Kicsit tele van a mintás liberóm, úgyhogy ez egy mérges, cinikus, rosszindulatú bejegyzés lesz. Tessenek gyorsan olvasni, mert holnapra lehet, hogy elmúlik a depresszióm, és törlöm. Persze, lehet, hogy nem.

Az itt felsorolt dolgok természetesen csupán a képzelet szülöttei. Bármi egyezés valós személyekkel, falvakkal pusztán a paranoia műve lehet.

Végy egy népes, de öregedő falucskát. Válaszd meg polgármesternek az orvos feleségét, aki egyben az orvosírnok is. Gondoskodj róla, hogy húsz éven keresztül ő legyen a polgármester. A kiszemelted fontos, hogy ne rendelkezzen túl nagy ambíciókkal, csupán némi anyagi hasznot, biztonságot reméljen. Megválasztásakor legyen legalább középkorú, vagy azon is túl kicsit, konzervatív nézetekkel, lehetőleg irtózzon minden változástól, és lehetőleg legyen híján mindenféle asszertivitásnak. Ezzel eléred, hogy mindenféle újítás, kezdeményezés már csírájában elhaljon.

Drukkolj, hogy a falu papja távozzon főnökéhez. Halála után ügyelj rá, hogy nehogy fiatal, új papot kapjon a közösség, aki esetleg valamit formálhatna rajta. Lehetőleg hivatkozz arra, hogy itt túl kevés a hívő, és nagyon kevés a katolikus pap, így maradjon üresen a szép paplak, menjen tönkre az évek során, hogy még véletlenül se költözhessen bele senki. Majd keress olyan környékbeli papot, aki elvállalja a helyettesítést, de azt lehetőleg terheld le annyira, hogy erre a falura már végképp ne legyen energiája, és legfeljebb csak a szertartások idejére legyen itt. Legyen kevéssé ékesszóló, hogy a fiatalok még véletlenül se akarjanak önként járni hozzá. A közeli város iskoláiban tedd kötelezővé a hittant, követeld meg, hogy a gyerekeknek muszáj legyen misére járniuk, aláírással igazolva a paptól, és ezzel mindent megtettél, hogy a faluban még vallásos közösség se jöhessen létre.

Gondosan üldözz el minden értelmiségit. Kit azzal, hogy csak negyven-ötven km-rel arrébb találjon munkát, kit azzal, hogy bármibe fog is, balul süljön el, de legegyszerűbb, ha csak rászoktatod az alkoholra, az biztosan tönkre teszi.

Számolj fel minden intézményt. Ne legyen iskola, idősek otthona, művelődési ház (illetve szigorúan csak vacakok árulására szakosodjon), lehetetlenítsd el a könyvtárat, mozit. Az önkéntes tűzoltóegyletet pénz hiányában szüntesd meg. Gondoskodj róla, hogy semmilyen előadó ne kaphasson publicitást, hiába vállalta, hogy bármilyen témáról bármit is akarna tartani nektek. Ha mégis eljönne valaki, hogy akár lakossági fórumot, akár oktatást tartson, arról hivatalos, pecsétes papíron, lehetőleg apró betűs kettő darab falragasz útján tájékoztasd a lakosságot, hadd higgyék, hogy megint valami díjat akarnak rájuk lőcsölni.

A falu iskoláját nagyon gyorsan számold fel, nehogy bármelyik ott tanító pedagógusnak eszébe jusson, hogy a faluban telepedjen le. A húsz éve kitartó védőnőt az első adandó alkalommal passzold le a szomszéd falunak, hogy ide csak helyettesíteni járhasson, és egyébként is tegyél meg mindent annak érdekében, hogy rosszul érezze itt magát. Legyen pocsék az iroda, amit neki adsz. Bármilyen eszköze elromlik, intézd úgy, hogy csak nagyon hosszú idő után, és csak az ő személyes közbenjárása folytán javítsák meg. Tégy számára kötelezővé mindenféle munkaidőn kívüli elfoglaltságot, lehetőleg úgy, hogy ő is csak a falragasztól értesüljön róla, hogy dolga lesz mondjuk szombaton. Egyáltalán, gondoskodj arról, hogy utálja meg az egész falut, nehogy véletlenül bármelyik fiatal anyát arra biztasson, hogy jó lesz neki itt élnie, és hogy vállalja csak fel a nehézségeket, amik a falusi élettel járnak, mert megéri. Inkább biztosítsd számára, hogy saját bőrén tapasztalhassa meg: annak jó, aki elmenekül innen.

