Plüssök

Ami igazán fáj, arról ma nem írok, majd holnap. Viszont a facebook és Fűszeres Eszter jóvoltálból gazdagabb lettem egy újdonsággal, amin elállt szemem-szám (bár nem jó értelemben). Erről fogok most kicsit elmélkedni (már csak azért is, mert az egyik legkevésbé jó elhárító mechanizmus az áttolás: ha haragszol valamire/valakire, vidd át egy másik tárgyra, és éld ki azon a dühödet).

Orsolyának a kedvenc plüsse Puha. Puha úgy került hozzánk, hogy mikor még kicsike volt, valami ünnep volt (talán húsvét, vagy mikulás, már nem emlékszem), aminek alkalmából akartam neki venni valami puha állatkát, ami csak az övé (vagyis nem Dóri kimeríthetetlen készletéből származik). Elmentünk egy hipernek nevezett boltba, végigtúrtam a polcokat, de egyik sem volt elég pihe-puha, csak ez az egy állat. Igazából semmihez sem hasonlít, kicsit sündisznó, kicsit majom, kicsit moncsicsi, szóval teljesen ortopéd, de rettenetesen ölelnivaló és puha (ha majd nem apukám gépét bitorlom, teszek fel róla fényképet is, hogy illusztráljam: Puha igazából semmire sem hasonlít). Ezért is lett a neve Cica vagy Kutya vagy Tátorján helyett Puha. Orsi imádja. Puha - a Pepével együtt - mindenhová jön velünk, stresszhelyzetben ott kell lennie, szóval családtag. A gondok ott szoktak kezdődni, ha találkozunk valaki idegennel. Meglátja Puhát, és többnyire megkérdezi Orsit, vagy Dórit, esetleg engem, hogy ez milyen állat. És azon válaszunk, miszerint ez itten Puha, ez a neve, állatfaja, családja, besorolása, mindene, nem szokta kielégíteni a kérdezőt. Mindenki - mint egy jó projektív tesztnél - megpróbál ráerőltetni valami kategóriát, hogy sün, vagy majom, vagy tatu, vagy valami. És Orsolya hiába magyarázza, hogy nem, ez kérem a Puha, az idegen nénik-bácsik nem és nem értik meg, hogy Puha önmagában hordja létezése okát, célját, értelmét, és nincs szüksége arra, hogy kategorizálják, más állathoz hasonlítsák.

Ezen tapasztalatom alapján rettenetesen ledöbbentett ez itt. Tudom, hogy nem kéne nekik ingyenreklámot csinálnom, de nekem ez tényleg annyira idegen, hogy képtelen vagyok nem írni róla. Most komolyan: ha megveszed a gyerekednek, és netalán a puhasága, dédelgethetősége örvén az ragaszkodni kezd hozzá, és viszi magával, mit mondasz másoknak, mit mond a gyereked, mi az ő állatkája? Egy nagy darab szar? Vagy csöppecske pisi? Lehet, én vagyok túlságosan prűd (bár ezt nem hiszem), de valahogy az a gondolat, hogy a gyerekem egy szarnak látszó szarral játsszon, valahogy egészen hihetetlen. Mi aztán tényleg sokat szenvedtünk Dóra szobatisztaságra szoktatásával (nem is a pisi, az teljesen könnyen ment, csak kellő mennyiségű "pisicukor", azaz smarties kellett hozzá, amivel jutalmazzam). Mivel állva kakálós kisgyerek volt, egészen nehezen szokott rá arra, hogy ne pelusba, hanem bilibe végezze a nagydolgát, és a mai napig előfordul, hogy újra pelust kér (bár már nem szokott kapni). A nagylánysággal, az óvodás gyerekekkel, rengeteg mesével, és persze, jól adagolt jutalmazással sikerült csak elérni a vágyva vágyott csodát, hogy hatékonyan, gyorsan, ügyesen használja a bilit erre is. De sikerült. Eszembe nem jutott volna, hogy ehhez egy darab kakát kellene játéknak adni neki. Ráadásul a honlapon az is ott van, hogy a gyerek "produktumát" akkor borogassuk ki, ha a gyerek nem látja. Hát abból nálunk biztos botrány törne ki, bár biztos én neveltem rosszul a lányom. Ő ezt úgy éli meg, hogy ez az ő alkotása, amire büszke, és amire én is büszke vagyok, hogy sikerült neki. Ő viszi ki a wc-be, ő húzza le, hiszen ott a helye, a felnőttek is oda rakják, de ez - mint nagylánynak - neki jár, mint mellékes jutalom. Ha úgy tüntetném el, hogy ne tudjon róla, biztos órákig keresgélné, felelősségre vonna, hogy mit tettem az ő alkotásával. Nem mondom, hogy ez így egészséges, na de kakát adni játszani a gyereknek, ha mégoly aranyosat is, meg pisit?! Vagy csak én vagyok ilyen megdöbbent ezen?

