Ellentétek
Már a blog indításakor is tervben volt, hogy írok magáról a faluról, néhány fotóval, csak folyton közbejött valami. Vagy folyton rossz idő van, amikor nem megyünk sétálni a lányokkal, sőt, az orrunkat sem dugjuk ki, tehát nem fotózok. Vagy elmegyünk, de épp nincs itthon ceruzaelem, tehát nem fotózok. Aztán lesz itthon ceruzaelem, de beáldozom, mert Orsi zenélős macijából kifogyott, ami sorstragédiával egyenértékű hisztit von maga után.
Ma végre minden összejött (idő elfogadható, elem, fényképezőgép rendben, lányok kilencre az ajtó előtt kabátban-cipőben, ami önmagában is felér egy csodával), úgyhogy nem volt akadály előttünk :-).
A faluban a fogyó magyar lakosság mellett fokozatosan megjelentek a külföldiek, egy időben sikk volt osztrákok, németek részéről a magyarországi nyaraló, ráadásul ebből a faluból több család is Ausztriában telepedett le, akik később, talán nosztalgiából itt vettek házat. Legtöbben régi parasztházat, amit aztán saját ízlésük szerint felújíttattak. Első pillantásra szokott látszani, hogy melyik ház magyar, melyik külföldi tulajdon. Néhány példa:
Ezek az itteni "típus" parasztházak, ezzel a homlokzattal, két ablakkal, és persze átláthatatlan kerítéssel. A sárga és a kék osztrák, a közöttük lévő fehér magyar... Látszik? :-)
Aztán persze van olyan is, akinek nem tetszik, hogy az itteni stílusban legyen felújítva a háza, ő (pontosabban, mint az látható, ők, mert a kéket később pont ugyanúgy csinálták meg) az ittenitől teljesen eltérő homlokzatot csináltattak. A sorrend itt is osztrák-magyar-osztrák, elég látványosan... Érdekes egyébként, hogy az alig néhány napot-hetet itt töltő osztrákoknak mennyivel szebb, zöldebb, gondozottabb az udvaruk, mint az állandóan itt lakóknak. És persze, majd mindegyiknél van tó, szökőkút, miegyéb.
Ez itt - még a gólya ellenére is - az egyik kedvenc házam (persze, ezt is egy oda-vissza illetőségű újította fel, azóta, mivel neki van másik háza is itt, kiadja egy kedves idős osztrák párnak). Kicsi, aranyos, gyönyörű kerttel, fatüzeléssel, hagyományos berendezéssel.
Ez meg itt a másik véglet. Ez a szörny eredetileg egy pusztuló tízszer tízes kockaház volt. Megvették, ráépítették ezt a böhöm tetőteret (reped is a fala rendesen azóta) ezekkel a ferdén betett ablakokkal, mögé egy monstrum toldás, nagyobb, mint az eredeti ház, mellé nem tudom, mit szimbolizáló diadalív, elé tavacska szökőkúttal (ez van körbeültetve bokrokkal), a kertjében rengeteg gipsz-cucc (törpék, libák, mindenféle más állatok), a festményen a magyar rónaságon lovagoló betyár... szóval minden földi jó. A tetejébe ráadásul évente egyszer egy hétvégét szoktak itt lenni.
És persze, itt van a falu másik arca:
Ebből a házból tavaly halt ki a tulajdonosa. A néni volt a falu bolondja, szó szerint, gyakran kezelték két faluval arrébb. A ház minden komfortot nélkülöz, se víz, se villany, és szegénynek tüzelőre se nagyon volt pénze. Az önkormányzattól ingyen ebédet kapott, meg valami kis segélyt. Álló nap állt a ház előtt, és beszélgetett a világgal. Meg haragudott rá sokszor. Nem tudom, vannak-e egyáltalán örökösök, valakik biztos kell legyenek, mert láttuk, ahogy hátul elégetik a ruháit. De a ház, egy másik, még rosszabb állapotú házával együtt, biztosan így fog összedőlni.
Ez is egy teljesen lakatlan ház, nem is tudom, mióta. Sosem láttunk ott senkit sem. Tavasztól őszig nem is lehet látni, mert az előtte levő cserjék-bokrok csak levéltelenül átláthatóak. Jó kis patkányfészek-hely ez is.