Az óvónőkkel is igyekezz kitolni, ne adj nekik dadust, de ha mégis, a két lehetséges jelentkező közül azt válaszd, amelyik egyáltalán nem akar dadus lenni. A rátermett, három gyerekes anyát, akinek két gyereke is odajár, szóra se méltasd, mert még esetleg nem lennének túlterhelve az óvónők, és jutna idejük, energiájuk a gyerekekre is. Ügyelj rá, hogy a frissen felvett dadus négy munkanap után elmenjen legalább két hónapra táppénzre, elvégre a polgármester a munkáltató, a férje pedig az orvos.

Ha még nem sikerült volna tökéletesen elnépteleníteni a falut, akkor megpróbálkozhatsz a jegyző ellehetetlenítésével. Próbáld úgy rendezni, ne is tudjon arról, hogy körjegyzőt csinálsz belőle, és kész tények elé legyen állítva: még két kis falu összes ügyes-bajos dolgát neki kell intéznie. Bármi javaslata lenne, színleg adj neki igazat, majd a testületi ülésen a megmondó-emberekkel szavaztasd le.

Ha véletlenül nyertek valami pályázaton pénzt, intézd úgy, hogy a felépítendő dolog egy idő után használhatatlan legyen. A játszóteret ne takaríttasd, hagyd, hogy a játékok teljesen tönkre menjenek, a világért se gondoskodj az állagmegóvásról. Igyekezz persze lehetőleg távol maradni a pályázatoktól, de ha valamire mégis muszáj a jegyző miatt jelentkezni, a pályázat legyen csapnivaló.

Mindig és minden esetben hivatkozz a pénzhiányra.

Semmilyen kistérségi kezdeményezést ne vállalj, nehogy a te faludban kelljen megrendezni. A kistérség eseményeiről a falu lakóit semmiképpen se informáld.

Az üresen maradt iskolaépület hasznosítására keress egy csőd felé tartó vállalkozót, aki papíron bérbe veszi, majd miután már a falusiak kezdenek reménykedni, hogy végre lesz valami munkahely, bárakármi, hátrálj ki a szerződésből valami indokkal. A vállalkozó törvényszerűen bekövetkező csődjét nézd csendes beletörődéssel, és emlegesd sűrűn: mindent megpróbáltál.

Ha véletlenül kapsz egy kisbuszt, amivel a gyerekeket iskolába szállíthatod, meg ne tartsd az üzemeltetését magadnak! Add bérbe a buszt egy vállalkozónak, aki aztán sokkal, de sokkal több pénzért vállalja a gyerekek fuvaroztatását. Nem baj, ha a szerződésben azt is rögzítitek, hogy egyéb célra a busz csak akkor vehető igénybe, ha kilométerenként vagyonokat fizetsz érte, nehogy valakinek az a gondolata támadjon, hogy a falu kisbuszát felhasználja valami program megszervezéséhez.

A többit elvégzi helyetted a közösség. Pletykálni fognak mindenféléről. Bárki bármit akar majd csinálni, az irigység és a változatlanságba vetett hit megteszi a magáét. Húsz-harminc éven belül minden fiatal elmenekül majd, az öregek lassan, de biztosan kihalnak szépen, a középkorúak meg egyhangúan morzsolgatják napjaikat, és arra várnak, hogy minél hamarabb elköltözhessenek öreg napjaikra a gyerekeik közelébe. Negyven év múlva a faluból csak kísértetházak maradnak.