És - mert ez is van - itt egy kis ízelítő a két kis barátból:

 

 

Címkék: gyerek gyereknevelés fájdalom

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfalun.blog.hu/api/trackback/id/tr921419360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tüncite 2009.09.30. 22:04:51

ma Atom blogján jegyeztem meg, h kicsit alacsony az a bizonyos kerítés, ami elválasztja az állatkertet, a járdától... de úgy látszik ezt csak megerősítetted :)
ennyi elmeroggyant embert... zseniális...

csöpp és potty · http://csoppespotty.blog.hu 2009.10.01. 07:38:00

@meow: Neked nem jön be a történet, másnak meg igen. Mint ahogy vannak olyanok is, akik biztosan nem vesznek én-kicsi-pónimat vagy beteges testarányokkal rendelkező Barbie-t a gyereküknek, de Csöpp és Potty viszont szimpatikus nekik. Az az igazán jó, hogy nem vagyunk egyformák, mint ahogy a kisgyerekek sem egyformák.
Az említett bilitréning tippek (www.csoppespotty.hu/bilitrening_tippek.php) közül sem jött volna be neked a fent említett. De más tippek minden bizonnyal igen. Gondolom a te gyereked is egészen egyéni módon viselkedik mindenben, nem úgy, ahogy a védőnéni elmeséli, hogy milyen az ideális gyerek.
A bilitréning iparág egyébként nem kicsi. Csöpp és Potty ebből a hatalmas piacból csak egy cseppecske - hogy stílszerű legyek.:)) Akár tetszik, akár nem, ez így van, akármilyen alacsony is a kerítés.:)))
@tüncite: szívesen látlak a blogon, ahol terveim szerint ennek a nem kis iparágnak néhány gyöngyszemét is megmutatom szép sorban.:))

csöpp és potty · http://csoppespotty.blog.hu 2009.10.01. 07:43:33

Ja, és még valami. A "pisicukor" kakis megfelelője volt egy ismerősnél a "kakicsoki". Néhány évvel később szemtanúja voltam annak, amikor ez a gyerek egy ültő helyében annyi ilyen túlcukrozott rettenetet tolt be, hogy szó szerint fuldoklott tőle. Azóta is olyan, mint a cérna, nem eszik normálisan, csak a csoki megy. Nem vagyok biztos benne, hogy annak idején nem lett volna az egészsége szempontjából jobb egy Potty plüss... Szerintem erre is nyugodtan mondhatjuk, hogy alacsony a kerítés. Nem?:)))

m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.10.01. 16:48:56

@csöpp és potty: Ne haragudj, picit erősnek érzem a kommentjeidet. Sehol nem írtam, hogy másnak nem jöhet be, sőt, biztos vagyok benne, hogy azért indítottákok útjára Magyarországon is, mert jó üzletet láttok benne. Magánvéleményt fogalmaztam meg, előre jelezve, hogy nem erre vagyok mérges, de most ezen fogom a dühömet kifújni. Ráadásul, mint azt Te is jól tudod, a negatív reklám is reklám. Rólad, a forgalmazóról én nem írtam semmi rosszat, azt mondtam, hogy nekem, a saját ízlésem szerint ez a termék ledöbbentett. Rögtön visszatámadni, hogy én milyen rosszul csinálom a gyerekemmel, talán nem biztos, hogy érdemes volt.

csöpp és potty · http://csoppespotty.blog.hu 2009.10.02. 08:34:57

@meow: ne haragudj, nem akartalak megbántani! Azt pedig semmiképpen sem mondanám, hogy te rosszul nevelted a gyerekedet, mert hát hiszen hogy is jönnék én ehhez. De azért lásd be, az, hogy "szarnak látszó szar" nem egészen baráti megfogalmazás, még akkor sem, ha a történet arról szól, hogy Potty valóban egy rakás kaka.
Én arra szerettem volna rávilágítani - részben egyébként tüncite kommentjének elolvasása után - hogy az, hogy a bizonyos kerítés milyen magas és kinek, roppant relatív.
Természetesen a negatív reklám is reklám (köszönjük!), és ha egyszer neked nem jön be, akkor világos, hogy nem fogod azt írni, hogy hú, de jó ötlet, kár, hogy a te gyerekednek még nem volt ilyen. Én mindösszesen annyit szeretnék elérni, hogy értsük meg a másik szempontjait is, akármiről is van szó. Te nem jó ötletnek tartod a bili titokban való kiürítését, én nem jó ötletnek tartom a pisicukrot meg a kakicsokit.
Csöpp és Potty története természetesen azért egy kicsit más is, hiszen minden oldalon ott virít a webshop gomb, nyilvánvaló, hogy eladási céllal indítottuk útjára a dolgot, és bizony sokat rágódtunk rajta, hogy belevágjunk-e. És azt sem akarom állítani, hogy mikor legelőször megláttam Pee-t és Poo-t, akkor nekem nem állt el a lélegzetem. De aztán elkezdtem gondolkozni, végignéztem a weboldalukat, megnéztem, hogy mekkora cég, ki csinálta, és mekkora eredményt ért el ha csak a médiajelenlétet nézem. És akkor azt mondtam, hogy rendben, mennyivel alávalóbb Csöpp és Potty, mint akármelyik játékfegyver, torz testarányú Barbie vagy a vízcsapból is folyó el-dizniesített Micimackó? És az én válaszom az volt, hogy semmivel.
Pee-t és Poo-t megrökönyödéssel fogadták a pl. a brit szülők is. De a gyerekeknek tetszett.
Valahol reméljük egyébként azt is, hogy Csöppöt és Pottyot vásárolni fogja egy olyan réteg is, akik poénból veszik mondjuk a haverjuknak - és akkor már ez a téma nem egy gyerekes blog témája, hanem egy design-, vagy poénblogé.
Végezetül pedig a magánvéleményed FONTOS! Mi nem vagyunk egy nagy cég, aki a reklámkampányával lerohan bárkit is, és ráerőlteti a saját véleményét. Megpróbálunk beszélgetni mindenkivel, aki véleményt ír, és ha csak annyit sikerül elérni, hogy egy picit tudunk enyhíteni az ellenérzéseiden, akkor nyert ügyünk van!:) Úgyhogy remélem, hogy ha Csöppöt és Pottyot nem is akarod a kebledre ölelni, de legalább a forgalmazókkal szemben nincs ellenérzésed!:))
Még egyszer elnézést, ha megbántottalak volna!
süti beállítások módosítása