Épp vasaltam tegnap délután, Dóra pedig bámulta a tévét (igen, szokta, szerintem túl sokat is, sajnos). Épp a Jancsi és Juliska egy kitekert változata ment, az a rész, ahol a gonosz boszorkány bezárja ketrecbe Jancsit, Juliskát meg nekiállítja takarítani. A mese - aki nem tudná - úgy folytatódik, hogy Juliska hülyének tetteti magát, a banya megmutatja neki, hogy kell kinyitni a kemencét, a csaj belöki, és az ott talált kincsből boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nos, Dóra az alatt az öt perc alatt, míg a fenti történés zajlott, az alábbi párbeszédet folytatta velem:

- A néni miért zárja be őket?
- Mert gonosz, nem szereti a gyerekeket.
- És miért akarja őket megenni?!
- A mesékben gyakran vannak ilyenek, igazából senki nem eszik gyerekeket, csak azért mondja, hogy megijessze őket.
- És miért löki be a kemencébe a kislány a nénit?
- Mert nem akarja, hogy bántsa őt meg a testvérét.
Kis csönd, majd újra:
- És mi lesz a nénivel a kemencében? Meg fog halni benne?
- Igen, kicsim.
- Miért?
- Mert a kemencében nagyon meleg van, mint nálunk a sütőben, és azt a meleget senki sem bírja ki élve.
- Akkor ők most megölték a nénit?
- Igen, kicsim. De csak azért, hogy a néni ne bánthassa többet őket se, meg másokat se.

Arra a délutánra ebben maradtunk. Ma reggel, kistányérnyi szemekkel nekem szegezte a kérdést:

- És akkor Jancsi meg Juliska most meg fogják enni a nénit?!

Na, ekkor gondoltam azt, hogy minden klasszikus mese elmehet a fenébe. Korábban már volt egy asszónk a Piroska és a farkas kapcsán, abból valahogy sikerült kikeverednem, de a Jancsi és Juliska már kicsapta nálam a biztosítékot. Igen gondosan válogatom, hogy milyen meséket olvassak a lányoknak. Tudom, olvastam, hogy a pszichológusok szerint a gyerekeknek kellenek a tündérmesék, mert az azokban lévő konfliktusok segítenek nekik a saját frusztrációik feldolgozásában. De mi a manót lehet kezdeni egy olyan gyerekkel, aki mindent szó szerint vesz, a halál kérdésével igen-igen hadilábon áll (hetente van egy beszélgetés közöttünk, ami úgy kezdődik, hogy "De ugye anya, ti apával nem fogtok meghalni?", és ahol próbálom neki megmagyarázni, hogy az élet természetes része a halál, hogy annak is be kell egyszer majd, nagyon sokára, mire már ő is felnő, és gyerekei lesznek, következnie... ellentétben mondjuk a névrokonommal, aki másként csinálta)? Amíg halál és erőszakmentes meséket olvasok neki, azzal nincs semmi gond, de ha már a mese negatív szereplője, pl. Hófehérke mostohája, Csipkerózsika gonosz tündére vagy Ariel Ursulája meghal, ott állandóan szembesülnöm kell azzal, hogy Dóra nem és nem érti, hogy miért az az egyetlen megoldása az összes ilyen mesének, hogy a gonoszok meghalnak, és aztán a jók boldogan élnek. Bár tény, hogy én sem tudom, miért ez az egyetlen megoldás. Miért nem lehet amúgy macskafogósan intézni, hogy életben maradjanak, de onnantól többet sose csináljanak rosszat? Hogy megváltozzanak? Miért kell kinyírni minden negatív szereplőt? Talán kellene indítanom egy mozgalmat, igazságot a meseszereplőknek szlogennel :-)...

Voltunk ma benn az oviban is, a két lány nagyon élvezte a rohangálást-többi gyerekkel játszást. Viszont az óvónőtől (nem a polgármestertől!) megtudtam, hogy nem fogják bevenni Orsolyát két évesen, merthogy az itteni csak a kapuvári óvóda és bölcsőde tagovodája, és szerintük ettől már rögtön minden meg van oldva, mert vigyem oda a kölkemet. Csak az van kihagyva a számításból, hogy a kapuvári bölcsőde totálisan tele van, a védőnő azt mondta róla, hogy csak azoknak a vidéki szülőknek a gyerekét veszik be, akik igazolják, hogy kapuvári munkahellyel rendelkeznek, az meg nekem nincs. És egyébként is túlzsúfolt, rettentő sokat kell várni a szabad helyre. És szerintük az is normális, hogy a négyévest vigyem helyben óvodába, de a kétévest buszoztassam be a városba... Szóval most eléggé el vagyok keseredve, de még nem adtam fel, jövő héten megint megkeresem a polgármester asszonyt, hogy akkor szerinte mi is lenne a megoldás. Már az elköltözésen kívül... (Ennek a történetnek az előzményei itt találhatóak.)

És itt a mese egyik változata. Tiszta horror, hát nem?