Végre - sok-sok keresgélés után - megtaláltuk Őt. Az új lakásunkat. Negyedik emelet, tetőtér, hatvan négyzetméter, és gyönyörű. Az általam előre felállított kívánalmaknak (gáz-cirkó fűtés, külön wc és fürdőszoba, sok ablak, világos terek, szép és jól használható, lehetőleg nem kis lyuknyi konyha, legalább egy egész és két fél szoba) mindenben megfelel. És még szép is. De ezt már mondtam :-).

Holnap hazamegyünk, több, mint három hét után. Hihetetlenül hiányzik már a házikónk hangulata, hogy körülöleljen. Mióta itt vagyok, még jobban érzem, mit is veszítünk a költözéssel. Viszont azt is még jobban érzem, mennyi mindent nyerünk vele. És be kell vallanom, ez a több. A mérleg - tudom, létezik kognitív disszonancia is a világon, de hiszen, hogy ez most nem az - egyértelműen a költözés serpenyője felé billen, érzelmileg is. Most még egy idő eltelik, mire le tudok válni az álomházról, amíg képes leszek már könny nélkül beszélni róla. De mire kitavaszodik, el fog múlni a gyász, biztosan érzem. Ebben sokat segít, hogy sikerült olyan lakást találnunk-választanunk, amiben mindketten el tudjuk képzelni a jövőt, sőt, még a csajoknak is tetszett. És még két előnye van a negyedik emeletnek: egyfelől remek fogyókúra a lépcsőzés fel-le, ráadásul felfelé nagy valószínűséggel még jó darabig Orsi tíz kilójával "súlyosbítva", másfelől igencsak meg fogok gondolni minden egyes szál cigit, tekintve, hogy négy emeletet kell érte megtenni :-). Csupa haszon, igaz?

Most lesz egy kis csend blogfronton, előre is elnézést kérek érte. Rengeteg holmink van, amit kb. felére kell redukálnunk, mert nem lesz akkora helyünk. Ez elég sok időbe fog telni. A költözés lebonyolítása sem lesz két pillanat, ez biztos. Azért ha lesz egy kis időm, majd beszámolok a részletekről.