Az úgy volt, hogy anyukámék karácsonyra számomra egészen elképesztően nagy összeget ajándékoztak nekünk. Az első ötletünk az volt, hogy nyárig lekötjük valahol, hogy valamennyit kamatozzon is, aztán veszünk a lányoknak belőle új bútort, merthogy Dórika megyen iskolába szeptemberbe', kell az íróasztal meg a szék is jó lenne hozzá. Igenám, de alighogy kinéztem, melyik pénzintézet hajlandó egyáltalán bármennyi kamatot is fizetni rája, egyből kezdtek megjelenni a cikkek, hogy a kormány nem veszi el a betétesek pénzét... Tekintettel arra, hogy eddig mindig mindennek az ellenkezőjét megcsinálták, mint amit mondtak, emberrel úgy döntöttünk: ugyan festetni most nem fogunk, de bezony mi megvesszük azt a bútort inkább most, amíg kezünkben a pénz, semhogy véletlenül úgy járjon, mint a magánnyugdíj-pénztári megtakarításom.

Ember addigra már szorgalmasan feltúrta a netet, és talált gyönyörűségesen szép galériaágyakat. Mert hát, ahogy az lenni szokott, mi nem tudjuk igazán egyszerűen elintézni a dolgokat. Mert ugye, ha Dórinak kell asztal, az kelleni fog Orsinak is, előbb-utóbb. És hát, bizony szekrénnyel is elég csehül állunk, mert amit két éve a jysk-ből vettünk, az már a használhatatlanság határán táncol. Részint az imádság tartja egyben, meg az a kb. 50 kiló szög és csavar, amivel ember megpróbálta valahogy az eredeti rögzítést - több részletben - megerősíteni, részint meg mert eszméletlenül penészedett a hátulja. Ne tessék kérdezni, hogy miért, fogalmam sincs róla. Sehol máshol penész a házban nincs, mióta leszigetelte a födémet felettünk, még a korábbi is eltűnt, ami a konyhában volt. Ez a szekrény meg bárhol volt is (mert korábban az egyik a hálószobánkban szolgált), rendületlenül penészedett nagy magányában, ő is, meg a fal is mögötte. Ami persze, semminek sem tesz jót.

Nade. Két íróasztal, két új szekrény... és akkor hol marad hely játszani, mesét olvasni, táblás társasjátékot elővenni, vasutat építeni, stb? Ezen gondolatsor mentén jutottunk el előbb az emeletes ágy, majd kicsit később a galériaágy gondolatáig. És aztán a tettig: megrendeltük, egyedi méretre (mert ez két ágy, de egybeépítve, kicsit lecsippentve innen-onnan néhány centit, hogy beférjen a rendelkezésre álló helyre), és tegnap meg is érkezett.

A lányok imádják - bár lehet, hogy csak az újdonság varázsa miatt, de ma délután pl. - szokásuktól eltérően - alig jöttek ki a szobájukból. Imádják a kihúzhatós íróasztalokat, a fenti ágyat, a nagy helyet. Meg a gurulós székeket is. Meg hogy rajzolhatnak a szobájukban (eddig csak az étkezőben lehetett, mert asztal nélkül nem annyira pártolom a rajzolást, pláne nem filctollal - tudom, nem vagyok megértő anya). Szóval, reményeim szerinti most már tényleg jó darabig nem fogunk semmit változtatni.

Képekkel. Rajzolás az íróasztalnál:

Igen, természetesen ketten egynél, mert a másikon ott a számítógép, hogy lehessen közben kedvenc zenét hallgatni a jutúbról :-).

Az íróasztalok kerekeken gurulnak, úgyhogy nem-használat esetén így néz ki az egész:

És persze, lett - vagy maradt - egy mesesarok is, összebújásra, meseolvasására, ölbéli játékra:

A szekrények, tárolóhelyek egyébként hatalmasak, egyelőre még nem igazán laktuk be őket, bár nincs kétségem, hogy gyorsan sikerül mindenfélével telerakni :-). A fenti sok kis polcra, gondolom, kiköltöznek majd a zsákban tartott kis jószágok, a lépcső alatti fiókokba játékok kerülhetnek, a ruhásszekrények már most is rendesen tele vannak, szóval lesz még mit rámolni. Tegnap egészen későn értek ide a helyszínen összeszerelő emberek, este hétkor mentek el, úgyhogy szegény ember csak ma tudott nekilátni olyan apróságoknak, mint hosszabbítók, lámpák, internetkábel, a képek meg a kis díszítő elemek felrakása pedig a holnapi nap feladata lesz.

A végére egy kis életkép. Bandi alszik: