Én már régóta tudom, hogy borzasztóan el vagyok kényelmesedve. Egy csomó olyan dolgot, amit amúgy meg tudnék csinálni (pl. kicserélni egy égőt, megoldani valami egyszerűbb problémát, becsavarni egy csavart stb.), ahelyett, hogy nekilátnék, inkább elmondom embernek. Aki, persze, mivel majdnem tökéletes, pillanatok alatt megoldja, leveszi a vállamról a terhet, és kész. Szóval én tényleg nagyon "nő" vagyok ebből a szempontból, hagyom, hogy a "férfi" szereljen. (Na jó, hogy önbecsülésem utolsó maradékait még őrizgessem, azért van egy terület, ahol fordított a szereposztás, és ez a számítógép :-). Ott ember az, aki inkább szól, és én pillanatok alatt megoldom. De ez így van jól, ha ez sem lenne, nyugodtan szőkére festethetném a hajam :-D.)

Szóval én el vagyok kényelmesedve. De a költözés-rendezkedés kapcsán komolyan felötlött bennem, hogy vajon hogy csinálják az egyedülálló nők, a függetlenségükre büszke, önálló, önérzetes szinglik? Mert van ugye először a lapra szerelt bútor. Nekem nem volt vele gondom, kiválasztottam a netről, hogy ezt szeretném, és embernek leírtam egy cetlire. Onnantól csak néhány óra kérdése volt, és ott állt összeszerelve a szekrény, az ágy, az íróasztal. Figyeltem azért az eseményeket, és komolyan mondom: én egyetlen darabját - még ember igen tekintélyes szerszám-gyűjteményének birtokában! - sem lettem volna képes összeállítani. Alapvetően az összeszerelési útmutató is meghaladja az én műszaki érzékem és térlátásom határait (szégyenkezve vallom be, hogy bár műszaki értelmiségi családból származom, ennek ellenére teljesen analfabéta vagyok akár csak a legegyszerűbb, térben ábrázolt rajz értelmezéséhez, viszont szűkös mintából - értsd: az általam ismert nők - úgy vélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, még ha talán kisebbséget is alkotunk sorstársaimmal). De ha véletlenül képes lennék felismerni, hogy melyik darab melyik, és hová való, a fatiplik beütögetésén kívül valószínűleg egyetlen más teendőt nem lennék képes megcsinálni.

Volt még itt villanyszerelés, biztosíték-csere, a mosógép kifolyójának falba süllyesztése és beszerelése, azonosítatlan forrású csatornabűz felderítése és megszüntetése (csak mondom, akinek hasonló problémája adódna: nálunk az volt a ludas, hogy eredetileg kiépítették a mosogatógép csatlakozóját a konyhában, ahová azután nem kötöttek be mosogatógépet. Az eredmény az volt, hogy a csatlakozó ontotta magából a csatornaszagot, de ember zseniálisan rájött, és egy darab folpack és egy befőttesgumi segítségével elhárította a problémát), kandalló beszerelése, térelválasztó polc felmérése-levágatása-összeszerelése, mindenféle műszaki ketyere helyére pakolása, beüzemelése, mosdótálas szekrény összerakása-beszerelése (ezen mondjuk még ember is sokat ...hmmmm.... dicsérte a tervezőt, annyira érdekes megoldást választottak a dugó beapplikálására), szóval rengeteg olyan dolog, amit én az életben meg nem tudnék csinálni.

Vagy itt van például ez itt:

Ő úgy született, hogy már megvolt Belzebub, és az első próbafűtés is elindult. Akkor derült ki, hogy kellene valami ülőalkalmatosság a kandalló elé, mert mind a csajok, mind mi hajlamosak vagyunk elüldögélni a lángokba bámulva. Igen ám, de az alaprajzon is látható, hogy az a rész ott tulajdonképpen egy folyosó, nem túl nagy a hely, ráadásul Belzebub ontja a meleget, tehát nagy, párnás, túlmelegedésre hajlamos valami (pl. fotel) nem jöhet szóba. Ráadásul jó lenne valami tároló funkciójú dolog, amiben legalább egy estére elegendő tűzifa tartható, részben kényelemből (ne kelljen minden második rönk után kimenni a kisházba), részben praktikumból (idebent jobban szárad, mint a sufniban). Vázoltam embernek a problémát, hogy kellene valami ülésre-tárolásra alkalmatos valami, és 24 óra múltán ott állt a kandalló előtt ez (itt még csak kevéssé bepakolva, mert ez a kép még a múlt héten készült). A tetején nagyon kényelmesen el lehet üldögélni, akár két leánnyal körülvéve is, az aljában pedig minden elfér, ráadásul szortírozva (gyújtós, papír, nagyobb rönkök). És még arra is ügyelt, hogy színben harmonizáljon a mellette álló térelválasztó polccal.

Elgondolkodtam, hogy mit is csinálnék én ember nélkül (és itt most hagyjuk figyelmen kívül a triviális érzelmi oldalt). Mindenhez szerelőt hívnék? Létezik bútor-összeszerelő-szerelő? Vagy kandalló-beszerelő-szerelő? Vagy házimozi-és-dvd-lejátszó-beszerelő-szerelő? :-)

Ez meg egy nagyon régi dal, de a szövegében annyira benne van, hogy miért is szeretek én tartós párkapcsolatban élni: