Töröm a fejemet, de nem értem. Miért csinál valaki ilyet?!

Az történt, hogy tegnap megkaptuk a választott lakás tulajdoni lapját, részeként a szerződés előkészítésének. Merthogy úgy beszéltük meg a nagyon szimpatikus, kedves expárral (nem tudok erre jó szót, régen házasok voltak, már elváltak, azért is adják el a lakásukat), hogy az ügyvédünk hétfőig előkészíti a szerződést, és akkor aláírjuk.

A tulajdoni lapról kiderült, hogy az általuk hatvan négyzetméteresnek árult lakás (ami egyébként tényleg csodaszép, és még mindig nagyon tetszik) valójában 49 m². Még a nyáron néztem egy másik ugyanilyen lakást (rájöttem, hogy azért volt ez nagyon ismerős, ahogy beléptem) a neten, és az is nagyon tetszett, de azt 8,6 millióért árulták. Ezt meg két millióval többért. Ha előre tudom, hogy csak ekkora, lehet, hogy meg sem nézem. Vagy ha megnézem, nem szeretek bele, vagy ha beleszeretek, csak jóval alacsonyabb áron. Ennyiért egy ekkora lakást nem lehet eladni, nincs épeszű ember, aki a mostani helyzetben megvenné. A célváros főterén egy ennél öt m²-tel nagyobb, belső kétszintes, bár rosszabb elrendezésű lakás egy millával kevesebbért eladó.

És most nagyon csalódott vagyok, megint. És nem és nem értem. Azt gondolták, nem derül ki, hogy valójában hány négyzetméter? Vagy hogy akkorra már mindegy lesz? És persze, folyton az motoszkál bennem, hogy miben nem mondtak még igazat, mi derülhetne még ki.

Jövő héten újrakezdem a keresést. Csak már nem fogom elhinni, amit mondanak nekem, még annyira sem, mint eddig...