Ez meg egy félbemaradt próbálkozás. A ház egy lerobbant alkoholistáé volt valaha, aki, mikor épp leszokóban volt, igyekezett valamit karbantartani rajta, de aztán mindig jött a visszaesés, és egyre jobban leromlott ő is, a ház is. A végét az jelentette, hogy egy szép napon leégett az egész (az alkoholista megmaradt). Egy télen át ázott isten szabad ege alatt, mert a tetőszerkezetből semmi sem maradt, csak a csupasz, kiégett falak meredeztek. Aztán valaki megvette vagy megörökölte, már nem tudom, de fantáziát látott benne. Erdélyi ácsok jöttek, gyönyörű tetőt ácsoltak rá. Még örültem is, hogy ez a ház is megmenekedik. De aztán kiderült, hogy aki megvette, arra számolt, hogy mennek tovább felfelé az ingatlanárak, és majd de jó üzletet köt ő, ha felújítja. Árak megálltak, majd csökkenésnek indultak, úgyhogy a munkálatok befejeződtek. Itt áll egy rom, gyönyörű tetővel.
Az egész falura ez a kettősség jellemző. Egymás mellett állnak a full extrás külföldi, a normális színvonalú magyar és a lepukkant lakatlan házak. Sokszor vérzik a szívem, hisz régi-ház imádó vagyok, ha látok egy-egy gyönyörű parasztházat, jó szerkezettel, de ebek harmincadján.
Hétvégén, ha normális idő lesz, egy-két kedvencemet még lefényképezem. Sokszor érzem azt, hogy kár ezért a faluért. És az országban erre-arra járva azt is, hogy kár a falvakért. Ami valami nagyobb város agglomerációjában van, azért hal meg, mert az újonnan odaköltözők eldózeroltatják a régi házakat, helyükre modern, rikító színű valamik kerülnek, falu helyett kertvárossá válik. Ami meg mindentől túl távol van, az szép lassan elhal, a gondozatlan öreg házak összeomlanak, vagy kényszerbontásra ítéltetnek. Akik meg maradnak, általában nem a szülői házat újítják fel, inkább újat építenek. A régi házak lakói meg vagy túl öregek, vagy túl szegények ahhoz, hogy ne menjen tönkre az épület.
Tanulság? Az ma nincs. Jó lenne néhány év múlva úgy visszatekinteni, hogy de jó, ilyen és ilyen kezdeményezésekkel megmentették a magyar falut, de sajnos, ez nagyon-nagyon valószínűtlen.
-
2009.03.20. 22:45
-
m e o w
- 17 hozzászólás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
péterlovag (törölt) 2009.03.22. 08:05:29
Szóval első sorban azt kell rólam tudni, hogy egy átlagosnak cseppet sem mondható (értsd: különc) 16 éves srác vagyok, hasonló gondolkodásmóddal mint a te.
Igazából csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon tetszik a blog, szinte teljesen egyezik a világszemléletünk és még rengeteg minden más is a gondolkodásmódunkban.
Hogy az igazat megvalljam, szebb helyet el sem tudnék képzelni magamnak ahol szívesen leélném az életemet mint a ti falutok és a ti házatok. :)
Úgyhogy így tovább, én minden nap megnézem, érkezett-e már új bejegyzés, mondhatni, lelkes rajongód vagyok! :)
Remek téma, igényes kivitelezés, jó fej blogger: szerintem ettől lett a "Mai mese a falusi életről" az egyik kedvenc blogom. ;)
Falusi liba 2009.03.22. 11:37:12
Elgondolkoztam, vajon velünk is így fog-e történni... Öt éve költöztünk egy ici-pici falucskába a fővárosból (kb. 100 km-re), két gyerekkel (azóta három van). Eddig bejött az óvoda meg az iskola, pár faluval odébb (igaz, előre felmértük, kb. mire lehet errefelé számítani). Több hasonszőrű (városból szalajtott) családdal is megismerkedtünk, így társaság is van. Ha mennünk kéne, az nehéz lenne. Annyi munkát öltünk a házunkba (a miénk "csak" 100 éves), hogy már nagyon kötődünk hozzá. Egyik ötletünk az, hogy ha költözni kéne, inkább bérelnénk valamit a célvárosban/ környékén, és akár a kétlakiságot is vállalva, de nem adnánk el a házikónkat. Nálatok ez nem merült fel? Nyilván nem egyszerű dolog, de kinek van pénze arra, hogy vegyen is, meg megtartson is?
