Egyszer
Ez egy film. Valamikor májusban ajánlotta egy barátnőm, sőt, meg is kaptam tőle, hogy meg tudjam nézni. Különböző okok miatt egy darabig időm nem volt megnézni, aztán hogy, hogy nem eltűnt a lemez, elvileg ember törölt port, és elrakta valahová, de ez olyan jól sikerült, hogy azóta sem lett meg. Mielőtt elmentünk volt nyaralni, majdnem egy teljes napig csak vasaltam, ennek apropóján sikerült végre megnéznem, immár saját beszerzésből.
A zenéjét már korábban is imádtam, fantasztikus, nagyszerű, szívet melengető, nekem nagyon bejött a pasi hangja és stílusa is, a lány is nagyon jól énekel, bár tény, hogy együtt nem annyira jól hangzanak, a lány túl finom, halk a pasihoz képest. A film viszont teljesen elvarázsolt. És annak ellenére, hogy olvastam, mi lesz a vége, végig azon drukkoltam, hogy mégis happy end legyen. Mert én már csak olyan vagyok, hogy azt várom, hogy a dolgok boldog véget érjenek. És amikor aljas módon nem teszik, akkor sírok. Ahogy ezen a filmen is. Mindennek ellenére, nagyon-nagyon tetszett. Olyan film, amit elég rendszeresen meg fogok nézni, újra meg újra. Olyankor, amikor éppen fáj az élet. Vagy amikor nem.
Kis ízelítő:
A folytatásban: hogyan adjuk ki parasztházunkat nyaralóknak.
-
2011.08.05. 15:58
-
m e o w
- szólj hozzá
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
