Múlt héten életmódtáborban voltam. Mint már korábban írtam, most épp természetgyógyászatot tanulok, aminek nagyobbik fele tetszik is nekem. A tanfolyam elengedhetetlen része, hogy részt kell venni egy elméletileg egyhetes táborban, ahol gyakorlatice is ki lehet próbálni az egyes módszereket, a reforméletmódot, miegyebet. Tábor nélkül nem lehet vizsgázni sem menni, amit én roppantul helyeslek is, elvégre ne legyen természetgyógyász az, aki a saját bőrén nem próbálta a dolgot.

Ettől függetlenül rémesen be voltam sz..va a tábor előtt. Adva vagyok én, aki dohányzom, a testmozgás nálam kimerül a tíz ujjacskám erőteljes mozgatásánál a billentyűzet fölött (na jó, időnként 10 és 16 kilókkal súlyzózom is, ráadásul a súlyok mozognak is közben, és időnként párszáz métert hurcolom is őket, de nem hiszem, hogy a sétáltatás közbeni gyerekcipelés része lenne az egészséges életmódnak), az étrendem pedig főleg csokiból, kávéból, fehérlisztből sütött kenyérből/kalácsból és lekvárból áll, ami szintén nem kifejezetten a reformtáplálkozás csúcsa. Attól tartottam, de nagyon, hogy ha össze leszek zárva egy csomó egészségmániás, megszállott természetgyógyásszal, azok majd mindenáron le akarnak szoktatni a bagóról, és megváltoztatni a jól bejáratott egészségtelen életmódomat, amit pedig nem szeretnék. Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egy természetgyógyásznak kongruensnek kell lennie, és mivel a munkája része az egészséges életmódra való áttérés javaslata a betegek számára, nyilván neki is így kell élnie, mozgással kezdve a napot, aztán sok folyadékot fogyasztva, kerülve a mérgeket, a túlzott stresszt, illenék olto-malto-laktovegetariánusnak lennie, és lehetőleg szellemileg is magasabb szférákban tenyésznie. Na, pont ez az, ami nekem az életben nem menne, épp ezért is mondogatom sokszor, hogy igazából nem természetgyógyász akarok lenni, hanem olyan pszichológus, aki használ természetgyógyászati módszereket is a kliensek gyógyulása érdekében. (Ugye, azért jogásznak is jó lettem volna? Milyen szépen ki tudok bújni az elvárások alól egy kis csűrés-csavarás segítségével, ugye? :-D)

Szóval féltem elmenni a táborba. Jó előre felvérteztem magam mindenféle kifogással, racionalizálással a dohányzás, mozgásszegény életmód, egészséges táplálkozás kérdéskörében, hogy legyen mivel kibújnom a "megtérítésemre" tett erőfeszítések alól. Rettegtem a reggel hétkor abszolválandó reggeli tornáktól is, tekintve lerobbant fizikumomat és a mozgás iránt bennem tomboló heves vágy teljes hiányát. A program többi része egyébként vonzó volt, azzal nem lett volna bajom, a fenti kitételekkel.

Gondolom, nem árulok el túl nagy meglepetést: az előzetes előítéleteim teljesen megalapozatlanok voltak. Egyfelől a csapat tagjai (beleértve az oktatókat is) teljesen normális emberek, akik számára esetenként biztos fontos az egészséges életmód (pl. én voltam az egyetlen dohányos), de ezt nem kívánják mások ledorongolására használni. Sokan többet is mozognak, mint én, de azért nem mindenki. Kávézással sem voltam túl kiemelkedő, sőt, volt, aki nálam is nagyobb fogyasztó. És teljesen normálisan gondolkoznak, nem akarnak megtéríteni, nem ítélnek el, sőt. A reggeli tornát meg csak az első napon prezentáltam, azt is inkább saját kíváncsiságból, a maradék kettőn simán ellógtam (most őszintén: ki kelt volna fel egy órával hamarabb a helyemben, ha végre aludhatott volna akár nyolcig is? :-D). Az előadások, bemutatások fantasztikusak voltak, minden korábbi berzenkedésem ellenére hagytam magam megmoxázni (nagyon jó volt ám), a talpmasszázs hihetetlenül jól esett, még azzal együtt is, hogy kicsivel később múló rosszullét vett erőt rajtam, amit csak igen nagy mennyiségű folyadék bevitelével tudtam orvosolni, de annak természetes úton történő távozása után határozottan megkönnyebbültem, sokkal kellemesebben éreztem magam, és azóta is sokkal energikusabb, jobb kedvű, türelmesebb vagyok (méregtelenítő masszázst kaptam, nyilván a rengeteg trutyi csak így tudott távozni belőlem).

Óriási hatást tett rám, hogy az életmódtanácsadó terapeuta mesélt a családállításról. Korábban ugyan már hallottam egy-két dolgot róla, de komplett esetet még nem. Nos, szombat este-éjszaka, a szúnyogriasztó mécsesek pislogása közepette, halk tücsökciripelésben ez is megtörtént, és lehet, hogy a kissé sejtelmes körülmények miatt, de hihetetlenül a hatása alá kerültem. Ha sikerül végeznem a természetgyógyászattal, feltétlenül szeretnék ilyen irányba továbbtanulni. Részletek a módszerről olvashatóak itt és itt. Meg persze még egy csomó helyen, tessenek használni a google-t :-).

A reformkajával sajnos nem sikerült behatóbban megismerkednem, épp akkorra esett a méregtelenítő epizódom, amikor vízvedelésen kívül más nem érdekelt. Viszont már hazatérve tovább olvastam a barátosnémtól kölcsönkért szakácskönyvet, aholis rögtön elsőként a diófasírt került a szemem elé. Ennek az a lényege, hogy hús helyett mindössze öt deka darált diót veszünk, majd áztatott zsemlével, tojással, zsemlemorzsával, hagymával és a fasírtnál megszokott egyéb fűszerezéssel összekeverjük, kisütjük, és akinek adjuk, annak nem áruljuk el, hogy nem húst eszik :-). Ma kipróbáltam, és tényleg: embernek csak annyit mondtam, hogy új fasírtrecept, kóstolja meg, hogy ízlik-e, és bizony, derekasan bevacsorált belőle, még az után is, hogy közöltem az alapanyagot :-). Tényleg finom, és főleg olcsó húspótló. De szerintem itt azért megállok, a vegaság azért nagyon-nagyon messze áll tőlem :-).