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 00:22:12
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 00:28:33
Hihetetlenül jó lenne, ha megtarthatnánk. De sajnos, a jelenlegi jövedelmi viszonyaink között ezt nem tehetjük. Egy időben gondoltam rá, hogy meg kéne nyerni a lottóötöst, de hát erre elég irreális lenne számolni, nem igaz? :-)
Ha erre jársz még, szívesen venném, ha mesélnél a te tapasztalataidról. Biztosan lenne, amit tanulhatnék tőled (ha már egyszer blogod nincs :-D).
péterlovag (törölt) 2009.03.23. 06:47:51
pancsi726 2009.03.23. 09:47:58
Párszor már jártam Himodon, és azt pont tudom, hogy a "szörnyként" említett ház falán nem műfestmény látható. A képet Ivánkovics Szabolcs höveji festőművész készítette.
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 20:05:31
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.23. 20:19:50
Falusi liba 2009.03.23. 21:46:14
A kezdetek: véletlenül találtuk a helyet háznézegetés közben (parasztházakat nézegettünk), nem is ide készültünk. Abszolút impulzus-költözés volt, hiszen eredetileg nyaralónak vettük a házat. Gondoltuk, kipróbáljuk, milyen itt élni, legfőképp a gyerekek miatt. Jó levegő, csend, hatalmas kert - ezek közül a nagyvárosban egyiket sem tudtuk volna biztosítani nekik. Az én urbánus lelkem azért berzenkedett egy kicsit (férjem urbánus lelke kalandvágyóbb volt), a rokonok/ismerősök meg nyíltan (vagy a hátunk mögött) megveszekedett ötletnek titulálták a költözést. "Mit fogsz ott csinálni?" "Vannak ott értelmiségiek is?" "Mivel fogtok fűteni?" -ilyen és hasonló kérdésekkel fárasztottak, mintha minimum egy lakatlan szigetre készültünk volna. Ennek ellenére jó döntés volt. Most még van, aki irigyel is. Még oldalakon keresztül tudom folytatni, de bizonytalan vagyok, tapasztalathalmazom mely részére vagy kíváncsi. Szűkítsd a keresést !:))
pancsi726 2009.03.23. 21:59:45
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 00:22:24
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 00:27:00
Falusi liba 2009.03.24. 09:13:40
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 15:02:29
És hányan vagytok a faluban "beköltözők"? Mert ezek szerint a tietek turisztikailag vonzó falu lehet, ahol nyilván többen vagytok városiak is.
Falusi liba 2009.03.24. 18:27:56
Valóban, a miénk egyre inkább nyaralóövezet lesz (sajnos), kb velünk egyidőben két másik család is költözött ide. A falu lélekszáma most 100 körül van. A gyerekeinket eddig még senki nem "falusizta" le, tájszólásuk sincs, szerintem bizonyos tekintetben többet is tudnak a városiaknál. Én azt gondolom, az számít, itthonról mit visznek, erre némi rálátásom is van/volt (hat évig tanítottam). Az egy országos hírű suli, mégsem oda irattuk a fiunkat, és egyáltalán nem félünk, hogy lemarad. Igen, ha konkrétan egy munka van, amit szívesen csinálnál, akkor nehezebb az ügy, mert sokszor csak adódnak dolgok. Akkor megértem, hogy már több van az "elköltözni" serpenyőben. Ezt Ti látjátok, érzitek.
m e o w · http://eletfalun.blog.hu/ 2009.03.24. 23:55:12
A serpenyőkben vannak még más dolgok is, tervezem, hogy a napokban írok róla :-).
Meg szabad kérdezni, mit tanulsz? Hogy mi lesz az az otthon végezhető munka? Szerettél tanítani?
Falusi liba 2009.03.25. 08:13:43
Először csak a sarokig kell elmenni, aztán a kisboltig, így lehet egyre messzebb merészkedni. Hangsúlyozom, nálam komplexusosabb tuti nem vagy. A lényeg, hogy sík terep legyen és nagyjából ismerős.
Igen, szerettem tanítani, és úgy hiszem, jól is csináltam. A mostani állás szerint valószínűleg nem fogok még egy ideig. A gyerekek átrendezték a fontossági sorrendet, most az az első, hogy nekik minél tovább biztosítani tudjuk ezt a paradicsomi állapotot, amelyben most élünk. Ennek érdekében mentem el suliba (már nem először módósítok pályát:) ), tolmács/fordító leszek, ha sikerül. Aztán, hogy lesz-e elég munkám, az a jövő zenéje.(A férjem ad reményt egyébként, ő nagyon optimista, emellett hisz abban, ha valamit nagyon akarunk, az sikerül is.)