Praxis

Ha így folytatjuk, tényleg átmegyünk praxis blogba. Novemberben Dóri betegsége, most meg... kezdjük az elején.

Január 6-én este, szokás szerint, elindultam esti füstölgésemre, mikor Orsolya bejelentette, hogy elkészült a nagy művel, lehet menni törölni a fenekét. Ember, kedvesen (vagy csak látva a nikotinhiány lobogását a tekintetemben) szólt, hogy menjek csak, majd ő intézi. Kimentem, rágyújtottam, majd kb. három slukk után Dóri kétségbeesetten kiabált kifelé az ajtón, hogy apa szólt, menjek azonnal, baj van. Mentem. Ember mellkasát markolva ült a kisszéken, halálsápadtan. Mivel 23 évesen már volt egy infarktusa, sőt, akkor bele is halt, csak megújrázták, hát azonnal az infarktus ugrott be, rögtön hívni akartam mentőt, orvost, bárkit, de nem engedte. Tapiztam a pulzusát, extrázott rendesen, de a hideg veríték nem verte ki, szóval gondoltam, hogy vagy enyhe infarktus, vagy nagyon erős angina. Kicsit jobban lett, de nem sokkal. Vasárnap pihengetett, de persze, a munka érdemrend arany fokozatú sztahanovistájának el kellett mennie hétfőn dolgozni. Természetesen nem érezte jól magát, úgyhogy sikerült rábeszélni, hogy kedden menjen el orvoshoz.

El is ment, a netről vadásztam össze magánrendelő belgyógyász-tüdőgyógyászt, aki saját bevallása szerint a kardiológiai zűrökhöz is ért. Ő megállapította, hogy az EKG nem mutat kóros eltérést (hálistennek), tehát lehetett enyhébb infarktus, de... és itt jön a dolog szépsége. Mért mindenféle tüdőkapacitásos értékeket, és megállapította, hogy ember 85%-ot szaturál, és 53%-on működik a tüdeje. Összesen. Mindenféle gyógyszert, oltást, inhalálót felírt, atyai tanácsokkal ellátta embert, és megegyeztek, hogy kontrollra is fog menni. (Bár úgysem kommentel senki, tehát nem fogjátok megkérdezni, de azért elárulom: a munkája miatt az elmúlt évtizedekben annyi szennyeződést lélegzett be, többségükben maró hatású vagy nagyon apró porszennyeződést, hogy valamiféle krónikus obstruktív tüdőbetegséget sikerült összeszednie. Nem, ő nem dohányzik.)

Mivel táppénz kellett, meglátogatta a háziorvosát is. Az újabb EKG-t készített, és megállapította, hogy a szívének semmi baja. Sőt, rögtön diagnosztizált is: szombaton embernek pánikrohama volt, szedjen xanax-ot, naponta kétszer. De azért kitöltött egy sereg beutalót (a teljesség igénye nélkül: labor, mellkas- és gerincröntgen, reumatológia, kardiológia, gasztroenterológia), hogy akkor most már vizsgáltassa ki magát, irgumburgum.

Másnap ember elindult. Labor, rtg. ment azonnal. Telefon a reumatológiára: most azonnal mehet, ha viszi a leleteit, fogadják. Ment is. Az orvos, kezében a háziorvos beutalójával, egy jó negyedóráig azt kérdezgette embertől, hogy miért küldték őt ide. Hát szívbeteg, miért kell megnézni a gerincét?! Aztán, de csak aztán, miután gyakorlatilag lehülyézte, hogy miért is van ott (még egyszer: háziorvosi beutalóval!), megnézte a leleteit, megállapította, hogy van némi gerincferdülés, illetve némi diszkopátiát talált, ami az ő korának megfelelő állapot, kezelést nem igényel. Oké.

Ember ekkor visszament az első tüdőgyógyászhoz, mert erre a napra már elég erősen fulladt. Fekve is. Két lépés megtétele után is. Ha lehajolt, akkor meg végképp. Doktor bácsi megnyugtatta, hogy igen, ez ilyen, lesz ez még jobb is, fújkáljon szorgalmasan. Igaz, a befújkálós gyógyszeren, amit a doktor bácsi felírt, vastagon szedve szerepelt, hogy anginás, infarktusos ne használja, mert jajaj.

