Más dolgok

A nagy érdeklődésre való tekintettel megmondom a megfejtést: Michael Ende Végtelen történetében szerepel igen sűrűn az "elmesélésére más alkalommal kerül sor" kitétel :-).

A más dolgok közül az egyik, hogy a terényi házban volt néhány könyv a kedves nyaralók szórakoztatására, méghozzá igen jó könyvek. Anyukám például rögtön lecsapott erre, úgyhogy az nekem kimaradt, viszont megismerkedtem egy számomra addig ismeretlen írónővel, Brunella Gasperinivel, és a linkben szereplő könyvével, amit kedd estére ki is olvastam, dacára annak, hogy a lányaim nagyon igyekeztek nem hagyni anyának szabadidőt a művelődésre. Ritkán ragad manapság már ennyire el egy könyv, utoljára talán két éve olvastam szinte letevés nélkül egy könyvet, szóval Brunella igazán jó munkát végzett. Könnyeztem, nevettem, hangosan hahotáztam (nem szokásom), úgyhogy aki tartalmas, nevettető-elgondolkodtató olvasmányra vágyik, annak szívből tudom ajánlani.

A másik, hogy apukám révén kezembe került egy magazin, amiben cikket olvastam a passzív házról. Aki simán tudja, hogy az mi, attól elnézést kérek, lehet, hogy ez már nagyon közkeletű fogalom, de én biza, falusi elszigeteltségemben most hallottam róla először. És persze, beleszerettem, ahogy az már nálam lenni szokott, aztán itthon az interneten tájékozódva rájöttem, hogy ez is valami olyasmi, amit majd egy következő életemben fogok tudni megvalósítani. A mostani házunkból kb. a jelenlegi forgalmi értékét rászánva esetleg lehetne (óriási felfordulás árán) csinálni valami hasonlót, bár ezt csak egy szakember tudná megmondani, de hát még ha maradnánk, sem érné meg... sajnos. Pedig mennyire jó lehet! Ha majd egyszer, egy következő életemben saját házat akarok, remélem, passzív házat fogok akarni :-).

Aztán a nyaralás nagy élménye, hogy láttam a lányaimat "társas közegben", azaz más gyerekekkel, az unokatesókkal játszani. Hát... lesír szegénykékről, hogy milyen aszociális az anyukájuk. Orsi eltökélten végig félt-rettegett mindkét unokatesójától, pedig a kisebbik annyira aranyos volt, hogy csak na. Simogatta, beszélt hozzá, kézen akarta fogni... Orsolya meg csak bújt, és sivalkodott. Persze, voltak pillanatok, mikor elfelejtkezett magáról, és akkor aranyosan eljátszottak egymással, sőt kézen fogva mentek is egy kicsit, de aztán észbe kapott, hogy ő tulajdonképpen retteg mostanság mindentől (pl. mióta hazajöttünk, a két kutyánktól is, holott korábban imádta őket, az első tíz kimondott szavába benne volt a két kutya neve).
Dóra meg úgy döntött, most aztán kiéli az eddig soha felszínre nem bukkant féltékenységet. Mert ő például Orsolyára soha nem volt féltékeny, egyszer-egyszer volt olyan pillanat, hogy jobban bújt, mert a kicsi is bújt hozzánk, de sem ilyen mondata, sem ilyen tette nem volt. Most pedig az unokatesóval szemben az egész előtört belőle. Az történt ugyanis, hogy esténként a két nagylány együtt zuhanyzott, együtt hallgatták az esti mesét, és együtt feküdtek le aludni, reggel egymás után fésültem-fontam a hajukat,  sétakor egyik kezemmel egyik, másik kezemmel a másik lányt markoltam, szóval Dórának hirtelen olyan lehetett, mintha lenne egy vele egykorú tesója erre a pár napra. Tény, hogy itthon is nagyon szokta várni az estéket, mikor Orsolya már alszik, mert olyankor csak vele foglalkozok/foglalkozunk emberrel, vagyis az az ő ideje, amikor róla szól, és csakis róla az élet. És persze, ebben benne van az összebújós meseolvasás, simogatás, beszélgetés is. Az unokatesó részéről meg benne volt, hogy neki nincs itt az anyukája, Dóráé meg igen, ráadásul míg ő már leszokott a cumiról, Dórának még szabad (a két lány között tíz hónap a korkülönbség, de fizikailag legfeljebb egy centi lehet, az is inkább a fiatalabb, Dóra javára), szóval Dóra kis csecsemő, pisis még, míg ő, az unokatesó bezzeg már felnőtt nagylány. És persze, ezt nem mulasztotta el Dóra orra alá dörgölni... A két kislány úgy kakaskodott egymással, hogy csak na, Dóra azóta is emlegeti így vagy úgy. Mert azért persze nagyon szeretett vele együtt játszani is, meg beszélgetni is, meg rosszalkodni is, tehát jó is volt, meg rossz is volt... De azért remélem, legközelebb már túl lesznek ezen a szakaszon, és jól el fognak tudni játszani egymással, veszekedés nélkül.

A végére egy kis zene, nem mintha bármi köze is lenne a fent leírtakhoz, csak egyszerűen mert szép, ennyi idő után is:

 

 

Címkék: ajánló könyv gyerek ökoépítészet

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr831067721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása