. Először megint jött a hülye szöveg, hogy nem szabályos, meg nem lehet. Aztán kiejtettem egy bűvös mondatot ("betegjogi képviselőtől kérdeztem meg, és szerinte ennek semmi akadálya"), amire azonnal jött az ingerült válasz: én most két perc alatt nem tudom kiállítani a papírjaikat! Hja, gondoltam, a betegjogi képviselő emlegetésére úgy tűnik, már nem is gond, hogy ez az egész szerintük nem szabályos, meg nem is lehet, ugye?! Mondtam, hogy semmi gond, van még itt kb. két hetünk, visszajövök, csak tessenek megcsinálni nyugodtan. Még vagy két próbálkozásuk volt, elhangzott a legnagyobb fenyegetés (ki kell magukat jelentenem a tébétől!), de hát előtte is tudtam, hogy itten van szegény kutyuskának az ő hantja. Ők is jól tudják, hogy embert kivéve mi nem vagyunk beteges fajta, engem pl. az első terhesség idején láttak, mikor táppénzre kellett mennem (mert a főnököm elzavart), aztán már csak a gyerekek kötelező oltásaikor, meg popsikenőcs felíratásakor. A gyerekeket oltásokon kívül csak egyszer, mikor Dórinak magas láza volt, de akkor is meggyőződtem róla, hogy oda aztán soha többé. Szóval ellettek volna a kártyapénzzel még legalább fél-egy évig, mire nekünk orvosra lenne szükségünk, jól is jött volna nekik. Mert ugye, amíg át nem jelentkezünk, addig bizony ők kapják utánunk a tb-től a pénzt. Na, ez az, amit nem akartam egy pillanatig sem, amilyen szemét vagyok. Eddig sem dolgoztattuk őket meg ezért a pénzért, de ha elköltözünk, esélyünk sem lesz rá. Inkább kapja olyan orvos, akihez baj esetén tényleg el tudunk menni.