Másnap irány a kórház, időpontkérés. Kardiológia (ekkor január 12-énél járunk!): március 2-án 10 órára előjegyezték vizsgálatra. Csak halkan jegyezném meg: a háziorvosi beutalón részletesen le volt írva a szombat esti rosszullét, angina pect. diagnózissal. Mondtam embernek, hogy ha legközelebb rosszul lesz, azonnal mentőt hívok, mert akkor az összes vizsgálatot elvégzik soron kívül a kórházban, nincs ez az előjegyzős izélés. Jelzem: ha  tényleg szívbeteg lenne, addigra feldobná a pacskert kezelés nélkül. Vagy nem. Gasztroenterológia: január 23. Remek.

Hét végére elmentünk kettesben kastélyszállózni. Láttam, ahogy a legkisebb megerőltetéstől is elfogy a levegője. És hallottam, hogy éjszaka is alig kap levegőt, kapkodja, sokszor nekem lett légszomjam, csak attól, ahogy hallgattam.

A múlt hetet itthon töltötte, nyugalomban, sokat feküdt, pihent. Január 17-én elment - szintén előjegyzős, de egy hétre előjegyzős, előző héten kért - kardiológiára, magánrendelésre. Készült szívultrahang, mindenféle terheléses vizsgálat, egyéb nyalánkságok. Ott megállapították, hogy a szíve nagyjából rendben van, nagy valószínűséggel nem az volt a ludas, hanem a tüdőbetegség. Az ugyanis látszik, hogy a jobb kamra fala jelentősen meg van vastagodva, ami arra utal, hogy a tüdő környékén kell a zűröknek lenniük. Ez a doktor néni mondta, hogy nyugodtan használja az inhaláló spray-ket, jót fognak tenni. Ember visszament első tüdőgyógyászhoz, az még két marék recepttel ellátta, örültünk. Részletesen elmondta, hogy használja azokat, adott valami hosszabbító izét is hozzá, hogy az segít belélegzés közben sprézni. Oké.

Elkezdte fújkálni magát ezekkel a cuccokkal, előírt adagban. Ezzel párhuzamosan egyre többet kezdett el panaszkodni: fáj a tüdeje, folyamatosan, de nagyon. Néha láttam összegörnyedni. És egyre jobban fulladt is, egyre kevésbé kapott levegőt. Ja, és egyre többet köhögött, egyre kínzóbban, egyre hosszabb időre. Felhívta három nap után első doktor bácsit, hogy ezt így most hogy, az pedig megnyugtatta: a gyógyszerek, amik tágítják, javítják kicsit a tüdő kapacitását, most kezdenek hatni, ez ezzel jár, kb. két hétig ilyen lesz, bírja ki, jobb lesz idővel. Oké.

Hét végén nagyon nem jól volt. Láttam rajta. Vasárnap éjjel már alig tudott aludni, olyan köhögőrohama volt. És fulladt. Gyakran.

Hétfőn visszament a háziorvoshoz, hogy írja vissza táppénzről. A munkáltatója egy angyal, állapotáról értesülve felajánlotta, hogy dolgozzon itthonról, nem kell táppénzen lennie, maradjon, amíg meg nem gyógyul, és hát ilyet ki utasítana vissza. A háziorvos ismét megvizsgálta, nagyjából átnézte az eddig keletkezett papírhegyet, majd írt egy beutalót a tüdőgondozóba. Ember átment.

Nem kellett volna. Itt ugyanazt a vizsgálatot végezték el, mint korábban első doktor bácsi, de terhelés nélkül, azaz egyszer fúvatták meg vele a műszert. Nem tudom, mi a protokoll, azt tudom, hogy a fulladó, folyamatosan köhögőrohamokat kapó férjemről megállapították, hogy nincs semmi baja. Szinte tökéletes a tüdeje, 97%, úgyhogy csak lélegezzen nyugodtan. Mert hogy meg mert szólalni, hogy ő szívből örül, hogy egészséges, csak épp levegőt nem kap. Erre közölték vele, hogy vegye rendesen a levegőt, orron be, szájon ki, és nyugodjon meg. Mikor mondta, hogy ettől sem kap jobban levegőt, a doktornő - dacára annak, hogy a teljes papírkupac-előzmény nála volt - közölte, hogy biztos a szívének van baja, menjen kardiológushoz. Meghallván, hogy ott már volt, közölte, hogy akkor irány a reumatológia, mert van egy kis gerincferdülése. Mivel ez sem jött be neki, hiszen onnan is volt papír, kénytelen volt a gasztroenterológiára irányítani, mert akkor biztos attól köhög, hogy túl sok a sava (aha, és ez rögtön fulladással is jár, remek). Ja, és közölte, hogy szokjon le a dohányzásról - mint említettem, ember nem dohányzik. Valamint több körben elmondták neki, hogy egészen biztosan rosszul használja a sprézős inhalálós orvosságokat. Mert ők tudják.

Ember egészségének teljes tudatában visszasétált a pár méterre lévő háziorvosi rendelőbe, ezen úton is kifulladva. Itt a háziorvos roppantul megörült, hogy jé, nincs is semmi baja, látja-látja, minek magánrendelésre elszórni a pénzt. Felírt egy savlekötőt, és részéről le volt zárva az ügy. Illetve, ember panaszára, miszerint ő azért még fulladna kicsinyég, felírt egy spray-t, szükség esetére, mármint ha fulladna. Minden más gyógyszert leállított.

Itt tartunk most. Ember nem inhalálja már a másik két gyógyszert, ezért a tüdeje már nem fáj állandóan. Viszont időről időre rettenetesen rosszul lesz, kőkemény légzési gondokkal, alig kap levegőt, fullad, köhög, és olyankor fáj szegénynek az egész mellkasa, tüdeje. Viszont legalább tudja, hogy teljesen egészséges, és a tüdejének semmi baja sincs.

Egy érdekes megfigyelés: a fizetős magánrendeléseken mindkétszer embernek nézték, kedvesek és előzékenyek voltak vele, alaposan megvizsgálták, akár fél-egy órát is foglalkoztak vele, és részletesen elmagyarázták az állapotát, a gyógyszerelést, a teendőket, mindent. Kérdéseit türelmesen megválaszolták, megfelelő emberi hangnemet alkalmazva.

A TB-finanszírozott háziorvosi és szakorvosi ellátások során mindannyiszor kioktatták, több helyen őt tették hibássá az állapotáért, nem vették figyelembe korábbi kivizsgálások, a saját kollégáik véleményét. A legszebb történet nem a gyógyításról szól: bemenvén az egyik rendelőbe, azt tapasztalta, hogy az orvos és az asszisztens beszélgetnek, egymás felé fordulva, de nem értette, hogy mit. Rákérdezett, hogy hozzá szóltak-e, mire kioktatták, hogy nem, csak egymással beszélgetnek. Oké, akkor nem is figyelt oda, nem kívánván egy nem neki szóló magánbeszélgetésbe belekeveredni. Kicsivel később rákiabáltak, hogy miért nem válaszol a kérdésre, mindezt úgy, hogy a két hölgy továbbra is egymás felé fordult, egyikük sem nézett még csak az ő irányába sem. Kérdezte, hogy milyen kérdésre, erre nekik állt feljebb. Persze, ember kissé emeltebb hangon kérte meg a hölgyet, hogy ha hozzá kíván szólni, akkor legyen kedves legalább felé fordulni, hogy tudja, hogy neki szólnak. Na, ezek után következett az a bizonyos műszeres vizsgálat, amivel kiszűrték, hogy teljesen egészséges.

Én részemről nem vagyok nyugodt. Nem tudom, a sok orvos közül melyiknek higgyek, hogy az egymásnak ellentmondó vizsgálatok közül melyiket fogadjam el érvényesnek. A magánrendelését, ahol valóban akár anyagi érdek is lehetne a kliens betegnek nyilvánítása, hiszen úgy rendszeres kontrollra úgyis visszajár, de ahol normálisan, hozzáértőnek tűnően, részletesen elmagyarázva, a beteget partnernek tekintve bántak emberrel. Vagy a tüdőgondozóét, ahol semmibe vették, őt hibáztatták, úgy beszéltek vele, mint valami szeméttel, és ahol mindenféle magyarázat nélkül le akarták passzolni, más szakorvosi területekre átirányítani. És ahol viszont nincs anyagi érdekeltség, sőt, kifejezetten abban érdekeltek, hogy minél kevesebb beteg járjon vissza.

Szerintetek?

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr483784333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the3bestkids 2012.01.29. 04:05:15

Anyafej! Én sem lennék nyugodt, sőt. Elképesztő ez a hercehurca, Kafka Pere ehhez nulla. Anyám legjobb barátnője elképesztő jó karidológus Pesten, a helyedben felvinném Embert hozzá. HA érdekel, irj mailt az eszta2@yahoo.com-ra. Addig ezerszeres jobbulást!
süti beállítások módosítása